Maybe Again (SZÜNETEL)

H E T E D I K

Allison Jensen szemszöge:

Reggel fél hétkor az ébresztőm idegesítő hangjára riadok fel. Tapogatózva nyúlok a telefonrért ami még mindig zenél, higy végre kinyomjam. Az ébresztő sikeres kikapcsolása után átmegyek Liamhez, hogy a szokáshoz híven felébresszem, mint minden reggel iskola időben.
A szobájába belépve megpillantom. Kiterülve alussza még az igazak álmát az ágyában. Leülök mellé és elkezdem simogatni arcát, hogy ébredjen fel.
-Liam! Ébresztő! Suliba kell menni. - keltegetem lágy hangon.
-Nem akarok menni. - fordul át másik oldalára - Álmos vagyok.
A párna mellett megpillantom a telefonját.
-Liam, kelj fel! Aki képes este telefonozni az iskolája is tud menni. - mondom neki.
-Ajj anya kérlek! - fordul felém kiskutya szemekkel.
-Most nem tudsz meghatni Liam! Kelj fel! - mondom neki kicsot keményebben.
-Jóó.. Kelek már parancsnok.. - kászálódik ki mérgelődve az ágyából.
-Készítek reggelit míg készülődsz. - hagyom ott a szobában és lesietek a konyhába.
A friss bundáskenyér illatára megjelenik Liam is felöltözve.
-Nyami. Van tea is? - ül le az asztalhoz.
-Ott a bögrében a tányér mellett. - mutatok a tea irányába - Egyél addig én is felöltözöm. - hagyom ott a konyhában.
Mai napi öltözékem egy kék ing lesz hozzá sötét farmernadrággal és egy szintén két magassarkúval. A fürdőben megfésülködök, de most kiengedve hagyom a hajam. Arcomra lehelletnyi simket rakok, majd késznek nyilvánítva magam megkeresem a fiam, hogy végzett-e a reggelivel.
-Indulhatunk? - megyek be a konyhába. Elég érdekes látvány fogadott.
Liam az asztalnál ül kezében pedig a telefonja amit hevesen nyomogat.
-Tessék? - néz fel a készülékről rám.
-Azt kérdeztem, hogy indulhatunk? - ismétlem meg magam.
-Igen. Csak felveszem a cipőmet. - rajka zsebre a telefont.
-Csak nem lány van a levegőben? - kérdezem tőle miközben beülünk már a kocsiba.
-Mi? Nem dehogy. Csak az egyik osztálytársammal beszélgetek. - mondja.
-Értem. - mosolygok.
Az autóút az iskolálig csendben telik mivel Liam megint a telefonját nyomkodja.
-Megérkeztünk. - szólok neki.
-Oksi. Szia anya!
-Legyen jó napod kincsem! - mondom mikor kiszáll a kocsiból, de ő megint a telefonját nyomkodja.
Mi nem várhat míg találkoznak?
A munkahelyemre belépve boldog leszek. Imádom a munkámat. Mindig is könyvelő akartam lenni. A számok a mindenem.
-Örülök, hogy megjöttél. - fogad a főnököm Daniel - Raktam az asztalodra pár aktát amit el kellene intézni még a mai napon. - mondja.
-Rendben. Meg lesz.
Az irodám egy csendes kis hely ahol nyugodtan tudok dolgozni. Nincs itt általában senki csak én.
Az asztalomhoz leülve kezembe veszem az egyik mappát amit Daniel odatett.
Nem hiszem el..
Megint nekem kell kijavítani az újoncok hibáját.
Nem értem mire kapták őt a diplomát? Cigizésre? Mert közülük majdnem mindegyik szívja.
Megint a saját munkámmal fogok elmaradni...
Már órák óta csinálom őket. Hamarosan szünetet kellene tartanom. Már káprázik a szemem a sok számtól. Szemüveget kell majd csináltatnom. - mérgelődök magamban.
-Megtartottad. - szólal meg valaki az ajtóban.