Maybe Again (SZÜNETEL)

H U S Z O N H A T O D I K

Allison Jensen szemszöge:

6 napja mentek el a turnéra.
Ami olyan mintha már az örökkévalóság óta tartana.
Nagyon hiányzik már a fiam.
És hiányzik Shawn is.
Az utóbbi időben újra közel kerültünk egymáshoz.
Míg a kórházban voltam egy percre sem hagyott magamra, és miután kijöttem annyi időt töltöttünk hármasban amennyit csak tudtunk.
Mint egy család.
Sosem gondoltam volna, hogy mi hárman valaha egy család lehetünk.
Shawn fantasztikus apa.
Mindent megtesz annak érdekében, hogy Liam ne érezze, hogy milyen híres is az apukája.
Mert mikor vele vagy velünk van nem a híres szuper sztár Shawn Mendes, hanem Shawn Mendes a legjobb apa és a legklasszabb férfi akit valaha is ismertem.
Liam imádja az apukáját.
Aminek nagyon örülök.
-Hahó.. Allison.. Figyelsz? - lengeti meg kezét arcom előtt a főnököm, ami kiszakít gondolataim közül.
-Ne haragodj Daniel nem figyeltem. - kérek elnézést.
-Semmi probléma Allison, de szerintem jót tenne neked egy kis pihenés. -néz rám.
-Nem kell pihenés mindem rendben van. - mentegetőzök.
-Allison mi barátok vagyunk ugye? - néz rám.
-Persze Daniel barátok vagyunk. - mosolygok rá.
-Akkor most a barátodkét mondom nem mint a főnököd, hogy menj el szabadságra. Tudom, hogy Liam és Shawn elmentek a turnéra. Vegyél ki szabadságot és menj utánuk. Lepd meg őket. Legyetek együtt. Kiránduljatok és élvezzétek a turnét, mert te is annyira hiányzol nekik mint ők neked, amit le sem tagadhatsz látszik rajtad. Szóval mint barátod és főnököd elküldelek szabadságra. Élvezd ki! - parancsolja.
-Köszönöm szépen. - hálálkodok.
-Na menj biztos van még ma olyan repülő ami oda indul ahol a családod van. - mosolyog.
-Szia Daniel! - hagyom ott.
A kocsiban ülve eldöntöm, hogy meglepetést fogok szerezni a fiúknak, ezért azt az embert hívom aki a legjobban tudja hol is tartózkodik most a csalásom.
-Szia Allison miben segíthetek? - veszi fel a telefont Andrew Shawn menedzsere.
-Szia Andrew! Shawnék ugye nincsenek a közeledben? - teszem fel egyből a kérdést.
-Nincsnek. Miért?
-Meg akarom lepni őket és oda szeretnék utazni. - mondom.
-Az jó lesz, mert nagyon hiányzol már nekik. Madridban vagyunk. Egy pillanat nézek neked gépet. - hallom ahogy pötyög gondolom a laptopján - Szuper két és fél óra múlva indul egy gép az Air Kanada Nemzetközi Reptérről. Ha sietsz azzal tudsz is jönni.
-De jó. Köszönöm szépen Andrew. Most le kell tennem. Szia! - bontom a vonalat.
Otthon amilyen gyorsan csak lehet bepakolom a legszükségesebb dolgokat a bőröndbe, átöltözök és már pattanok is be a nem rég rendelt taxiba ami elszállít a reptérig.
-Köszönöm szépen! Viszlát! - veszem át a bőröndöm a taxistól és már szaladok is be.
Hamar sikerül jegyet vásárolnom.
-Kérjük a Madridba tartó utasokat, hogy kezdjék meg a beszállást. - hallatszik a hangos bemondó.
Izgatottan sietek a megfelelő kapu irányába, hogy minél hamarabb a gépen ülhessek ami elszállít a családomhoz.
Az út hosszúsága és a fáradtság miatt hamar elnyomott az álom, így sikerült teljesen éberen és üdén megérkeznem abba a hotelba ahol a fiam és az édesapja vannak.
A reptérről idetartó úton beszéltem Andrew-val és elmondta, hogy hányadik emeleten és hányas lakosztályban szálltak Shawnék.
Hatalmad ez az épület. Már a hall is csupa luxus. A liftben megnyomom a 12. emelet gombját és várok, hogy a megfelelő szintre érjen a szerkezet.
A megfelelő szintre érve magam után húzva a bőröndöt sétálok a megfelelő lakosztány ajtajához, ahol bekopogok.
Halk léptek hallaltszanak bentről.