Maybe Again (SZÜNETEL)

T I Z E N Ö T Ö D I K

Leparkolok egy általam szimpatikusnak talált helyre és megnéztem az órám.
Már kettő óra ötvenötöt mutat és háromra kell érte menni.
Pont beérek addig.
Kiszállok gondosan bezárom az ajtókat és az épület felé veszem az irányt.
Mennyit áltozott mióta ide jártam.
Mivel nem tudom hol van Liam terme ezért a bejárat mellett lévő portás hölgyhöz fordulok. Aki már akkor itt dolgozott mikor én idejártam.
-Jó napot kívánok! - köszöntöm - A hatodikasok termét keresem.
-Szép napot! Egy pillanat és megnézem - kezd el keresgetni valami táblázatban - Menjen egyenesen, majd jobbra a 42-es teremben vannak.
-Köszönöm szépen. Viszlát. - hagyom ott és indulok el abba az irányba amit a hölgy mondott.
Hamar megtalálom a termet, majd felfedezem, hogy rajtam kívül is vannak ott felnőttek.
Vagyis szülők.
Mint én.
Furcsa belegondolni, hogy hetekkel ezelőtt még nem is gondoltam úgy magamra mint szülő.
De ez teljesen megváltozott mióta megismertem Liamet.
A falon lévő tablókat kezdtem el nézegetni.
Rengeteg volt ott.
Meg gondolom az egész iskolában mindenhol.
Kis idő múlva ajtó nyitósásra lettem figyelmes. Ezért megfordultam.
Gyerekek özönlöttek ki a teremből.
Egyszer csak megpillantottam Liamet ahogy két fiúval jön ki.
-Apa! - jön oda hozzám mosolyogva - Hogy-hogy te jöttél értem?
-Szia! - köszönök neki - Anyukádnak értekezlete van és szólt, hogy jöjjek el érted.
-Ó értem. - bólint.
-Nem is mondtad, hogy Shawn Mendes az apukád Liam. - mondja az egyik barátja - A nővérem imádja önt uram! - fordul felém a srác.
-Haver te vagy a legmenőbb a suliban. - mondja a másik gyerek.
-Hát srácok nekünk most mennünk kell. Hétfőn találkozunk. Sziasztok! - búcsúzkodik Liam.
-Szia Liam! Viszlát! - köszönnek el tőlünk.
-Sziasztok! - köszönök nekik én is, majd ott hagyjuk őket.
Csendben megyünk ki az iskolába. Liam csak maga elé mered és nem mond semmit. Pedig mikor beszélünk be sem áll a szája.
-Mi a baj Liam? - fordulok hátra hozzá a kocsiban.
-Nem akarom, hogy azért tartsanak menőnek vagy barátkozzanak velem, mert te vagy az apukám. - mondja szomorúan.
-Nem örülsz, hogy az apukád vagyok? - kérdezem döbbenten.
-De örülök neki. Te vagy a legjobb apa. - kezdi - Csak érted.. Josh is mondta, hogy imád téged a nővére, meg egy csomóan szeretnek téged a suliban és nem akarom, hogy aláírásokat vagy bármiket kérjenek tőlem.
-Figyelj Liam. Amikor veled vagyok akkor nem a híres Shawn Mendes vagyok. Csak Shawn Mendes vagyok az apukád. Jó? - mondom neki mosolyogva - Ha pedig nem hagynak békén az aláírások meg mások miatt akkor csak szólj nekem és majd gondoskodok róla.
-Köszi apa! - mondja most már mosolyogva.
-Nem vagy éhes? - kérdezem tőle mikor kihajtok az iskolától.
-De eléggé. Nem szeretem a sulis kaját.. Az mindig olyan blahh.. - fintorog.
-Akkor megyünk enni. - kormányozom a járművet a főútra.