Lysande Haddock árvaházban nőtt fel, így egész életében ott lebegett a feje fölött a kérdés: Ki is ő valójában, hová tartozik?
A huszonhárom éves lányt csupán különös, sárkány alakú medálja emlékezteti múltjának egy apró töredékére, valamint különös...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Hablaty és Fogatlan lélekszakadva repültek a kikötőhöz, ahová a látogatók érkeztek. A fiatal törzsfő nem kicsit volt ideges. Úgy sejtette, Drákó Vérdung lehet a háttérben — esetleg máris visszatért bosszút állni. Ám amikor ereszkedés közben észrevette a nagydarab, vörös szakállas embert, kis híján leesett a sárkányáról. Szerencsére Fogatlan megoldotta a helyzetet, és stabilan landolt. Hablaty úgy nézett az előtte álló vikingre, mint aki kísértetet lát.
— Szervusz, fiam — szólalt meg Termetes Pléhpofa.
— Apa... tényleg te vagy az? — Hablatynak könny szökött a szemébe.
— Most már minden rendben, fiam — Pléhpofa megölelte Hablatyot, és büszkén megveregette a vállát. — Tudtam, hogy győztetek.
— Biztos nem álmodom? — csípte meg magát Hablaty.
— Nem, nem álmodsz, fiam. Bár hozzád hasonlóan én is azt hittem, hogy a Valhallában vagyok, amikor magamhoz tértem.
— De hát, láttuk, hogy meghaltál...! Még temetést is rendeztünk neked, és most mégis élsz. Hogy lehetséges ez?
— Az életemet neki köszönhetem — Pléhpofa a mellette álló Lysre mutatott.
Hablaty eddig annyira el volt foglalva apja csodával határos visszatértével, hogy észre sem vette a mellette álló vörös hajú lányt.
— Üdvözöllek itt, nálunk — köszönt zavartan Hablaty. — Én Hibbant-sziget törzsfőnöke vagyok, Hablaty Haddock. Bárki is vagy, a legnagyobb örömmel látunk itt. Nem tudom, mit csináltál, vagy hogy csináltad, de nagyon hálás vagyok, amiért megmentetted az apámat.
— Sokat Hallottam rólad, Hablaty Haddock — mosolygott huncutul Lys —, de te már biztos nem emlékszem rám. Lysande Haddock a nevem.
Hablatynak leesett az álla.
— Haddock...? Te is egy Haddock vagy? De hát... akkor családtag vagy! És azt mondod, találkoztunk már?
— Fiam, nézz Lysre, aztán énrám — mondta Pléhpofa. — Nem tűnik fel valami?
— De. Hasonlít rád, de hát..
— Emlékszel még, amikor egyszer, kisebb korodban említettem neked, hogy volt egy három évvel idősebb nővéred, akit elragadtak a sárkányok, nem sokkal azelőtt, hogy anyádat is elvitték?
— Igen, emlékszem, de... nem mondod, hogy...
— De, bizony. Ő az.
— Micsoda?! De hogy...? Mi? Hogyan...? Valaki adna végre valami magyarázatot erre az egészre? Mert én már semmit nem értek.
— Nyugi, Hablaty, apával mindent elmagyarázunk — nyugtatta Lys, azzal Pléhpofával együtt mesélni kezdtek. Mindent elmondtak Hablatynak, amit csak tudtak — hogy hol volt eddig Lys, hogy került ide és talált rá Pléhpofára, és hogyan mentették meg Százszorszéppel.
