Maybe Again (SZÜNETEL)

T I Z E N H A R M A D I K

-Anya maradhat apa vacsorára? - néz reménnyel teli szemmel Liam.
Most mit mondjak erre?
Tegyem azt amit az agyam diktál vagyis küldjem haza Shawnt?
Vagy tegyem azt amit a szívem diktál és engedjem, hogy maradjon ezzel boldoggá téve a fiamat?
Melyik lenne a helyes megoldál?
Egyikről a másikra pillantok.
És csak most döbbenek rá igazából, hogy mennyire is hasonlítanak egymásra. A haj, a szem, a tekintet, de még a szájuk állása is megegyezik.
Liam tőlem talán csak az orrát örökölte. Ha azt se..
Mindketten reménykedve néznek rám.
Erre most mit mondhatnék
-Rendben. - adom be a derekam.
-De jó! - ugrik Liam a nyakamba - Anya te vagy a legjobb. - nyom puszikat az arcomra.
Shawnra nézek aki csak egy köszönömöt tátog.
-De csak most az egyszer. - figyelmeztetem őket.
-Jó jó - mondja mosolyogva Liam - Apa hozom a társast várj meg - ugrik fel és szalad a szobájába.
-Nagyon szépen köszönöm Allison. Nem tudod elképzelni mennyire hálás vagyok neked ezért az egészért. - hálálkodik Mendes.
-Liam érdekében teszem. Hogy neki a legjobb legyen. - mondom neki mosolyogva.
-Itt vagyok. - jön vissza Liam kezében öt doboz társassal, ha nem többel -Játszhatunk apa? - ül le a szönyegre egyesével lepakolva a játékokat.
-Persze. Melyikkel szeretnél kezdeni? - adja meg a választási lehetőséget a gyereknek.
-Ezzel. - mutat rá kedvenc játékára.
-Játszatok csak addig én készítek vacsorát. - tápászkodtam fel a kanapéról és indultam a konyha irányába.
A bolognai makaróni elkészítése mellett tettem le a voksom.
-Nyertem! Én nyertem! - ujjongott Liam amit még a konyhában is hallottam.
-Mivel játszottatok? - kérdeztem tőlük miközben a tésztát kevertem össze a húsos szósszal.
-Hát a verdással anya! - mondja Liam.
-Nagyon ügyes vagy törpe. - dícsére meg őt Shawn.
-Kész van a vacsi. - szólok ki nekik miközben a tányérokat és a villákat rakom az asztalra.
-Allison ez nagyon finom. - szólal meg Shawn miután lenyeli az utolsó falatot a tányérjáról.
-Köszönöm. - mondom - Liam nem kell holnapra házit írnod?
-Ajj, ne.. - húzza el a száját - Segítetek a matekban?
-Persze, hogy segítünk. - mondjuk egyszerre az apjával.
-Elpakolok addig hozzátok ki a nappaliba az asztalra. - mondom nekik ahohy összeszedem a koszos tányérakat.
Szépen elpakolok mindent a helyére.
Mikor a nappaliba megyek a két fiú már ott ül és próbálkoznak a feladattal.
-Megjött anya a számok királynője. - néz fel Liam a füzetéből.
-Mit nem tudtok? - ülök be melléjük.
-En tudok mindent csak lehetőséget adok, hogy bizonyíthasd a számokhoz való zsenialitásod. - védekezik Shawn.
-Persze.. - nevetem el magam úgy igazán annyi év után a közelében.
A feladat megoldása egyszerű volt csak rá kellett vezetni Liamet utána már ő is tudta.
A matek házi elkészítése után Liam elment fürdeni, mert már fél kilencet mutatott az óra.
-Egyébként, hogy megy neki a suli? - teszi fel a kérdést Shawn.
-Szereti csak néha meggyűlik a baja a matekkal meg a földrajzzal. - mondom neki - De egyébként nagyon okos kisfiú. - nézek a fürdőszoba irányába.
-Meglátszik, hogy jó nevelést kap. - mondja mosolyogva - Köszönöm, hogy nem vetetted el. Nem is tudom mi ütött belém mikor ezt mondtam. Nagyon rossz döntés volt. Életem legnagyobbik hibája. Nem tudok elégszer bocsánatot kérni tőled, e cselekedetem miatt. - hajtja le fejét.
-Lehet, hogy mindennek így kellett történnie. - mondom merengve - Mielőtt terhes lettem mindig mindent olyan félvállról vettem, de miután megszületett Liam felelősséget kellett érte vállalnom. A szüleim és Lara mindenben segítettek és támogattak. Míg levelezőn el nem végeztem az egyetemet és dolgozni nem kezdtem a szüleimnél laktunk Aspenben, de miután végeztem kaptam itt egy állást és visszajöttünk. Először Larával béreltünk közösen egy lakást, majd miután ő is végzett az egyetemen es dolgozni kezdtünk szétköltöztünk. Aztán mikor a szüleim meghaltak balesetben elég mélypontra kerültem. Majdnem az állásomba is került, de talpra kelletnevelést, mert itt volt Liam és őt el kellett tartanom. Szóval eléggé megkomolyodtam mióta megszületett az én kis csodám. - hadarok el neki mindent egy szuszra.
-Mikor haltak meg a szüleid? - kérdezte elszomorodva, hisz mikor még együtt voltunk imádta őket és ők is őt. Shawn volt mindig anya nem létező kisfia.
-Négy éve. - mondom.
-Sajnálom, hogy nem voltam itt melletted Allison. - teszi kezét az én kezemre.
Én pedig elhúzom onnan kézfejemet.
-Ühm.. Bocsi.. - húzza el száját.
-Végeztem - jön ki Liam a fürdőből.
-Azt látjuk. - nézek a háta mögött kiáramló párára.
-Betakartok? - néz hol egyikünkre, hogy másikunkra.
-Természetesen. - állunk fel.
Legnagyobb döbbenetemre megfogja mindkettünk fezét és úgy húz be minket a szobájába. Lepakolok az ágyáról, majd felveszem a takarót. Liam pedig befekszik a párnákra. Letakarom majd nyomok egy puszit arcára.
Shawn is így tesz.
-Kérlek feküdjetek ide mellém. - néz ránk kérlelően.
Eleget téve kérésének Shawn bal én pedig jobb oldalára fekszem és így öleljük át.
-Most valóra válik az álmom, hogy mindkét szülőm velem legyen. - néz fel ránk 1000wattos mosollyal.
-Bármit megteszünk, hogy boldog légy Liam. - simogatja meg a kisfiú arcát Shawn.
-Apa?
-Igen?
-Mikor mehetek, majd el hozzád? - kérdezi már félálomban Liam.
-Amikor csak szeretnél. - mosolyog az apukája.
Ezután pedig lecsukódik a gyermekünk szeme és mosollyal az arcán alszik el.
Nem tudom mennyi idő telhetett el úgy ahogy nézzük az alvó gyermekünket, mert mikor felébredtem és körbenéztem Shawn és Liam egymást ölelve aludtak.
Mint apa és fia.
Gyorsan kiszaladtam lábujjhegyen a telefonomért, majd a szobában készítettem egy képet a két alvó Mendesről.
Ennek biztos örülni fognak.
Gondolva, hogy nem zavarom őket mentem át a szobámba és vetkőztem át pizsamára.
Befészkelve magam puha ágyamba és hamar el is nyomott az álom.