Fullmetal Shitennou

Fullmetal Shitennou - I. fejezet - Nini! Egy dísznövény meg egy mini...

Fullmetal Shitennou

I. fejezet

Nini! Egy dísznövény meg egy mini...

A Tokió északnyugati peremén elterülő erdő közepén álló villában meglehetősen feszült volt a hangulat. Miután elmesélte a többieknek, hogy újabb csúfos kudarcával, valamint kedvenc youmája – Thetis – megöletésével olyan sikeresen magára haragította Beryl királynőt, hogy az Örök Álommal fenyegette meg, Jadeite enerváltan bámulta az asztal lapját, és leginkább egyik társára sem mert ránézni. Különösen Nephrite-ra nem, aki idegesen járkált fel-alá a teraszon, kezében egy vérvörös folyadékkal teli borospoharat szorongatva; a vékony üveg majd' szétroppant ujjai között.

A sötét hajú férfi hirtelen megtorpant, egy lendületes mozdulattal behajította a poharat a fák közé, majd a biztonság kedvéért egy energiacsóvát is utána küldött, aztán Jadeite felé fordult.
- Idióta! – üvöltötte olyan hangerővel, hogy azok a félsüket madarak, amelyeket az előző robbanás nem ijesztett el, halálba dermedten hullottak alá az ágakról, a Shitennou szőkesége pedig riadtan hátrahőkölt, egyenesen rettegve attól, hogy pillanatokon belül maga is a pohár sorsára jut. Igaz, az legalább valamiféle menekvést jelentene az Örök Álom elől, és alighanem kellemesebb is lenne a gyors vég, mint az örökkévaló időkig tartó szenvedés.
- Sajnálom – motyogta alig hallhatóan. – Én...

- Sajnálod, sajnálod! Hogyne! Ez nem változtat azon a tényen, hogy egy idióta vagy! – Nephrite tajtékzott, ami azért is volt hihetetlenül félelmetes, mert a nyugalom megtestesült szobraként nyilvántartott tábornok körülbelül szökőévente egyszer jött ki ennyire a sodrából; ritkábban, mint ahányszor Beryl királynő boldogan elmosolyodott. – Nem megmondtam, hogy hanyagold azt a nyomorult youmát?!
- De ha egyszer ő maga ajánlkozott... – vetette ellen a szöszi, nem túl meggyőző védekezés gyanánt.
- Egyértelmű, mivel odáig volt érted – jelentette ki a másik már-már egészen higgadtan. – Elegendő lett volna csettintened egyet, és...

- Ne folytasd, különben elhányom magam! – szólt közbe Zoisite, aki Kunzite ölében ülve egyik kilógó hajtincsével babrált, miközben elfintorodott. – Gusztustalan... Inkább azon gondolkozzunk, hogyan kerülhetnéd el az Örök Álmot – nézett jelentőségteljesen Jadeite-ra.
- Valahogyan csapdába kellene csalnunk a három kis libuskát, aztán a levágott fejüket Beryl királynő lábai elé helyezni. Vagy nem?
- Vagy nem – bólogatott széles vigyorral a vörösesszőke fiú. – Elképzeltétek valaha is, milyen sors vár ránk, ha a Sötétség Birodalma diadalmaskodik?
- Mi leszünk a világ urai – dünnyögte Nephrite a terasz márványkorlátjának támaszkodva.

- Minden bizonnyal fölöttébb felemelő érzés lesz egy halott bolygón uralkodni – jegyezte meg maró szarkazmussal Zoisite – mindazonáltal... az sem valószínű, hogy megérjük. Annak a mocskos ribancnak számtalan büntetés lehet még a tarsolyában, és minél kevesebben vagyunk, annál kisebb az esélye annak, hogy... megszabaduljunk tőle.
- Te meg mégis miről beszélsz, Zoisite? – hördült fel a Shitennou vezetője. – Ugye nem arra akarsz ezzel célozni, hogy az uralkodó ellen kellene fordulnunk?
- Nem akarok...
- Akkor jó – sóhajtott megkönnyebbülten az ezüstfehér hajú tábornok.

- Nem akarok célozgatni – folytatta a fiú rövid fészkelődést követően, mely fészkelődéssel szeretője támogatását szándékozott megszerezni, és a fenekének nyomódó keménységet érezvén gyanította, hogy meg is lesz az a támogatás. Elvégre mestere volt a manipulációnak. – Nem mintha nem lenne lényegesen izgalmasabb mindenféle körmönfont módokon rávenni benneteket a lázadásra, és igazából ez is volt az eredeti elgondolásom, azonban sürget az idő. Te – pillantott szenvtelenül Jadeite-ra – nem szeretnél kvázi megpusztulni, te meg – siklott továbbra is érzelemmentes tekintete Nephrite-ra – nem óhajtod, hogy a szexpartnered mirelitként végezze. Legalábbis az előbbi kis kiborulásod erre enged következtetni. Úgyhogy, ha benne vagytok a ribanckirálynő likvidálásában, akkor ismertetem a tervemet.
- Benne vagyunk – felelte szinte egyszerre a két tábornok. Zoisite rideg biccentéssel nyugtázta az eredményt, magában viszont diadalmasan elvigyorodott.