Rossz fiú (Befejezett)ÁTÍRÁS

Lelkiszemetes

Ahogy végig mentem a folyosón nem mertem senkire sem ránézni, mert tudtam, hogy mindenki engem bámul. Tudtam, hogy mindenki látta a történteket, hogy rengeteg videó készült rólam és az átkozott tonhalas szendvics balesetről. És az sem segített a helyzeten, hogy Adam egyik pólójában járkáltam. Nem voltam kíváncsi a gyűlölködő tekintetekre. Leszegett fejjel siettem a szekrényem felé és már a sokadik képzelt koszt söpörtem le a fekete ruhadarabról. Áradt belőle a fahéj illat. Adam illata. Mikor a szekrényem elé értem a szokásos cetlikkel már nem is foglalkoztam, ami beborította az egészet. Csak a szokásos kritizáló, gyűlölködő üzenetek. Ronda vagy, dagadt vagy, szürke egér...

Az elején nagyon bántott titokban sokat sírtam a szertárban, de mostanra inkább már rájuk sem pillantok, sőt le sem szedem őket. Még szánalmasabb lenne az egész. Mikor behajoltam, hogy előszedjem az irodalom füzetemet megfogtam a fekete póló nyakát és beleszippantottam. Imádtam Adam illatát. Mostanra már annyira megszoktam esténként, hogy képtelen lennék elaludni a fahéj illat nélkül. Emlékszem az első esténkre. Annyira megijedtem mikor a nyár közepén valaki bemászott az ablakomon át. A kezembe tartott túl fűtött könyvet egyenesen az idegen felé hajítottam, de a dobásom nem talált célba. Vagyis csak épp hogy súrolta az idegen oldalát. Megszeppenve pilláztam az előttem álló kapucnis alakra. Már épp készültem megsorozni az ágyon lévő párnákkal mikor a sötét alak a fényre lépve lehúzta a fejéről az őt eltakaró csuklyát. Adam volt az. Annyira meglepődtem, hogy tátott szájjal ingázott a tekintetem hol rá, hol az ablakra. Akkor előszőr láttam őt mosolyogni és elérzékenyülni is. Semmi sem történt csak feküdtünk egymással szembe és csak néztük a másikat. Hagyta, hogy megérintsem a karját és addig simogattam, míg el nem aludtunk. Ő pedig úgy ölelt mintha én lennék számára az éltető erő. Aztán ezekből az estékből rendszer lett. Oly annyira megszoktuk már egymást, hogy már képtelenek lennénk a külön alvásra. De sose maradt reggelig sosem ébredtem arra, hogy mellettem van vagy, hogy ugyan úgy simogatna, mint este. Reggelre felszívódik, és úgy tett mintha mi sem történt volna. Mintha ő meg én idegenek lennénk, és ez még mindig nagyon fáj.