Maybe Again (SZÜNETEL)

T I Z E N K E T T E D I K

A kijelzőn az "Apa" szó villogott.
Shawn hívta..
Hogyan?
Hogy tehette?
Mikor kerültek egymással kapcsolatba?
Vele beszél folyton Liam SMS-ben?
Miatta van gond a fiammal az iskolában?
Ezt nem hiszem el..
Még mielőtt abbamaradt volna a csengés felvettem, de nem szóltam bele.
-Mi a baj Liam? Miért nem írsz vissza? - kezdett kérdezősködni Shawn.
-Baj az van Mendes. Nem is kicsi. - szólok bele mérgesen.
-Uu rájöttél? - mondja nem túl boldogan.
-Rá.. - mondom.
-Allie - kezdi.
-Neked Allison. - mondom becenevem hallatán.
-Akkor Allison, ha neked így tetszik.. - kezdi újra mondandóját - Csak annyit akartam kérdezni, hogy megbeszélhetnénk-e ezt a helyzetet? Tudunk találkozni?
-Nem hiszem Shawn. Elmondtam múltkor, hogy nem akarlak a gyerekem közelében tudni.
-Kérlek szépen. Nem foszthatsz meg tőle, ha már ennyi évig nem lehettem a közelében. - kérlel - Csak egy találkozót szeretnék. Könyörgöm neked.
-Rendben. De csak egy.
-Jól van. Nagyon-nagyon szépen köszönöm. - hálálkodik.
-Ráérsz most? - szegezem neki a kérdést.
-Persze, pont most végeztem a stúdióban. Hova menjek? - meglepetésemre tényleg nagyon beszélni akar erről a helyzetről.
-Gyere hozzánk. Majd itt megbeszéljük. - ajánlom fel a lakásunkat.
-Hol laktok?
-St. Samuels köz D épület 3.emelet 14-es ajtó. - diktálom le a címünket, ami elég hosszú.
-Az nincs olyan messze a stúdiótól. Hamarosan ott leszek. - rakta le a telefont.
Gondoltam míg nem ér ide addig dolgozok egy kicsit. Ezért elővettem a laptopom és leültem vele a kanapéra és folytattam a ma elkezdett munkámat.
Épp az egyik cég havi jövedelmét számoltam mikor halk kopogást hallottam az ajtón.
A laptop kikapcsolása után feltápászkodtam és az ajtóhoz lépkedtem. Majd kinyitottam.
-Szia! - köszön az ajtóban Shawn.
-Gyere beljebb. - mondom köszönés nélkül, ő pedig belép az otthonunkba.
-Liam? - néz körbe a fiút keresve.
-A szobájában ment miután elvettem a telefonját. - magyaráztam - Liam gyere ki egy kicsit. - szóltam a szobája irányába.
Halk ajtó nyitás hallattszódott. Majd léptem. És akkor megérkezett Liam is.
Tágra nyílt szemmel nézett engem és a mellettem állo férfit.
-Jó napot kívánok! Liam Mendes vagyok! - mutatkozott be mint aki nem ismeri.
-Tudom Liam. Nem kell színészkedni. - jegyzem meg.
-Mit tudsz? - folytatja tovább.
-Liam anyukád vette fel a telefonod miután nem válaszoltál az üzenetemre. - mondja neki most Shawn.
-Óó.. - jön rá - Szia apa! - veti magát apukája karjaiba.
Sokszor képzeltem már el ezt a pillanatot, de nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz.
-Szia Liam! Nagyon örülök, hogy személyesen is találkozhatunk. - öleli át a fiát Shawn.
-Most már elmondanátok, hogy találtátok meg egymást? Mert ez nekem még mindig homályos. - szólaltam meg miután megtaláltam a hangom.
-Ahhoz szerintem le kellene ülnünk. - mondja Shawn még mindig Liamet ölelve.
Mikor mind a hárman elhelyezkedünk a kanapén ránézek a két Mendesre.
Liam közöttünk ül, és mosolyogva nézi az apukáját.
-Akkor megtudhatom? - kérdezek rá.
-Persze, persze. - mondja Shawn - Aznap mikor találkoztatok Aaliyahval pont koncertem volt. Aztán mikor végeztem őt ott találtam az öltözőmben elég mérgesen. Először kaptam tőle egy pofont. Majd elmesélte nekem, hogy találkozott veletek azon a meccsen és elmondta, hogy van egy fiam. Ami először lesokkolt, majd boldogan mosolyogtam. Otthon pedig azon gondolkoztam, hogyan találhatnám meg Liamet. Hogyan ismerhetném meg. Beírtam a keresőbe a nevét körülbelül 50 darab profil találtam és már majdnem feladtam mikor rátaláltam Instagramon egy 12 év körüli fiúra. Bekövettem, majd megnéztem azt a mosolygós képen és akkor mát tudtam, hogy ő a kisfiam. Ráírtam. És azóta beszélgetünk mindennap. - fejezi be Shawn a történetet.
-Már értem. - gondolkodtam el - Többet nem beszélhettek.
-Mi? Ne anya kérlek. - könnyesedik Liam szeme.
-Kicsim ne aggódj nem úgy értem. - simítok végig kezén - Beszélhettek akár felőlem mindennap meg találkozhattok is. Csak iskola időben nem. Mert nem akarom, hoogy még több panasz érkezzen rád. - mondom neki - Shawn neked meg lehetett volna annyi eszed, hogy nem órákon beszéltek. - fordulok most az említett apukához.
-Nem apa hibája anya. Én akartam vele mindig beszélgetni. Hogy jobban megismerjem. - bújik oda apukájához.
-Sajnálom Allison. Tényleg nem kellett volna iskola időben beszélnünk. - húzza el a száját Shawn.
-Nem haragszom. - mosolygok rájuk - De többet ilyen ne forduljon elő ha kérhetem.
-Jó nem fog ígérem. - mondja gyorsan Liam - Anya maradhat apa vacsorára? - néz reménnyel teli szemmel Liam.

Szívesen LalaHorvath