Maybe Again (SZÜNETEL)

H U S Z O N N E G Y E D I K

-De legfeljebb 4 napot kell már csak bent maradnia. - folytatja az orvos én pedig sokkal boldogabb leszek.
-Az nagyon jó. Köszönöm. - lelkesedek.
-Nekem ne köszönjön semmit. Inkább a maga mellett ülő fiatalembernek, aki végig itt ült maga mellett, fogta a kezét és beszélt önhöz. - néz Shawnra aki kínosan elhúzza száját - Meg persze Liamnek akit nagyon megszerettek a nővérek míg itt volt magával. - említi a fiam.
Akit már több mint egy hete nem láttam.
Biztos nagyon megviselte a történtek.
-Most viszont mennem kell Ms. Jensen. Hamarosan visszajövök és megbeszéljük, hogy mikor lesznek a vizsgálatok. Addik is viszlát. - megy az ajtó irányába.
-Viszlát. - szólunk utána Shawnnnal.
Majd miután bezárul az ajtó a fiam édesapja felé fordulok.
-Végig itt voltál. - ülök fel nehezen az ágyon.
-Csak akkor hagytalak magadna mikor Liammel este haza mentünk, hogy aludjunk. - magyarázza.
-Miért? - teszem fel a számomra legfontosabb kérdést.
-Mert itt kellett lennem Allie, hogy tudjam biztonságban vagy. - mondta a szemembe.
-Hogy tudtad meg? - kézdezősködök tovább.
-Épp az interjún voltam mikor a rádiós egyszer csal elkezdte mondani, hogy baleset történt. Már akkor éreztem, hogy te vagy a 30 év körüli nő. Majd Andrew berontott és mondta, hogy most hívtak a telefonodról a kórházból. - mondja miközben kezem simogatja.
-És utána?
- Mindent ott hagytam és jöttem ide, hogy megtudjam hogy vagy. Már itt voltam mikor anyáék megjöttek Liammel. Aki sírt. Majd kijött egy nővér a műtőből, hogy tájékoztasson minket. - lehajtotta a fejét - Azt mondta, hogy leállt a szíved. Ott akkor azt hittem összetörök. Megsemmisülök Allie. De aztán mondta a nővér, hogy sikerült újraéleszteni téged. Nem tudtam volna úgy élni, hogy te nem vagy - felnézett és szemében könnyek csillogtak.
-Jajj Shawn. - fogom arcát kezeim közé - Minden rendben van. Itt vagyok és nem megyek sehova. Ígérem. - nyomtam egy puszit homlokára.
Amikor ajkam homlokához ért valami szikrázott bennem.
Valami érzelem.
A puszi után felkelt a székről és az ágyam szélére ült.
Majd olyan történt amire nem számítottam.
Ölelésébe vont.
Olyan régen éreztem már ezt.
Hogy biztonságban vagyok a karjaiban.
Nem Allison re nem gondolhatsz ilyenre.
Hiszen Shawn elhagyott téged terhesen.
Nem lehetsz újra szerelmes belé.
Az nem lehet.
Pedig pont ez történik.
-Szeretlek. - mondja mikor elhúzódik.
Kimondta.
12 év után először.
-Én is szeretlek, de nem akarok ismét csalódni benned. Azt nem bírnám ki mégegyszer. - hajtom le fejem.
-Nem fogsz csalódni. Ígérem.
-Rendben. De haladjunk lassan jó? - nézek szemébe.
-Úgy haladunk ami neked a legjobb. - nyom puszit arcomra.
-Liam ne fuss, mert elesel. - hallatszik Lara hangja a folyosóról.
Hirtelen elhúzódunk egymástól.
Mikor Liam benyit megtorpan.
-Anya felébredtél. - szalad oda és ölel meg szorosan - Nagyon nagyon szeretlek.
-Én is kicsim. Csak kérlek ne fújts meg. - nevetek fel.
-Bocsi. - enged el.
-Allison. Annyira örülök, hogy jól vagy. - ölel meg Lara is - Mikor engednek ki?
-Ha minden eredmény jó lesz akkor negy nap múlva. - mosolygok rá.
-Ez szuper. Viszon ha nem bánod akkor én most megyek mert még dolgoznom kell. - ölel meg ismét - Ha valamikor ketten leszünk muszáj elmondanod mi van közetetek Shawnnal. - súgja fülembe.
-Jól van. - mosolygok boldogan.
-Majd még jövök hozzád ígérem. Most voszont megyek. Sziasztok. - megy ki az ajtón.
Ezután már csak hárman maradtunk.
Mint egy család.
Ami hatalmas örömmel töltött el.