i wish that i could wake up with amnesia

31

Elmondtam Michael-nek mindent, de ő csak felháborodottan nyomta ki a hívást. Ekkor minden reményem elszállt.

Nem hittem abban, hogy a 5 Seconds of Summer bandán akárki is tudna segíteni. Mindenki ugyan annyira csökönyös a csapatból, mint Luke.

Egy nagy rakás rom voltam abban az időben. Nem tudtam máson segíteni, amíg magamat nem tettem helyre. Ami nagyon sokáig nem sikerült.

Egy teljes év telt el, mióta elhagytuk Sydney-t. Egy éve nem találkoztam Luke-al. Egy éve, háromszázhatvanöt napja folyamatosan ott matat a fejemben. Nem keresett, én se őt. Ennek így kellett lennie, a sors valamiért így akarta. Semmit nem tudtam egyik fiúról se.

Kitöröltem minden velük kapcsolatos dolgot.

Új barátokat találtam, akik mellett tényleg boldog vagyok. Úgy érzem érdekli őket mi van velem. Az új iskolám is sokkal jobb mint az előző. A tanárok nagyon kedvesek velem, mindenben segítenek.

Te ezt tényleg elhitted? Az iskolám borzalmas. A tanárok utálnak. Nincsenek barátaim.

Mindenkit eldobtam magamtól. A szüleimet beleértve.

Ezért egy hónap után az iskolában, magán tanuló lettem. Könnyebb lett az életem. Igaz, nem szocializálódók eleget, csak a szüleim társaságát töltöm nem egyedül. Legalább is gyakorlatilag.

Lelkileg haldoklom. Luke hiányát nehezebb elviselni mint hittem.

De ilyenkor belegondolok, hogy ő már biztosan talált magának valaki mást. Valaki jobbat és idősebbet. Valaki hozzávalót.

Mindennél jobban hiányzott a régi életem.

Anyáék pedig próbáltak felvidítani, de nem sikerült nekik. Ezen egyedül csak Luke segíthetett volna. Viszont őt látszólag nem érdekeltem.

Mit is gondoltam?

Majd egy év elteltével felhív és azt mondja majd, hogy szeret és hiányzom neki?

Egy éve még ezt gondoltam. De ez a való világ, nem egy tündér mese, ahol minden boldog véget kap. Nekem nem ez lett megírva. Valaki odafent, nem ezt tervezte nekem. Ők a szenvedést szánták.

De nem fogom feladni. Harcolni fogok az álmaimért.