i wish that i could wake up with amnesia

30

- Akkor, azt hiszem ennyi. - néztem fel a szemeibe könnyes szemekkel. Sóhajtott egy nagyot, majd beszívta a levegőt.

- Hope! - nézett rám szomorúan. - Sajnálom. - tudatlanul néztem rá. -Ez nekem nem fog menni. - mondta ki azt a mondatot, ami összetörte a szívemet.

- Mi? - potyogtak könnyeim.

- Sajnálom, volt már távkapcsolatom. Tudod milyen baromi nehéz?

- Ha szeretsz valakit, elviseled a fájdalmat. - sírtam.

- De az a legjobb, ha nem is szenvedünk. - könnyesedtek be az ő szemei is.

- Nem! - ordítottam el magam.

- Hívj fel, ha a városban leszel. - suttogta az ajkaimra, majd megcsókolt utoljára. Ez a csók más volt. Érezni lehetett rajta a szomorúságot és a fájdalmat. És természetesen a búcsú keserű ízét. Az uralkodott a legjobban.

- Csak ennyi? Meg se próbáljuk? Meghátrálsz az ismeretlentől? - kiáltottam utána, mivel hátat fordított és távozni készült.

Csak hátra nézett rám, majd gyors lépésekkel elhagyta a repülőtér területét.

Én pedig összeroskadva vártam, hogy eltűnhessek ebből a városból. Egy több ezer kiló méterre lévő amerikai megye felé. Utah.

"A bánat minden egyes nyilallása olyan, mint a pohár vízbe cseppenő tinta, amely piszkosszürkévé változtatja azt, ami tiszta volt. "

"A valódi depressziónak soha nincsen semmilyen oka."

"A bánat olyan vidék, ahol folyton esik, mégsem terem semmi."

Így történt az, hogy az életem egy pillanat alatt fordult a legrosszabbra. Egyik pillanatról a másikra. Mintha egy boszorkány elátkozott volna, vagy valami hasonló.

Csak reménykedni tudtam abban, hogy nem utoljára hallottam Luke Hemmingsről.

*******

Egy hosszú repülő út után, kimerültem és nyúzottan érkeztünk meg az új lakásunkba. Ami gyönyörű volt első pillanattól fogva, de én nem tartottam otthonnak. Annál inkább a pokolhoz hasonlítanám. 'Nem akaratból jöttem, csak ide kerültem.'

****

Egy héttel később...

Váratlan üzenetem érkezett. Ami tényleg váratlanul érkezett. De fogtam a lehetőségen és válaszoltam.

'Michael: Van pizzád?' - ez az üzenet fogadott. Igaz, egy hónappal később, de válaszolt.

H: Végre válaszoltál.
M: Ki vagy amúgy?
H: Hope
M: Ismerlek?
H: Nem....
H: de Luke igen
H: segíteni szeretnék
M: van skypeod?
H: hope1505