Stefani

22.

Kissé megviselten leültem egy székre,és azon áltam neki gondolkodni hogy mi baja lehet Emmának,mert még sosem láttam ilyen állapotban...

De ma már nagyon elfáradtam így elindultam haza fele.Már láttam hogy jön a busz amivel haza akartam menni,mire hangos,gyors topogást hallottam; hátra néztem és láttam hogy Emm ott fut ép felém.Hírtelen nem hittem a szememnek,de reflexből elindultam felé és félúton találkozva egymás nyakába burulva elkezdtünk sírni.
-Emm te mi a francot keresel itt?
-Én én csak el akartam menekülni onnét-dadokta Emma a sírástól kissé nehezen.
-Emm jön a busz és a mai nap az utolsó szóval jössz velem vagy vissza mész?
-Hát...ha lehet akkor inkább mennék mert....
-Akkor futás!-és már rohantunk is a buszhoz amire már száltak fel az utasok.
Leghátul találtunk is helyet ahova mind a ketten le tudtunk ülni.
-De,miért nem beszéltél és miért voltál ilyen furcsa és miért szöktél meg és miért nem volt ott jó neked???- foggadtam Emmát mire ő azt mondta hogy mindent el mond csak készüljünk fel arra hogy őt keresni fogják a zsaruk ezért az új neve Aria.
Fél óra utazás után "haza"is értünk vagyis a szállodába amit már az otthonomnak hívok...és mivel Emm-nek is kellene kaja,ágynemű meg egyéb ellátás így be kellet jelentenem a recepción.Ez a művelet gyorsan meg is lett .Emm be lett jelentve Aria Pola néven.
Majd felmentünk immár a közös szobánkba és Emm neki ált mesélni...

Sziasztok!
Tovább írom a sztorimat de mint említettem így ritkábban lesznek részek😉😊😢
De most ugy gondolom hogy ma megírok sok részt és azt darabokba fogom kirakni❤
Ui.: Mit szólnátok egy kis kérdez felelekhez?😉😊 Ti kérdeztek én válaszolok😉❤

2017.10.20. 18:23.
(Ebbe az idöbe írtam a történetet👆az már más kérdés hogy mikor rakom ki😉😂❤❤😘)

Pusszi❤❤❤😘😘😘