Fullmetal Shitennou

X. fejezet - Érdekérvényesítés

Miután Ednek, ha nehezen is, de sikerült abbahagynia a hahotázást – már nem záporoztak a szeméből a könnyek, és nagyjából levegőt is kapott normálisan –, Kunzite-sama először leszidta Jadeite-ot, amiért az megint megszórta azzal a "vicces növénnyel" a szendvicseket, és a szőke minden tiltakozása, illetve a "nem én voltam" mentegetőzése ellenére kilátásba helyezte, hogy a következő alkalommal rágyújtja az üvegházat.

Habár fogalma sem volt arról, miféle "vicces növényről" lehet szó, Ed igyekezett jelezni, hogy ő semmi furcsát nem érzett az elfogyasztott ennivaló ízén, a férfi azonban ügyet sem vetve rá tovább bosszankodott, valami olyasmit dohogva, hogy idiótákkal van körülvéve, meg hogy ebbe őszülne bele, amennyiben nem lenne már alapból fehér a haja. Aztán, amint kimorgolódta magát, felé fordult, és ismételten feltette az Envyvel való viszonyára vonatkozó kérdést.

- Nem tudom – felelte Ed rövid hallgatást követően. Nem akarta nyíltan az ellenségének nevezni, mert tartott attól, hogy úgy esetlegesen még könnyebben kijátszhatják őket egymás ellen; ráadásul jelenleg egyébként sem volt semmiben sem biztos. – Nem tudom, de én is nagyon szeretném tudni.
- Aggódsz miatta, igaz?
- Igen, mert... mert ebben az idegen világban nem ismerek senkit sem rajta kívül – adott újfent kitérő választ; vagyis ez a magyarázat önmaga számára is elegendő volt ahhoz, hogy egyelőre ne kezdjen el töprengeni egy másikon.
- Értem. Nos, akárhogy is legyen, te hoztad őt ide...

- Hozta a fene! Jött magától! – vágott közbe kissé ingerülten, hiába tudta, hogy fékeznie kéne a nyelvét, ha nem akarja ő is kihúzni a gyufát. Már csak az hiányzott a mai napra, hogy őt okolják mindazért, ami történt.
- Lényegtelen. A homonculus a te felelősséged, és...
- Hogy micsoda?! – háborgott. Ezt nem gondolhatják komolyan! Nem tehetik felelőssé Envy összes jövőbeni cselekedetéért! – Ez nonszensz!
- Ez azt jelenti, hogy nem vállalod? Öljük meg most rögtön? – A férfi hangjának szenvtelenségétől a hideg borzongatta, villámgyorsan lecsillapítva indulatait.

- Nem... dehogyis... – hebegte. – De ez...
- Akkor tisztázzuk a dolgokat. Az én csapatomban összetartás van, nem széthúzás, és akár tetszik, akár nem, azzal, hogy idecsöppentetek, ti is ennek az igencsak... érdekes csapatnak a tagjaivá váltatok. Vagy ez, vagy a másik opció, amit nemrég már vázoltam. Envy kizárólag Zoi-chan jóindulatának köszönhetően van még életben, ő lát benne valamit. Hogy mit, azt nem tudom, mert én nemhogy nem találom szimpatikusnak, hanem egyenesen viszolygok tőle. Amennyiben nem vagy képes kordában tartani, és a magad oldalára állítani, pontosabban amennyiben meg sem vagy hajlandó próbálni, úgy minden további nélkül végzek vele. Nincs szükségünk arra, hogy gondot okozzon bármelyik világban, hogy eláruljon bennünket, és keresztülhúzza a terveinket. Világos? Most pedig dönts!

Kunzite-sama rögtönzött monológja után néma csönd telepedett a szalonra, és Ed hallani vélte, ahogy zakatolnak agyában a fogaskerekek. A rideg racionalitás letaglózta ugyan, ám hamar belátta, hogy a férfi, jó vezetőhöz illőn, csupán az embereit védi, és a köntörfalazás hiánya az eddiginél is tiszteletreméltóbbá tette, attól meg, amilyen lágyan Zoi-chan nevét kiejtette, már-már kedvelhetővé vált. Ebből látszott igazán, hogy távolságtartása dacára törődik ő a többiekkel még akkor is, ha néha-néha az őrület határára kergetik – csupáncsak nem az a pátyolgatós fajta; mindemellett az is kiderült, hogy őket sem összeugrasztani akarja egymással, hanem inkább valahogyan kibékíteni.