M Á S O D I K

1.3K 99 0
                                    

Reggel kómásan mentem le a konyhába, hogy reggelit készítsek, de előtte nem maradhat el a szokásos kávé sem. A fekete méreg elfogyasztása után elővettem a palacsinta hozzávalóit és elkezdtem összeállítani az ételt.
Már a végén tarthattam a kisütésnek mikor megpillantottam Liamet.
-Jó reggelt. - nyomok puszit gyorsan arcára.
-Neked is. Annyira várom már a meccset. - ült le izgatottan az asztalhoz.
-Kész is a reggeli. - teszem le a palacsintával megrakott tányérat az asztalra.
-Nyami. Imádom a palacsinát. Te vagy a legjobb anya. - vesz elő a szekrényből tölteléket.
-Vigyázz mert még elhiszem.  - borzolom össze a haját.
-Kérdezhetek valamit? - szólal meg Liam mikor már javában eszünk - Miért nincs apukám? Nem akart engem? - szegezi nekem kérdéseit.
-Liam. - kezdem nyugodtan - Ez nem a legmegfelelőbb idő, hogy ezt megbeszéljük.
-Mindig ezt mondod. - durcázik - Tudod milyen rossz érzés a suliban azt hallgatni, hogy a barátaim azt mondják mindig, hogy az apukám így az apukám úgy, én meg csak ülök ott csendben és szomorúan? - szalad el a szobájába.
-Liam? - kopogok be az ajtaján.
Nem jön válasz.
Benyitok.
A fiam ott fekszik az ágyán és sír.
Utálom őt sírni látni.
-Kicsim. - ülök le mellé.
-Menj innen. - tol el.
-Nem. - mondom - Tudod miért nem mondom el ki az apukád?
-Miért? - kérdez vissza.
-Mert nem akarom, hogy megkeresd. Ő elhagyott mikor elmondtam neki, hogy te a hasamban vagy. - mondam miközben ölembe húztam.
-Nem akart engem? - néz fel rám könnyes szemmel.
-Nem, és én akkor meg is fogadtam, hogy sosem fogtok találkozni, ha rajtam múlik. - simogattam meg arcát.
-Ajj... - hajtotta le fejét - De azért mesélsz nekem róla ugye?
-Persze. - mosolyodtam el - Teljesen úgy nézel ki mint az apukád. Ő is odavolt a hokiért. Emlékszem régen mindig kivitt magával meccsekre. A testvére szerintem még mont is játszik. - mesélek neki.
-De jó. - mosolyog most már ő is.
-Egyébként ha jól emlékszem mi is hivatalosak vagyunk ma egy meccsre, és Lara azt mondta háromra jön értünk.
-Tényleg. Nagyon várom már. - ujjong boldogan.
-Na kimegyek elpakolom a reggeli maradékot addig te tanulj egy kicsit hétfőre. - nyomok puszit arcára és kimegyek.

Maybe Again (SZÜNETEL)Where stories live. Discover now