Fullmetal Shitennou

XVI. fejezet - Valódi szörny

Felállt, megdörgölte a folyamatos monitorbámulástól fáradt, égő szemeit, kinyújtóztatta elmacskásodott végtagjait, végül az ajtóhoz sétált, és beengedte a kaparászó cirmost. A jószág halk, elégedett nyávogással nyugtázta a bebocsáttatást, dorombolva a bokájához dörgölőzött, aztán eliramodott, hogy körülszimatolja a helyiséget, finom falatok után kutatva. Zoisite jelenleg semmi ilyesmivel nem szolgálhatott, sem ideje, sem kedve nem volt, hogy reggeli után rohangásszon. Különben is, a folyosón uralkodó fényviszonyokból ítélve odakint még éppen csak hajnalodik, nonszensz hát, hogy a kis bélpoklos máris éhes, holott bőséges vacsorát kapott.
– Fogj egeret! – mormogta, mire a kismacska sértetten felhúzta az orrát, és tüntetőn betelepedett az egyik sötét sarokba.

Zoisite visszakucorodott a szalonból felhozott fotelba, majd fél szemmel Kunzite-samára sandított, aki az asztalra borulva szunyókált. Hiába mondta neki többször is, hogy hagyja nyugodtan dolgozni, szükségtelen itt maradnia, a férfi ragaszkodott hozzá, hogy őrt álljon – jobban mondva őrt aludjon – mellette. Egyrészt Envy miatt, másrészt meg a ribanckirálynő miatt. Tartott attól, hogy a homonculus, valami ismeretlen trükkhöz folyamodva, az éjszaka leple alatt megpróbálja őket áttessékelni a másvilágra, attól meg még jobban, hogy Beryl mégiscsak kihallgatta valahogyan a beszélgetésüket, értesült a szervezkedésükről és arról, hogy már tudják az igazságot, ezért hamarosan youmák tucatjait küldi rájuk, hogy likvidálja mindannyiukat.

Szerencsére egyik feltételezett esemény sem vált valóra. Envy eleddig még nem hagyta el a lakosztályt – hacsak nem képes aprócska réseken is átférő rovarrá változni, amiben őszintén szólva igencsak kételkedett –, és hőn szeretett uralkodónőjük sem szerzett tudomást semmiről. A kísértet-erdő ebből a szempontból is kiválóan funkcionált. A Shitennou szőkesége nem kevesebbet állított, mint hogy a fák keltette illúzión még Beryl mágiája sem láthat át, ami tegnap gyönyörűen be is bizonyosodott; igaz, ez idáig is sejthető volt, hogy se nem hazudik, se nem téved. A szakterületével kapcsolatos feladatokban Jadeite remekelt, nem úgy, mint egyéb esetekben. Mondjuk Nephrite oda meg vissza van tőle, szóval valamit az ágyban is tudhat; habár voltaképpen a szex szintén biológia. Mindegy.

Sokkal fontosabb, hogy a szöszinek azt sajnos továbbra sem sikerült elérnie, hogy a káprázat féligáteresztő hártyaként működjön, amiből egyenesen következett, hogy az ő képességeik hatótávolságát is korlátozta. Az, hogy Beryl a tegnap történtekből semmit nem észlelt, egyfelől megnyugvással töltötte el, másfelől viszont elgondolkodtatta Zoisite-ot. Vajon észrevették volna, ha a kapu nem az erdőben nyílt volna meg? Nem túl valószínű – ami pedig felvet egy újabb kérdést, sőt kérdések tömkelegét. Előfordult-e már korábban is, hogy valaki átjött abból a világból? Esetleg többen is átjöttek? Többször is? És mi a helyzet a vissza iránnyal? Innen mentek már át amoda? Mostanában? Régebben? Ezek egy részére Kunzite-sama tudhatja a választ, a másik részére meg Edward Elric, de még inkább Envy – akkor is, ha sejtelme sincs róla, hogy birtokában van az információknak. Majd ő kiszedi belőle.

Kiszedi. Igen. Az a kiszedés-dolog megint csak macerás. Ha Metallia valami miatt reagál a homonculusban keringő bíborszín folyadékra, akkor Envyt bevinni a Sötétség Birodalmába egyenlő az azonnali lebukással, ergo tényleg felesleges "megtartani". Valahogyan el kell távolítani a testéből azt, ami életben tartja, amennyiben élőnek tekinthető egyáltalán; az eltávolításba jelenleg ugyanis bizonyára belehalna. Na de az emberek sem viselik túl jól, ha lecsapolják a vérüket, mi hát a különbség? Nos, többek között azért van egy biológus a csapatban, hogy ezt kiderítse. Nem muszáj mindenhez érteni, bőven elegendő, ha az ember tisztában van azzal, mely kérdésével kihez kell fordulnia.