Lysande Haddock árvaházban nőtt fel, így egész életében ott lebegett a feje fölött a kérdés: Ki is ő valójában, hová tartozik?
A huszonhárom éves lányt csupán különös, sárkány alakú medálja emlékezteti múltjának egy apró töredékére, valamint különös...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Hibbant-sziget lakói türelmetlenül várták a sárkánylovasok visszatértét, ám azok az indulás után egy héttel még mindig nem érkeztek meg. Lys tűkön ült, folyamatosan leste, hogy mikor bukkan fel öccse a keresőcsapattal — ők azonban csak nem jöttek.
A vikingek kezdtek aggódni. A faluban sétálva Lys maga is fültanúja volt egy ideges hangulatú beszélgetésnek.
— Én mondom, ez már a második baljós előjel — suttogta fojtott hangon egy asszony. — Először eltűnt Gothi, most meg a keresőcsapat...
— Nekem is rossz előérzetem van — vallotta be egy férfi. — Ennyi idő alatt már vissza kellett volna érniük Gothival.
— Mi van, ha nem találják meg? — aggodalmaskodott egy másik.
— Megtalálják — szólt közbe Lys —, tudom. Ismeritek az öcsémet, nem átlagos viking. Ti is tudjátok, mi mindenre képes. Bíznunk kell benne. Meg fogják találni. Meg kell találniuk.
— Ez úgy hangzik, mintha te is aggódnál... mintha magadat próbálnád nyugtatni — mondta kétkedő arccal egy nő.
— Lehet... — Lys halványan elmosolyodott — de hinnünk kell.
Gondolataiba merülve sétált tovább a tengerpart felé. Százszorszép követte.
— Annak az asszonynak igaza volt, kislány — simogatta meg a sárkányát Lys. — Tényleg aggódom Hablaty miatt. De hát, hogyne aggódnék, hiszen az öcsém! Aztán ott van még Astrid meg a többiek, ők mind a barátaim, persze, hogy féltem őket. Na, és Eret... — sóhajtotta — azt mondta, szeret és megcsókolt, de én még nem mondtam neki, hogy én is szeretem. Ki tudja, mikor láthatom viszont?
Százszorszép bátorítóan megbökte a fejével Lyst, és az oldalához simult.
— Köszönöm, hogy te megértesz, kislány — kacagta el magát Lys.
Ez volt az első nevetése, mióta a sárkánylovasok otthagyták a szigetet. A lány nagyon hálás volt sárkányának, amiért mindig örömöt vitt az életébe, és sikerült felvidítania.
Ebben a pillanatban Lys lövés hangját hallotta. Amikor arrafelé fordult, tűzijátékszerű jelenséget pillantott meg az égen.
— Sárkánytűz... — eszmélt. — Mennünk kell — pattant fel a sárkánya hátára. — Gyerünk, Százszorszép!
Sietve szálltak le a tűzjelzés forrásánál. Egy középkorú, szalmaszőke hajú nő szaladt eléjük — nyomában egy szörnyennagy rémséggel.
— Hála az égnek, Lys!
— Itt vagyunk, asszonyom, jöttünk, amint lehetett — fújta ki magát a lány.
— Tetszik ez az új rendszer, sokkal gyorsabb — mondta a viking hölgy, és kezet rázott Lys-zel. — Myra a nevem.
— Köszönöm, észben tartom — ígérte a lány. — Jó a név- és az arcmemóriám, de sajnos még nem sikerült mindenkit megjegyeznem a faluban.
