i wish that i could wake up with amnesia

1

Mint általában, ma is baromi meleg reggelre keltem. Itt, Sydney-ben. Így azzal kezdtem a napot, hogy bekapcsolom a légkondit.

Lementem a konyhába, ám nem találtam ott senkit. Ezek szerint ma is bementek dolgozni.

Sajnos kiszámíthatatlan a főnökük. Egy helyen dolgoznak anyáék. Még ott ismerkedtek meg tíz évvel ezelőtt, azóta pedig boldog házasságban élnek. Én még a házasság előtt születtem, most vagyok tizenhat éves. Pontosabban augusztusban leszek.

Most kezdődött el a nyári szünet, amit szeptember elseje óta várok.

Ugye azzal mindenki tisztában van, hogy minden diák utálja az iskolát. Legszívesebben messziről elkerülné, de én más vagyok.

Én utálom a legjobban. Ez egyáltalán nem túlzás. Igaz, a jegyeim nem rosszak de ez csak annak köszönhető, hogy érdekel a jövőm. Nem vagyok olyan tudatlan, éretlen kislány. Én tényleg érett vagyok a koromhoz képest. Átlátom a dolgokat és nem vagyok olyan liba mint a korombeli lányok.

Ezt pedig a szüleimnek köszönhetem.

Ők megtanítottak engem arra, amire a többi gyereket a szülő nem. Beavattak minden egyes részletbe. Megmutatták, hogy nekik mennyire sokat kell dolgozniuk a fizetésükért, épp ezért én nem kérek tőlük értelmetlen, felesleges, drága dolgokat.

Ezzel nem azt mondom, hogy rosszul élünk. Nem, nem erről van szó. Csak nem használom ki őket.

Kinyitottam a hűtőt , ahonnan kivettem egy avokádót reggeli gyanánt. Ám, amikor becsuktam az ajtót megakadt egy cetlin a szemem.

" Este hatra otthon vagyunk, a szomszédba új család költözött. Ma reggel jöttek, menny üdvözöld őket. Ne üres kézzel menj! Puszi: Anya! "

Új szomszéd? Nem is tűnt fel. Majd délután átmegyek valami sütivel.

Elkészítettem a reggelim, majd meg is ettem. Elég hamar. Felszaladtam a szobámba, ahol kicsit rendet raktam, mivel már nagy volt a kupi.

Nem szeretek egy szemétdomb közepén lenni, ezért mindig takarítom a szobám.

Miután késznek nyilvánítottam a szobám, magamra kaptam egy rövidnadrágot meg egy spagetti pántos atlétát. Bekapcsoltam a gépem és felmentem Twitterre olvasgatni pár zaftos pletykát. Csak a szokásosak, gondolom mindenkinek ismerős ez a tevékenység. Majd amikor meguntam az olvasgatást, felmentem youtubera. Elég sok új videó volt fent.

Titkon én is elszeretném kezdeni a youtubeozást. Mindig is vonzottak az ilyen fajta foglalkozások.

Két évvel ezelőtt eldöntöttem, hogy én vagy egy híres énekes leszek vagy pedig egy youtube sztár. Ezt azóta is tartom. Híres szeretnék lenni.

*** 2 óra elteltével***

Minden újdonságot megnéztem és meguntam a számítógép előtti ücsörgést, éppen ezért eljött az idő, hogy teljesítsem anya kérését.

Elmentem egy közeli boltba, ahol vettem egy omlós keksz csomagot. Tudjátok, amelyikben van vagy öt különböző fajtájú és mindegyik isteni. Nem mellesleg úgy néznek ki mintha tényleg házi készítésűek lennének. Ez volt a cél.

Hazamentem és kibontottam a kekszet, majd szépen elrendezgettem egy virágos tálcán. Csak a lekváros linzereket raktam rá, mivel a többiről rájönnének, hogy nem mi csináltuk. Azt pedig nem akartam.

Legalább én is jól járok, megehetem a "maradékot".

Hát nem zseniális ötlet?

Felvettem a lábamra a papucsomat majd átmentem a bal oldali szomszéd házhoz, ugyanis odaköltöztek újdonsült szomszédaink.

Felmentem a tornácra, ahol becsengettem. Pár perc múlva, kinyílt az ajtó. De nem hittem a szemeimnek. Álmodom?