Lysande Haddock árvaházban nőtt fel, így egész életében ott lebegett a feje fölött a kérdés: Ki is ő valójában, hová tartozik?
A huszonhárom éves lányt csupán különös, sárkány alakú medálja emlékezteti múltjának egy apró töredékére, valamint különös...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hibbant-sziget lakói türelmetlenül várták a sárkánylovasok visszatértét, ám azok az indulás után egy héttel még mindig nem érkeztek meg. Lys tűkön ült, folyamatosan leste, hogy mikor bukkan fel öccse a keresőcsapattal — ők azonban csak nem jöttek.
A vikingek kezdtek aggódni. A faluban sétálva Lys maga is fültanúja volt egy ideges hangulatú beszélgetésnek.
— Én mondom, ez már a második baljós előjel — suttogta fojtott hangon egy asszony. — Először eltűnt Gothi, most meg a keresőcsapat...
— Nekem is rossz előérzetem van — vallotta be egy férfi. — Ennyi idő alatt már vissza kellett volna érniük Gothival.
— Mi van, ha nem találják meg? — aggodalmaskodott egy másik.
— Megtalálják — szólt közbe Lys —, tudom. Ismeritek az öcsémet, nem átlagos viking. Ti is tudjátok, mi mindenre képes. Bíznunk kell benne. Meg fogják találni. Meg kell találniuk.
— Ez úgy hangzik, mintha te is aggódnál... mintha magadat próbálnád nyugtatni — mondta kétkedő arccal egy nő.
— Lehet... — Lys halványan elmosolyodott — de hinnünk kell.
Gondolataiba merülve sétált tovább a tengerpart felé. Százszorszép követte.
— Annak az asszonynak igaza volt, kislány — simogatta meg a sárkányát Lys. — Tényleg aggódom Hablaty miatt. De hát, hogyne aggódnék, hiszen az öcsém! Aztán ott van még Astrid meg a többiek, ők mind a barátaim, persze, hogy féltem őket. Na, és Eret... — sóhajtotta — azt mondta, szeret és megcsókolt, de én még nem mondtam neki, hogy én is szeretem. Ki tudja, mikor láthatom viszont?
Százszorszép bátorítóan megbökte a fejével Lyst, és az oldalához simult.
— Köszönöm, hogy te megértesz, kislány — kacagta el magát Lys.
Ez volt az első nevetése, mióta a sárkánylovasok otthagyták a szigetet. A lány nagyon hálás volt sárkányának, amiért mindig örömöt vitt az életébe, és sikerült felvidítania.
Ebben a pillanatban Lys lövés hangját hallotta. Amikor arrafelé fordult, tűzijátékszerű jelenséget pillantott meg az égen.
— Sárkánytűz... — eszmélt. — Mennünk kell — pattant fel a sárkánya hátára. — Gyerünk, Százszorszép!
Sietve szálltak le a tűzjelzés forrásánál. Egy középkorú, szalmaszőke hajú nő szaladt eléjük — nyomában egy szörnyennagy rémséggel.
— Hála az égnek, Lys!
— Itt vagyunk, asszonyom, jöttünk, amint lehetett — fújta ki magát a lány.
— Tetszik ez az új rendszer, sokkal gyorsabb — mondta a viking hölgy, és kezet rázott Lys-zel. — Myra a nevem.
— Köszönöm, észben tartom — ígérte a lány. — Jó a név- és az arcmemóriám, de sajnos még nem sikerült mindenkit megjegyeznem a faluban.
