[TH] A szerelem ára 2012 {BEFEJEZETT} ✅

32. rész [Vége]

Sarah reflexszerűen csapta be maga előtt az ajtót, mikor tudatosult benne, ki is áll vele szemben. Oliver lábát szinte ugyan abban a pillanatban a csukódó ajtó elé rakta, ezzel megállítva, hogy a lány kizárja a házból. Határozott, erős mozdulattal lökött egyet a tömör fa ajtón, mire Sarah kibillent egyensúlyából és a falnak esett.

A férfi egyik kezét a lány szájára tapasztotta, ezzel megakadályozva, hogy bármiféle fölösleges hang elhagyja torkát. Sarah háta a halvány kávészínű falnak préselődött, úgy nézett farkasszemet iszonyatos férjével.

- Kedvesem, hát így illik üdvözölni rég nem látott férjedet? – búgta vészjósló hangon, szabad kezével végigsimítva a lány arcán.

Oliver sötét tekintete kiismerhetetlen volt. Fekete íriszében a szokásos haragos, bosszús csillogás helyett, most az élettelen sötétség sejlett. Sarah másfél év alatt a férfi rengeteg arcát látta s tapasztalta, de ez az érzelemmentes, üveges tekintet új volt számára. Minden eddiginél jobban megijesztette.

- Nem engem vártál, igaz? – tűrte a lány egyik kósza tincsét füle mögé – Igaz? – kérdezte pár oktávval mélyebb hangon, mikor Sarah tarkójánál belemarkolt vörös hajzuhatagába és hátrahúzta fejét.

A lány összeszorított szemekkel várta a folytatást. Lelki szemei előtt akaratlanul is bevillantak a régi, keserű emlékek, azokról a pillanatokról, mikor Oliver keze hangosan csattan arca világos bőrén.

- Nem akarsz válaszolni? – húzta jobban a haját – Őt vártad, igaz? – kiabált a hall magas falai között.

Sarah összerezzent az ingerült hangra. Szemeit lassan kinyitotta, s amennyire férje szorítása engedte bólintott egyet. Igen. Hát persze, hogy őt várta.

Hogy is lehetett ennyire naiv? Miből gondolta, hogy keserves életét megváltoztathatja azzal, ha nem vesz tudomást Oliverről? Rég nem volt már gyerek, hogy is gondolhatta, hogy az igaz szerelem majd mindent megold?

- Drága. Drága csalfa feleségem – búgta érzelemmentes hangon, miközben lassan elengedte a lány vörös hajzuhatagát – Emlékszel mit üzentem neked? – kérdezte és elvette kezét Sarah szájáról.

A lány telt, meggypiros ajkai zsibbadtak a szorítás után. Alig láthatóan megharapdálta őket, majd egy levegővétel után némán bólintott.

- Tőled akarom hallani.

- A szerelmednek ára van – idézte a lány Oliver papír fecnire firkált mondatát.

- És tudod mi az ára? - dörmögte, hüvelykujjával végigsimítva Sarah alsó ajkán.

- Nem.

- A fájdalom – nézett egyenesen a lány szemébe Oliver, egy pillanatra se szakítva meg a kontaktust – Gyötrődni fogsz életed végéig, mert nem foglak elengedni. Soha nem lehetsz vele, felfogtad? Kínlódhatsz, elmenekülhetsz, de meg foglak találni.

- Nem! - Sarah torka teljesen kiszáradt. Nem! Nem marad Oliverrel! Azok után, hogy megtapasztalta milyen a boldog élet, amellett a férfi mellett, akit szeret. Hatalmas gesztenyebarna szemek, pajkos, kisfiús mosoly, a lényéből áradó magabiztosság és határozottság. Elképzelhetetlen az élete Tom nélkül.

- Mi?

- Életem minden egyes pillanatában küzdeni fogok ellened! Minden egyes percben azon leszek, hogy megszökjek tőled!

A lány határozott, számára eddig ismeretlen arca meglepte. Oliver meglepetten ráncolta szemöldökét.

- Ugye tudod, hogy bármilyen eszközzel elérem a célom? – szólalt meg néhány pillanattal később az eddigieknél mélyebb hangon. Szemei baljósan csillantak meg a délutáni napfényben – A célom te vagy, az eszközeim pedig egyértelműek – mosolyodott el gúnyosan, kezével hátratűrve zakója oldalát.