Lysande Haddock árvaházban nőtt fel, így egész életében ott lebegett a feje fölött a kérdés: Ki is ő valójában, hová tartozik?
A huszonhárom éves lányt csupán különös, sárkány alakú medálja emlékezteti múltjának egy apró töredékére, valamint különös...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Lys vidáman ébredt reggel. Amikor kilépett a szobájából, Valka már a konyhában sürgölődött (éppen kenyeret vágott).
— Jó reggelt, Lys.
— Jó reggelt, anya. Segíthetek valamiben?
— Esetleg feldarabolhatnád a zöldségeket.
— Szívesen.
— A reggelihez legalább nem kell sütni vagy főzni — nevetett Valka —, így nem tudom elrontani.
— Jó reggelt — Hablaty kómás fejjel, kócos hajjal támolygott le a lépcsőn. Nagyot ásított. — Apa merre van? Még alszik?
— Nem, már rég kiment megetetni a sárkányokat — felelte Valka.
— Ajj, ne már! Csak én vagyok ilyen álomszuszék a családban?
— Úgy látszik, fiam — mosolygott a nő.
— Pedig Lys-ben bíztam...
— Hát, most már tudod, hogy én is koránkelő vagyok.
— Az apjától örökölte — mondta büszkén Pléhpofa, aki ekkor lépett be az ajtón.
— És az anyjától — tette hozzá Valka, és puszit nyomott férje arcára.
— Egyedül maradtál, Hablaty — kuncogott Lys.
— Nem ér... — duzzogott a törzsfőfiú, és asztalhoz ült.
A család együtt fogyasztotta el a reggelit.
— Kinek mi a terve mára? — kérdezte Pléhpofa.
— Jól haladunk az épületek javításával és a fejlesztésekkel, már majdnem kész van minden — válaszolta Hablaty.
— Azért még segítek az építkezésben — ajánlkozott a férfi.
— Kösz, apa. Takonypóc és Eret is ott lesznek a munkásokkal, de azért elkél a segítség. Én intézem a falu szokásos ügyeit, anya pedig folytatja a foglalkozást a felszabadított sárkányokkal. Szinte már teljesen kész az idomításuk, igaz? — fordult az anyjához.
— Úgy van, fiam — bólintott Valka. — Már kiheverték Drákó terrorját, és nagyon sokat tanultak. Nemsokára kereshetünk nekik gazdát is, ha lesznek alkalmas jelentkezők.
— Ez remek hír, anya.
— És én mit csináljak? — tette fel a kérdést Lys.
Hablaty megvonta a vállát.
— Egyelőre segíts, ahol tudsz — Astrid is ezt szokta tenni. Kezdetnek elmehetnél megnézni, hogy boldogulnak az ikrek az állatokkal, aztán nézz körbe a faluban, hogy hol van még szükség rád.
