Maybe Again (SZÜNETEL)

H U S Z O N K E T T E D I K

Shawn Mendes szemszöge:

Reggel bökdöső érzésre ébredek, mire kinyitom a szemem és Liamet fedezem fel előttem ahogy újra készül megbökni arcom.
-Jó reggelt! - mosolygok rá.
-Jó reggelt! - mosolyog ő is, bár most nem csillog annyira a szeme mint szokott.
Biztos Allisonra gondol.
Én is rá gondoltam szinte egész éjjel.
Nem is tudom mikor aludtam el.
Négy, öt órája talán.
-Gyere ide! - csúszok beljebb az ágyon, hogy mellém fekhessen.
Liam pedig így is tesz.
-Apa, te szereted még anyát? - teszi fel hirtelen a kérdést, ami nagyon meglep.
-Miért kérdezed ezt? - nézek rá komolyan.
-Csak kíváncsi vagyok, de ha nem szeretnél, nem kell válaszolni. - magyarázkodik rögtön.
-Válaszolok én nagyon szívesen. - mosolygok - Őszinte leszek veled jó?
-Jó.
-Sosem szüntem meg szeretni anyukádat. - mondom ki azt ami már évek óta nyomja a szívem.
-Akkor miért hagytad el, mikor terhes lett velem? - kérdezősködik tovább.
-Tudod Liam, mikor te megfogantál mi anyukáddal még csak 18 évesel voltunk. Fiatalok. És mikor elmondta, hogy te ott vagy a szíve alatt én nagyon megijedtem. Ezért mentem el, és mondtam azt amit. De utána megbántam. Nagyon. Életem végéig bánni fogok. Hisz kihagytam 12 évet az életedből ami nem kevés. - húzom el számat.
-De most már itt vagy és nagyon szeretlek téged. - mosolyog Liam.
-Nézd csak ezt a kiselefántot. - mutatok a középső ujjamon díszelgő tetoválásra - Ezt 10 éve csináltattam. Régen mikor anyukáddal együtt voltunk ő imádta a kiselefántokat, ezért magamra tetováltattam egyet, hogy úgy érezzem egy bizonyos része mindig velem lesz. - simítok végig a tetováláson.
-Ki fogtok békülni anyával?
-Nem tudom Liam. Az még a jövő titka. - nézek rá.
-De te szeretnél vele kibékülni? - folytatja a kérdezősködést.
-Mi ez a rengeteg kérdés? - nevetem el magam - A válasz pedig az, hogy igen ki szeretnék békülni vele.
-Remélem sikerülni fog. - mondja, majd felpattan az ágyról - Most pedig menjünk be a kórházba anyához.
-Igenis kapitány. - szalutálok.

Egy héttel később:

Allison egy hete van kórházban.
Az orvosok már tanácstalanok, hogy miért nem ébred fel.
Csak azt mondják, hogy beszéljünk hozzá.
Az majd segít.
Így most is itt ülök és készülök neki mesélni.
-Szia Allison! Liamnek ma már vissza kellett mennie a suliba, amit nagyon nehezen tett meg. Ugyanis nem akart téged itt hagyni. Hisz nagyon hiányzol neki. Magát okolja a baleseted miatt ami nem igaz. - mondom - Nagyon nagy köszönettel tartozom neked Allison, hogy akkor nem vetetted el Liamet. Mert akkor most lehet, hogy nem hozott volna össze minket újra a sors. Képzeld. Múltkor a gyermekünk megkérdezte tőlem, hogy szeretlek-e még, és a válaszom igen volt. Allie sosem szüntelek meg téged szeretni. Életem végéig tiéd lesz a szívem. - puszilom meg a homlokát, majd visszaereszkedek a székre amin eddig ültem és megfogom a kezét.
Amikor....