[TH] A szerelem ára 2012 {BEFEJEZETT} ✅

4. rész

- Szia... – jött zavarba a lány a fürkésző pillantástól. - Mi a neved, honnan jöttél te szépség? – állt meg Georg Sarah előtt. - Ö, izé... Sarah vagyok – nyújtotta a kezét a srác felé. - Georg vagyok, bár ezt szerintem tudod – nevetett jóízűen a saját poénján majd kezet rázott a lánnyal. - Hol van Michael? Megkeresem – szakította félbe Tom az ismerkedést. - Áh igen, a hetes stúdióban van. Menjünk. Mind ketten elindultak abba az irányba, ahonnan Georg pár perce felbukkant. Sarah még nézte őket egy ideig, aztán elindult a titkárság felé. Az ajtó előtt kicsit megigazította a ruháját, beletúrt a hajába majd kopogott. - Tessék! – hallatszott bentről egy fiatal hang. - Jó reggelt! – köszönt magabiztosan a lány – Victoria Swant keresem. - Megbeszélték a találkozót? – kérdezte a lány, aki Sarahval egyidős lehetett. - Nem. - Akkor egy pillanat türelmet kérnék – mondta, majd felvette a telefont, bepötyögött két számot és várt – Asszonyom, egy hölgy van itt, magával szeretne beszélni. ---- A neve? Hogy is hívják? – takarta le a telefon egyik felét a titkárnő és Sarahra nézett. - Sarah Watson. - Sarah Watson. ---- Igen, értem – majd letette a telefont – Bemehet. - Köszönöm – búcsúzott a lány, és bekopogott majd bement Victoria Swan irodájába. Victoria a negyvenes évei közepén járhatott, de simán letagadhatott 10 évet. - Üdvözlöm, miben segíthetek? – kérdezte a papírjai böngészése közben. - Munkát szeretnék. Dalszöveg író vagyok. - Hm... Dalszöveg író? Kiknek írt eddig? - Még senkinek... igazából író vagyok, csak... szeretnék új életet kezdeni és dalszövegeket írni fiatal tehetségeknek – magyarázta Sarah. - Valami miatt szimpatikus vagy nekem. Tegyünk egy próbát. Keresd fel Michaelt, a kilences stúdióban van, ha a zenei alapjára tudsz rögtönözni egy szöveget, akkor próbaidőre felveszlek. Sarah nagyokat pislogott és csak egy köszönömöt tudott kipréselni magából. Nem akarta elhinni, hogy ilyen könnyen összejöhet. Bár, a neheze még csak most jön, bizonyítania kell. Még pár évvel ezelőtt jelent meg 3-4 novellás kötete, de aztán feltűnt Oliver és nem tudta folytatni az írást. Gyorsan lépkedett a folyosón, kicsit el is tévedt a hatalmas épületben, de sikerült megtalálni a kilences stúdiót. Kopogott és benyitott. Egy idős néni takarította épp az asztal. - Öm... elnézést, Michaelt keresem, azt mondták, hogy a kilences stúdióban van. - A hetes stúdióban nézd meg kedveském, oda mentek át – mosolygott a néni. - Köszönöm – viszonozta a mosolyt a lány, majd becsukta az ajtót. A hetes stúdió a folyosó másik részén volt, de azt már sokkal egyszerűbb volt megtalálni. Az ajtó előtt megállt és ugyan úgy, mint az előbb kopogott és benyitott. A stúdió dohányzóasztalán egy csomó pizzás doboz és sörösüveg hevert, akárcsak egy házibuli hajnalán a nappaliban. - Te követsz vagy mi a rák? – jelent meg Sarah mellett az ajtóban Tom. - Ezt én is kérdezhetném... de, mint már mondtam, munkáért jöttem, amit meg is kaptam – füllentett, majd Tomot az ajtóban hagyva besétált a stúdióba és a felszerelést kezdte figyelni. - Milyen munkát? – lépett be Tom is a szobába és levágódott a kanapéra. - Dalszövegeket fogok írni. - Dalszövegeket? Ne már! – nevetett pökhendin Tom, majd a gitárját az ölébe vette, és pengetni kezdte. - Csak nem tesztelni akarsz? – fordult Tom felé Sarah - Akár... – jelent meg egy félmosoly Tom arcán és mélyen a lány fekete szemeibe nézett. - Ez nem probléma. Játssz valamit! – adta ki az utasítást Sarah, leült Tommal szembe és az egyik pizzás dobozra kezdett írogatni. Tom egy lassú, Sarah számára ismeretlen dallamot játszott. Tom mindig újra meg újra játszotta a dallamot, és alig tíz perc alatt sikerült egy strófát megírnia. Sarah kiegyenesedett a székben, és a pizzás dobozra nézett majd elmosolyodott. - Tessék, olvasd el és véleményezd! – nyújtotta oda Tomnak büszkén. - Messze fogok menni, többé nem találkozunk, Neked adom a szerelmemet, Még most is képtelen vagyok, hogy elfelejtsem az emlékét Most neked, épp neked, Bezárom a szemeimet és imádkozom, Ezt a dalt küldöm neked, bye bye bye – olvasta fel hangosan Tom. - Na? Tíz perc alatt nem is rossz mi? – nevetett jókedvűen a lány. - Ez egy szar... – vakkantott Tom és elhajította a dobozt, majd újra gitározni kezdett.