Lysande Haddock árvaházban nőtt fel, így egész életében ott lebegett a feje fölött a kérdés: Ki is ő valójában, hová tartozik?
A huszonhárom éves lányt csupán különös, sárkány alakú medálja emlékezteti múltjának egy apró töredékére, valamint különös...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Csodálatos érzés volt repülni. Lys először tapasztalta meg, milyen egy sárkány hátán a magasban szárnyalni, és egyszerűen imádta. Ez volt maga a szabadság. Hihetetlennek érezte, hogy megérinthette a felhőket, amiket eddig mindig csak messziről figyelt.
Százszorszéppel már jó pár órája suhantak az égen. Lysnek bár minden porcikája elzsibbadt, megállapította, hogy a sárkány rendkívül gyorsan és ügyesen repül.
A lány hirtelen különös dologra lett figyelmes. Az ég egy részén aranyszínű, fényesen világító korongszerűség jelent meg, és nőni kezdett. Lys egyből kitalálta, hogy ez csak a dimenziókapu lehet. Amikor a korong már elég nagyra nőtt, a sárkány nekirepült, és lovasával együtt átsuhantak rajta.
— Hűha! — álmélkodott Lys, amikor egyszerre csak egy másik világban találta magát — Ez elképesztő!
Amerre a lány ellátott, tenger és szigetek húzódtak, a természetet még nem szorította vissza úgy az ember, mint ott, ahonnan érkeztek. Itt végeláthatatlan erdős, füves területek és sziklás hegyek, völgyek húzódtak, fantasztikus természeti képződményekkel. A lemenő nap fénye csodaszép színeket varázsolt az égre.
— Ez a leggyönyörűbb hely, ahol valaha jártam — jelentette ki áhítatosan Lys. Lelkébe különös nyugalom és béke költözött. Először érezte, hogy végre otthon vagy egy világban.
Mivel esteledett, úgy ítélte, jobb, ha megállnak pihenni és enni. Százszorszép is elfáradt már, kimerítette a hosszú repülés és a dimenziókapu — így hát leszálltak a legközelebbi szigetre.
Lys elővette a pokrócát és leterítette a földre, majd gyűjtött annyi fát a közeli erdőből, hogy egy tábortűzre való legyen, és megkérte Százszorszépet, hogy gyújtsa meg. Mikor már vidáman pattogott a tűz és lobogtak a lángok, Lys előhalászta táskájából a süteményt és a halat. Utóbbit odaadta Százszorszépnek, aki örömmel fogadta, ő maga pedig a süteményt ette meg.
Miután jóllaktak, Lys egy darabig még ébren kuporgott a pokrócon. A teliholdra bámult, és a jövőjén töprengett. Vajon mi lesz vele ebben a szigetvilágban, hogy fog itt boldogulni és élni? Megtalálja a szüleit? És egyáltalán, milyen lesz a hazatérés egy olyan otthonba, ahol hároméves kora óta nem járt, és már alig emlékszik rá? Igaz, ahogy találkozott Százszorszéppel, beszélgetett Elza nénivel és visszatért ide, egyre több régi emléke tört a felszínre. Rájött, hogy nem egyről eddig azt hitte, csak álom volt.
A legkülönbözőbb érzések kavarogtak benne. Rettentően izgult és várta már, ugyanakkor félt is attól, hogy megtudja, ki ő — pedig az igazság ideje egyre csak közeledett, hisz' most végre itt volt, a világban, ahová tartozott. Fogalma sem volt, hogy hová viszi majd Százszorszép, de bízott a sárkányában, és tudta, hogy elvezeti majd az otthonába és a jövője felé. Elnézte a csodálatos, hófehér sárkányt, aki összegömbölyödve feküdt a tűz mellett, majd lehunyta a szemét, és mosolyogva aludt el.
