i wish that i could wake up with amnesia

9

-Mindig engedelmeskedned kell nekem. Nem ellenkezel, azt teszed amit mondok. Nem feleselsz, és nem is beszélsz csúnyán. Ha ezeket megszegnéd, akkor büntetést kapsz. - kezdett bele a szabályaiba. Ezt most komolyan gondolja?

- Mi van? - nézek rá teljesen megsemmisülve. - Mi vagyok én valami kutya?

- Nem és még nem fejeztem be. Következő szabály, soha ne szakíts félbe. - hangsúlyozza, mivel éppen ezt tettem. - Nem bántod magad, nem szidod magad. Alkohol, cigarettát és mindenféle drogot nagy ívből kerülsz. Ugyanannyira mint a fiúkat. Te csak az enyém vagy. - hajolt az ajkamra és úgy beszélt tovább. - Értve vagyok?

- Milyen büntetésekről beszélsz? - kérdezek rá pár másodperc múlva.

- Óó, azok alkalomtól függnek. Ha nagyon rossz vagy rosszabb, ha kevésbé a büntetés is csökken. De azt garantálom, hogy minden képpen fájni fog. Muszáj megtanulnod, hogy mit szabad és mit nem.

- Most mi van? - kérdezem újra. - Totálisan idegen vagy és szabályokat fektetsz le?

- Nem, én téged fektetlek le. A szabályok vannak. - ebbe fülig belepirultam.

És már ekkor éreztem, hogy egy nagyon rossz dologba csöppentem bele. Könyörgöm, még csak tizenöt éves vagyok. A tizenhatodik életévemet sem töltöttem be és jön egy pasi aki szabályokat állít fel nekem? Rossz lányhoz jött. Nem fogok úgy táncolni, ahogy ő fütyül.

- Nem hallgatsz el semmit előlem, értve vagyunk? - bólintottam egyet.

- Ez teljesen olyan mint amit wattpadon olvastam. - gondolkodtam hangosan és ekkor teljesen lefagytam. - Ez teljesen olyan mint amit olvastam. - ismételtem el újra, szépen lassan. A felismerés nagyon megrémisztett. Ugyan azokat mondta el, amit olvastam. Minden ugyan az.

Nagyon megrémültem, mivel a történetben a lány nem egyszer kórházba került, mivel a férfi megverte. Ráemeltem rémült tekintetemet Luke -ra, aki eddig is engem nézett.

- Milyen történet? - nézett rám.

- Daddykink. - néztem még mindig rémülten. - Ugye nem fogsz elverni?

- Nem.-mondta ki egyszerűen. Majd gyorsan, halkan hozzátette. - Ha jó leszel, nem.

Ekkor már leesett, mennyire nagy bajban vagyok.

Tudtam miről beszél, nagyon is képben voltam. Ami viszont meglepett, hogy nem rémültem meg. Imádtam wattpadon az olyan könyveket olvasni.

- Kérsz valamit? - kérdezem pár perc múlva.

- Feküdj mellém. - tettem amit kért. - Nézzünk valami filmet. - suttogta fülembe, mire az egész testem libabőrös lett.

Az ágyra tettem a laptopom és bekapcsoltam, majd átvette ő az irányitást és felment youtubra. Ami valjuk be, nagyon meglepett. Nagyon úgy tűnt, tudja mit csinál.

Rákattintott valami videóra, de engem nem érdekelt a számítógépemből felcsendülő zaj. Csak arra gondoltam, mennyire jó dolgom lesz. Jó lány vagyok, nem olyan mint azok a lányok a könyvekbe.

- Min gondolkodsz baba? - állítja le a videót és rám néz.

- Azon, hogy nem lesz nehéz dolgod. - nézek mélyen a szemébe, de arckifejezése elárulta, hogy nem tudja mire gondolok. Ezért folytattam. - Én jó lány vagyok.

- A jó lányok is rosszak. - mondja ki lassan de határozottan.