Stefani

32.

A lakástól alig mentünk 10km-t mikor megláttuk a rendőröket,ahogy mindenkit ellenőriznek és végig nézik a kocsijukat.
-Itt meg mi a f@szom van?-mondta Jon tiszta idegből-Elmenni sem tudok itt már semerre mert nincs lekötő út.
-Hát akkor ezt most sz*ptuk-mondta Sam-Hogy lehetünk mi mindig ekkora balf@szok,hogy folyton beleütközünk az összes zsaruba?!!
-Majd azt mondjuk sietünk...-vetettem fel az ötletet,de mind a kettem olyan szemekkel néztek rám,hogy én inkább halgattam tovább és azt számoltam hány autó van még előttünk (7;6;4;3;2;1;mi jövünk)
Oda gurultunk a rendőrhöz.
Jon lehúzta az ablakot...
-Jónapot!Személyit,jogosítványt,és forgalmi engedélyt kérek.-mondta a rendőr.
-Napot!Pillanat és adom...,Stefi kérlek add oda a forgalmit a kesztyű tartóból.
-Rosszul va...-és ezzel a lendülettel fordultam is ki az ajtón és rókáztam eggyet,vagyis még egyett,mert a mai nap már ez a harmadik.
-Baj van hölgyem?-kérdezte a zsaru.
-Hát nincs valmi jól éppen most is orvoshoz indultunk,egész nap hányik megállás nélkül,biztos valami vírus...-mondta Sam a rendőrnek.
-Igen,bizonyára akkor elkaphatott valami vírust.Ebben az esetben akkor én most csak érvényes forgalmit kérek maguktól és most az autó ellenőrzést elengedem maguknak csakhogy minnél hamarabb orvoshoz érjenek.
-Nagyon szépen köszönöm.-feleltem két hányás között.
Gyors papírmunka után indulhattunk is tovább.
-Gratulálok Stefi!-nevetett Jon.
-Mihez?
-Hát ehez,ennél jobbkor nem is hányhattál volna,neked köszönhetően nem buktunk le.
-Igazán nincs mit,de k@rva szarul vagyok.
-Végzünk Emmával,beviszlek titeket a kórházba.Ne aggódj.
-Köszönöm szépen Jon-köszöntem meg,miközben nagyon szédültem.

Meg jöttünk.
-Stefi te zárod majd a kocsit ha kivettük a "szőnyeget"!!.-ismét vette át az irányítást Jon.
Mentünk lefelé,lefelé egyre közelebb a folyóhoz.A fiúkon már látszott hogy nem csak egy sima,üres szőnyeget cipelnek a vállukon.
Leérve a folyópartra ledobták a szőnyeget és kicsavarták belőle Emm-et.
-Stefi akarsz valamit mondani?-kérdezte Jon.
-Nem,nincs semmi mondandóm felé.
-Akkor mehet?
-Menjen.Csá Emma.-mondtam.
S ezzel a lendülettel a fiúk bele dobták a testete a folyóba.
Néztük ahogy a folyó sodorta egyre távolabb,és egyre gyorsabban a holttestet.Addig néztük még el nem süllyedt.
-Mehetünk?-kérdezte Jon.
-Menjünk,da a kórházba,mert még mindig nagyon szarul vagyok.
-Akkor menjünk-mondta Sam miközben megindult a kocsi felé.

Elhagyva a folyó területét,ismét elkapott a rosszullét és a hányinger,de úgy voltam vele hogy a kórházig már kibírom.Mentünk és mentünk és csak mentünk míg meg nem pillantottam a kórházat.
-Na végre,siessünk mert mindjárt össze esek.-montam a fiúknak,miközben belemarkoltam Sam dzsekiébe,hogy érezzem,valaki van mellettem.
-Menjetek,de én nem tudok itt maradni veletek mert mennem kell időre valahova.-mondta Jon.
-Rendben akkor menj,majd én bekísérem a szerelmem.
-De siessünk baby mert...tényleg rosszul vagyok.
Kiszáltunk a kocsiból,néztük amíg Jon elhajt majd elindultunk befelé a kórház épületébe.
Beértünk.
Beregisztráltattam magam,azt mondta a nő hogy menjek a sürgősségire,mert a körzeti orvos,azaz az én háziorvosom ma nem rendel,és úgy látja hogy rám férne valami gyógymód mert olyan fehér vagyok mint a fal.Elsétáltunk a sürgösségis részre ,ahol láttam hogy nincsenek sokan,ugyhogy gyorsan sorra kerülök majd.
-Ülj le Stefi,mielőtt összeesel.-mondta Sam.
Ott ülhettünk kb. 10percet mikor engem szólítottak.
-Stefani Bru.-szólt ki az orvos a rendelő ajtaján.
-Sam bejössz velem?
-Menjek?
-Gyere kérlek.!-kérletem Sam-et,sikeressen
-Megyek...-egyezett bele Sam.

(Rendelőben)

-Jónapot!A nevem Dr.Lamp.Mik a panaszai hölgyem?
-Reggel óta hányok,szédülök.
-Na nézzük csak...
Meghallgatta a mellkasomat,megnézte a torkom,és megnyomkodta a hasam.
-Minden redben Dr.Úr?-kérdezte Sam mikor látta hogy a doki sokat nyomkodja hasam és furcsa fejeket vág.
-Persze persze,minden a legnagyobb rendben,csak egy kicsit kemény a hasfala.Adok egy beutalót az ultrahangra,ott meg kéne nézetni hogy tényleg nem áll e semmi a hasfal keménység mögött,mert volt már olyan akinél kiderült hogy daganata van,de ezt nem pánik keltésként mondom,de jó ha tudják hogy minden kis dolog mögött állhat valami nagy is.-mondta Dr.Úr mikörben a beutalót írta és nyomtatta.
-Tessék parancsolni,ezzel menjenek az ultrahangra.
-Köszönöm szépen-köszöntem meg én,Sam-en viszont láttam hogy tiszta ideg.
-Viszlát drága hölgyem és uram.
-Viszlát-köszöntem el Sam helyett is mert Sam fogta magátt és kivíharzott a rendelőből.

-Most mi van Sam?
-Hogy mi van?Most mondta a doki hogy lehet daganatod van és még te kérdezed hogy mi van??!!-üvöltözött mérgében Sam,tőle zengett az egész folyosó.
-Psszt.Ne kiabálj!Menjünk el ultrahangra és majd meglátjuk mi van,lehet nincs semmi bajom csak egy szaros influenza.Úgyhogy nyugalom!

Fellifteztünk a harmadik emeletre ahol a volt az ultrahangos szoba,bejelentkeztem ott is hogy tudják,hogy itt vagyok,azt mondták szerencsém van mert senki nincs elöttem,de várjak még egy kicsit és üljek le kint még a doktor vissza ér mert elment valahova...
Itt sem kellet sokat várnunk max. 3percet mikor az ajtón kiszólt az aszisztens hogy mehetek,Sam ide is bejött velem,de amit ott mondtak mindkettőnket letaglózott főleg engem mivel ez az én testem....

Sziasztok!
Ez egy gyorsan össze állított rész lett hogy valamit kitudjak rakni nektek.
Hogy tetszik?
Szerintetek mint mondtak Stefinek az ultrahangon?
___________________
Ha tetszik amit írok akkor vote🌟 és komment💬

Ui.:Bocsánat a helyesírási hibákért,de tényleg gyorsan írtam most ezt a részta.😢😊
2018.03.09. 17:26