Stefani

17.

Miután átolvastam Emm naplóját döbenten csuktam be.
-Emma a nővérem?-kérdeztem hangosan ,igaz senki sem volt rajtam kívül a szobában.
De vajon én miért nem tudtam eddig arról hogy van még egy tesóm Stefánon kívül?És Emm miért titkolta ennyire előlem?
Most hogy a kérdésemre választ kaptam egyrészt meg nyugodtam,másrészt pedig több száz új kérdés jutott még eszembe, amikre választ akartam!
Anyámhoz( ,vagyis ahoz a nőhöz akit eddig az anyámnak hittem)nem mehettem válaszokért mert már meg sem ismer,meg én sem szívesen találkoznék vele.
Emm anyjához úgyszintén nem mehetek válaszok után mert ő is valamiért titkolta előlem az igazságot.
Így maradt Emm.Csak ő adhat nekem válaszokat.És remélem hogy most beszélni is fog nem csak ülni és nézni.

Pár perc elteltével felhívtam az elmegyógy intézetet hogy időpontot kérjek a látogatásra.Nagy szerencsémre azt mondták hogy két óra múlva mehetek is ha jó nekem.Persze igent mondtam.
Gyorsan neki áltam készülődni és kerestem egy busz.Az a busz ami oda is ért volna időben,az 25 perc múlva indult.Igy gyorsan össze pakoltam a cuccom és futottam is a meg állóba.
A buszon ülve azon gondolkoztam hogy mi lesz ha Emma megint nem akar velem beszélni és megint válaszok nélkül maradok...
  Majd meg érkeztem.Kinyitottam a nagy bejárati ajtót és oda mentem recepciós pulthoz és mondtam hogy Emma Klow-al szeretnék beszélni és időpontot kaptam mostanra.A kedves idős hölgy azt mondta hogy menjek a társalgohoz a 3 fülkébe,Emma már ott fogvárni.
Így is volt.
Beléptem és meg láttam Emm-et sárga  börtön ruhába egy plexi üveg túloldalán.Ott állt egy pasi aki közölte velem hogy már nincs szükség az ő jelenlétére,de hang és kép felvételek készülnek a beszélgetésünkről.
Miután elmondta az összes mondani való szöveget/szabályt köszönt és kiment.
Én meg ott ültem Emmával szemben bízva abban hogy most talán válaszokat is kapok...
-Szia Emm.-köszöntem neki kissé halkan, a kezemet össze szorítva az izgalomtól hogy meg szólal e....