Maybe Again (SZÜNETEL)

H U S Z A D I K

Shawn Mendes szemszöge:

150 km/órás sebességgel szeltem át a várost, áthajtottam vagy négy piros lámpán és legalább ötször szegtem meg a kreszt szabályait.
De nem érdekelt.
Minél hamarabb a kórházban kell lennem.
Allison mellett.
El sem tudom képzelnk, hogy fogom elmondani Liamnek mi történt.
Össze fog törni.
Az anyja akire 12 éven keresztül számíthatott most élet és halál között van.
Tilosban hagytam a kocsit és sprintelve futottam be a kórház recepciójára.
-Merre van Allison Jensen? - támadtam le a pult mögött ülő nőt.
-Elnézést uram, de meg tudná mondani kije ön a betegnek? - néz rám türelmesen.
-A gyermeke édesapja vagyok. - mondom a legegyszerűbb válasz.
Azt azért mégsem mondhatom, hogy a barátja, vagy a férje. Mert egyik sem vagyok.
Sajnos...
-Ezesetben. - kezd el gépelni - A hölgy a 3. emeleti műtőben van. Előtte tud várakozni.
-Köszönöm. - hagyom ott és sietek a lift felé.
A liftben töltött időt míg felértem a harmadik emeletre kész örökké valóságnak tartottam.
Nem akart felérni.
Mikor kiszálltam belőle próbáltam egy orvost vagy nővért keresni, de senki sem volt ott.
Fel kell hívnom Larát.
Tudnia kell mi történt a legjobb barátnőjével.
Ezzel a gondolattal tárcsáztam a számát.
-Shawn? Mit akarsz? - szólt bele a telefonba.
-Lara! Ide kell jönnöd a Központi Kórházba, Allisonnak balesete volt. - mondom miközben nem férfihoz méltóan, de kicsordul egy könnycseppem.
-Mi? Shawn azonnal megyek. - nyomja ki a telefont.
Leroskadok egy székre.
Kezembe temetem arcom.
És csak sírok.
Nem halhat meg még csak most találkoztunk újra.
Olyan jó volt újra a közelében lenni.
Még ha nem is jártunk.
Ha nem is tartott barátnak.
De a közelében lehettem.
Ami hatalmas örömmel töltött el.
-Apa? - hallom meg gyermekem hangját.
Felnéztem.
És akkor megláttam Liamet ahogy könnyes szemmel néz rám.
Kitártam karom.
Ő pedig egyből belevetette magát az ölelésembe.
-Liam! - ölelem meg a fiam szorosan.
-Ne haragudj Shawn, de el kellett mondanunk neki, mert nem értette mi történik. - hallom meg apukám hangját.
-Semmi baj. - nézek szüleimre.
-Van valami hír? - kérdezi anya.
-Nincs. Még senkivel sem találkoztam ezen az emeleten. - mondatomra egy nővér lép ki egy nagy ajtón.
-Önök Allison Jensen hozzátartozói? - lép oda hozzánk.
-Igen. Mi vagyunk. - állok fel a székről, de nem engedem el Liamet - Hogy van? - nézek rá reménykedve.
-Miss. Jensent kritikus állapotban szállították kórházunkba. Több belső és külső sérülést is szenvedett. Meg rengeteg vért vesztett. A műtet során akadt egy eléggé nagy komplikáció, minek során a hölgynek leállt a szíve.....