18.

29 1 0
                                    

-Szia Emm.-köszöntem neki kissé halkan, a kezemet össze szorítva az izgalomtól hogy meg szólal e.
-Szia Stefi.-ezután a mondat után egy melegség töltötte el a szívem hogy van remény a valaszok megszerzésére.
-Meg találtad a naplóm?-kérdezte Emm.
-Igen meg.
-És el is olvastad?
-Persze hogy el . Épp azért vagyok most itt.-mondtam miközben egy kis mosoly hagyta el az arcom amit Emma viszonyzott is.
-Gondoltam hogy be fogsz jönni ha meg tudod az igazságot,hogy a tesóm vagy.
-Hát igen úgyhogy örülnék neki ha....-keztem a mondatom de Emm közbe vágott
-Ha elmondanám?
-Igen pont ezt akartam mondani.
-Hát tudod Stefi én sem olyan réges régóta tudom.És hogy eddig miért kellet eltitkolni azt én sem tudom.
Aznap mikor meg tudtam hogy a testvérem vagy még akkoreste jött egy SMS.Amiben az volt hogyha el mondom neked hogy igazából a testvérem vagy akkor mind a ketten  keményen meg fizetünk érte.-mesélte Emm miközben én elég értetlen fejet vághattam.
-De ki küldte az SMS-t?
-Nem tudom.Névtelen volt.És mivel nem akartam hogy valami bajod legyen vagy bajunk legyen ezért nem mertem kockáztatni.
-Persze meg értem.Jól tetted Emm.És azóta nem jelentkezett?
-Dehogynem.-mondta Emma.-a tárgyalás napján küldött még egy SMS-t hogy "Estére mindenki a méltó helyére kerül",és emlékezz vissza Stefi...aznap este már a börtönben voltunk.
-Akkor az a valaki ismerhet minket szerinted?-kérdeztem.
-Szerintem jobban mint kéne vagy mint mi szeretnénk.
-De ki lehet az? Ötleted sincs?
-Nincs.Bár de most hogy mondod van egy ötletem...
-Hölgyeim itt a beszélgetés vége!-mondta egy férfi akki jött és már vitte el Emmát.
-Emma várj!!-kiabáktam utánna-Ki az aki ártani akar nekünk?
Miközben az őr már nyitotta ki az ajtót amin vezette ki Emm-et,
Emm vissza kiabált nekem
-Jon Bru.

StefaniWhere stories live. Discover now