15.

35 4 2
                                    

Másnap reggel már az első vonattal indultam is New Yorkba,Emmék lakásához.Ott bekopogtam és Emm anyukája nyitott ajtót.
-Jónapot Mrs Klow,emlékszik rám?Stefi vagyok.Emma gyerekkori barátnője.-mondtam erősen artikulálva,kissé hangosan.
-Ja,ja igen...Stefani...Mit szertél itt?Emma nincs itt már egy ideje
-Tudom,én csak...
-Mondjad aranyom-mondta Emm anyukája.
-Én csak Emm naplóját szeretném elkérni.
-Igen Emma már szólt hogy jössz érte,mindjért hozom.-mondta Mrs. Klow és elment,maga mögött az ajtót nyitva hagyva hogy menjek be,de nem én nem mentem,nem volt erőm.Csak azon járt az eszem amit Emm mamája mondott: "Emma már szólt..." ,hogy hogy szólt... ők tartják a kapcsolatot?
-Itt is van drágám.-nyújtotta felém a noteszt amin egy lakat volt,de a kódot tudtam.
-Köszönőm szépen.
-Várj-várj,ne menj még Stefani,gyere be igyunk meg egy teát vagy kávét.
-Ááá nem köszönőm.Én inkább most mennék úgyhogy ha nem haragszik akkor én most...mennék.Viszontlátásra!
-Viszlát drága,gyere máskor is-köszönt el Emm anyukája és még hosszasan integetett azután is hogy már a kertjüket is elhagytam.
A naplót szorongatva gyorsan felrohantam a hotel szobámba és előkerestem a "kódot"ami a naplón lévő lakatot nyitja.És kinyilt!...

StefaniWhere stories live. Discover now