i wish that i could wake up with amnesia

24

- És végre téged is bemutatlak. - mondtam rögtön utána és idegesen a hajamba túrtam.

- Nyugi nem lesz baj. Szeretnek a szüleid. - nézte az utat és megszorította a combom.

- A saját szüleidről beszélsz. - ráncoltam össze a homlokom és elhúztam számat.

- Engem mindenki szeret. - húzta csábos mosolyra ajkait.

- És még szerény is.

Ez az út sokkal több időbe telt mint eddig bármelyik. Lassan egy órája utazunk, de Luke megszólalt, hogy itt vagyunk. Leparkolt a kocsival majd egy romos házhoz kezdett húzni. Nem értettem mért megyünk oda. De kétség kívűl gyönyörű környék volt. Egy sivár, kihalt utca tele romos házakkal.

Ez volt benne olyan csábító.

Kinyitotta az ajtót, majd bementünk. Egy óriási ház volt. Három emelet biztosan.

- Gyere. - mutatott maga után és elkezdett a lépcsőn felrohanni. Bement egy szobába és leült a padlóra. Maga elé bámult, ki az ablakon én pedig letelepedtem mellé. Én is úgy tettem ahogy ő és máris értettem mért hozott ide. Ez a kilátás mesés. De nem ez volt a fő oka.

- Tudod, - kezdett bele. - régen itt éltünk. - erre a kijelentésére teljesen ledübbentem. - Azt említettem, hogy itt születtem Sydneyben. Ez volt az a ház, ahol tíz éves koromig éltünk. De ki kellett költöznünk egy állás lehetőség miatt. A szüleim visszajártak, de én nem szerettem itt lenni. Sokkal menőbb volt Amerika. Minden gyerek ezt gondolja olyan idős korban szerintem. - nevette el magát. - Anyáék mindig emlegették, hogy ők vissza akarnak jönni ide. De én sosem díjaztam az ötletet. De egy nap visszajöttünk. Tizenhat éves voltam. Az iskolában össze ismerkedtem Calumékkal, majd alapítottunk egy bandát. Nem bántam meg. - rázta meg a fejét. - Aztán, amint kezdtünk ismertebbek lenni, tudtuk, hogy itt nem jutunk sokra. Mi pedig az egész világot meg szerettük volna hódítani. LA pedig a siker központja. Ezért is mentünk oda. De a szüleim nem szerették volna, ha egyedül lennénk abban a nagy városban, jöttek velünk. Azokban az időkben, legelőször éreztem a honvágyat. - sütötte le a szemét.

Én viszont megcsókoltam ösztönzésül, hogy folytassa.

- Négy évet bírtam ki. Itt minden sokkal nyugisabb. Egyedül három ember hiányzik innen. - nézett szemeimbe. - Van valami amiről nem tudsz.