Maybe Again (SZÜNETEL)

T I Z E N N Y O L C A D I K

Allison Jensem szemszöge:

Egész éjjel nem aludtam.
Folytom Liam utolsó mondatai vannak a fejemben.
Hogy elveszem tőle az apukáját.
Pedig nem.
Ő ezt nem érti, hisz még csak 12 éves.
Ha megjelenik Shawn egyik koncertjén az összes újságíró elkezdi majd kérdezgetni, hogyg Shawn mióta van gyereked? Shawn miért titkoltad el? Shawn ki az anyja?
Meg az internet és az újságok is ezzel lesznek tele.
Erre nagyon nincs szüksége Liamnek.
Hogy úton, útfélen letámadják a kérdeseikkel.
Kész szerencse, hogy eddig nem derült ki.
Gondolatmenetemet az ébresztőm szakítja félbe.
Fáradtan kelek ki ágyamból és sétálok át Liam szobájába.
-Liam ébresztő! - simítok végig az arcán.
-Nem akarok iskolába menni. - hisztizik.
-Azért mert nem engedtem meg, hogy elmenj apáddal hetekre? - kérdezem tőle.
-Azért anya, mert te még csak esélyt sem adsz apának, hogy jóvá tegye amiért elhagyott minket. - vágja a fejemhez, majd kisétál a szobából.
Lehet, hogy igaza van?
Esélyt kellene adnom Shawnnak?
Nem akarom újre neki adni a szívem, hogy aztán összetörje.
Azt már nem.
A konyhában reggelit készítek Liamnek.
Amit miután lejön el is fogyaszt.
A készülődéssel elmegy az idő így már csak azt látom, hogy negyed nyolc van.
-Liam gyere indulunk. - szólok neki miközben cipőmet húzom.
Durcásan jön oda, éa veszi fel cipőjét.
Kínos csendben ülünk be a kocsiba.
Még sosem volt olyan, hogy Liam ne beszélné végig az utat az iskolához.
De úgy látszik most ennek is eljött az ideje.
A fiam nem beszél velem.
És hogy miért nem?
Mert nem engedem el egy több hetes koncert körútra a sztár apjával.
-Megérkeztünk. - mondom neki mikor leparkolok az iskola előtt.
-Szia! - száll ki a kocsiból. Még csak egy puszit sem kaptam tőle.
Nem tudom mit tegyek.
Engedjem el?
És ha rossz lesz, vagy nem tetszik neki?
Ha Shawn majd nem is foglalkozik vele?
Ha elveszik?
És ha nagyon jó lesz?
Nem tudom.
Egyszerűen nem bírok dönteni.
Lehet, hogy csak azért vagyok ilyen, mert nem bírom elengedni a fiam?
Fel kell hívnom Shawn, hogy megbeszéljük.
Épp piros a lámpa így nyugodtan keresem ki a számát a telefonomból.
A harmadik csörgésre veszi fel.
-Szia Allison! - hallom meg hangját a készülélben - Sikerült döntened?
-Szia Shawn! Pont ezért hívlak. - teszem rá a lábam a gázra, mivel időközben zöldre váltott a lámpa.
-Vagyis? - hallom, hogy egy ajtó csapódik a háttérben.
-Zavarlak? - kérdezem.
-Nem dehogy. Csak most értem ide az interjúra. - mondja.
-Értem. - bólintok, nem mintha annyira láthatná mit csinálok - Shawn nem tudom mit tegyek. - mondom tanácstalanul - Elengedjem? És ha nem lesz jó neki? Vagy ha valami baja lesz?
-Allison. Ne aggódj, ha megengeded, hogy velem jöjjön minden tőlem telhető meg fogok tenni, hogy jól érezze magát. És a lehető legtöbbet leszek vele akkor is. - mondja Shawn.
-Biztos? - kérdezem tanácstalanul.
-Biztos Allison. Liam a fiam. Nem tennék olyat ami neki rossz lenne. - mondja kedvesen.
-Akkor szerintem elengedem. - mondom neki.
-Köszönöm. Nem is tudod milyen boldoggá teszel ezzel. - hallom ki hangjából a mosolygást.
-Mikor mondjuk el neki? - kérdezem.
-Szerintem majd csak este. - tanácsolja - Allison most le kell tennem. Majd még beszélünk róla. Szia! - bontja a vonalat.
Már majdnem az irodánál voltam mikor egy autós áttért az én sávomba.
Próbáltam időben elhúzni a kormányt.
De nem sikerült.
Aztán már csak a sötétség maradt.