[TH] A szerelem ára 2012 {BEFEJEZETT} ✅

30. rész

- Kedvesem, legyen jobb kedved – nyúlt át az asztalon Oliver és megszorította a lány kezét – Az új házunkat ünnepeljük. Az apja elvesztése hatalmas trauma volt Sarah számára. Tudta nagyon jól, hogy a betegség előbb-utóbb felemészti, de reménykedett benne, hogy ez inkább utóbb lesz. A nászútjukat szakította félbe a borzalmas hír, mire azonnal hazarepültek Franciaországból. A temetésre rengeteg barát és gyárban dolgozó munkás ment el. Szerették Mr. Watsont, a folyton mosolygó, kedves, ősz halántékú férfit. Sarah megtörve zokogott apja fekete koporsója felett, akkoriban Oliver nyújtott egyedüli támaszt neki. Fél évvel a történtek után is ritkán volt olyan pillanat, mikor a lány felhőtlenül tudott mosolyogni. Ez a fényűző vacsora is csak azért van, mert Oliver szerette volna megünnepelni az első közös, németországi házukat. - Igyál egy korty bort. Jól fog esni – ajánlott Oliver egy palack toscanai vörösbort. - Tudod, hogy nem iszom. - De ez ellazítana, segítene kikapcsolni. - Oliver, kérlek – rázta meg vörös hajkoronáját Sarah, és a város fényeit kezdte figyelni. A pincér néhány perccel később jelent meg mellettük és tette le eléjük tányérjaikat. Az étel ínycsiklandozóan gőzölgött mindkettejük tányérjában, a kagylós, pesto szószos tészta hívogatóan tekeredett Sarah tányérjában. A lány a villája köré csavarta az első falatot, mikor Oliver, eddig ismeretlen, ingerült hangon kezdett pörölni a pincérrel. - Ennek a wellington bélszínnek nem elég ropogós a külseje! Mégis milyen étterem, ahol elsóznak egy bélszint. - Oliver, sssh! – igyekezett felbőszült férjét csitítani Sarah, nem sok sikerrel. A következő néhány perc történései egy másodpercnek tűntek. Oliver felpattant helyéről, megragadta a pincér csokornyakkendőjét és úgy ordibált a képébe. A lány döbbenten figyelte az eseményeket. Egyszerűen nem értette az egész helyzetet. Valaki ennyire ingerül lenne, egy nem elég ropogós bélszín miatt? Sarah nagyot nyelt. Abban a pillanatban tudatosul benne, hogy Olivernek nem minden arcát sikerült ez idáig megismernie. *** - Nyugodj meg – próbálta nyugtatgatni dühös férjét Sarah. - Fogd be, a kurva életbe! – járkált fel-alá idegesen Oliver. - Minden rendben lesz. Oliver vállalata gondokkal küzdött, amin egy sikkasztással kapcsolatos botrány sem segített. Több millió eurót veszített alig néhány óra leforgása alatt. - Teljesen hülye vagy? Fel tudod fogni mennyi pénzt vesztettem?! Sarah szája keserű mosolyra húzódott. Sose vágyott fényűző életre, nem érdekelte a pénz vagy az, hogy a legújabb divat szerint öltözzön és éljen. Nagy levegőt vett és felállt a kanapéról. Terhessége negyedik hónapjában járt és a rosszullétek nem akartak csillapodni. Szédelegve lépett férje mögé és kedvesen megsimogatta a hátát. - Ne foglalkozz, ennyit a pénzel. Ha kell, eladjuk a házat... - Nem! Soha! – kiabált a férfi és beletúrt sötét hajába – Ez a ház az életem, nem fogom lejjebb adni az igényeimet! - Akkor esetleg eladhatnánk az egyik autódat... – folytatta bizonytalanul a lány. - Fogd be, maradj rohadtul csöndben! - Oliver, valami áldozatot kell hoznod. Ha a baba megszületik, Ő lesz a legfontosabb. Akkor mindegy, hogy hány autód van. - A kurva életbe! Oliver keze hangosan csattant a lány arcán. Sarah egyensúlyát elvesztve, hatalmas erővel csapódott a mellettük álló szekrénynek. A következő pillanatban már a törött tükör darabkái hulltak a lány összerogyott testére, amik számtalan apró vágás ejtettek világos bőrén. *** - Mindig nagyon nehéz egy ilyen dolgot közölni a szülővel... Sarah bágyadtan pislogott az ágya mellett álló orvosra. Hófehér köpenye bántotta a lány szemét, aki még mindig kába volt az altatástól. - Miről beszél? – motyogta szinte hangtalanul Sarah és megtörölte az arcát, remélve, hogy így egy kicsit éberebb lesz – Mikor láthatom a kisfiamat? - Sajnálom Sarah. - Mi? Mit sajnál? – kérdezte értetlenül a lány. - A kisfia nem harcolt tovább az életért. - Tessék? Mit mond? – Sarah szemei megteltek könnyel. Képtelen volt felfogni, amit az orvos mond, tudat alatt mégis tudta, mire céloz. - A szíve nem volt elég erős. Néhány perccel ezelőtt megállt. - Ne, nem. Az nem lehet. Nem, nem, nem! Sarah mint egy őrült kezdett tombolni, mit sem törődve a fájdalmával és a császármetszés utáni sebekkel. Hangos zokogása visszhangzott a kórterem világos falai között, arcán patakokban hullottak a könnyek. Az orvos riadtan lépett hozzá, igyekezett lefogni a lány kezeit, megfékezve vergődését. – Még meg sem fogtam, nem öleltem meg, erre azt mondja, hogy nincs többé?! - Sarah, nyugodjon meg, még a végén kárt tesz magában. A doktor egy pillanatra elengedte a lány zokogó, vonagló testét és megnyomta a nővérhívó gombot. - Hozzon egy adag haloperidoliumot – Mondta sürgetően a fiatal férfi, mikor az ajtóban megjelent egy fehér ruhás, copfos ápolónő. A következő néhány óra emlékei teljesen összemosódtak Sarah tudatában. A nyugtató, amit kapott, az agyát is eltompította, csillapította a fájdalmát. A tudatról viszont, hogy fia, akit majdnem nyolc hónapig hordott a szíve alatt nincs többé, egyik gyógyszer sem tudta elterelni gondolatait... *** - Jó estét, egy Deluxe szobát szeretnék. Sarah lihegve esett Berlin egyik legdrágább hotelja recepciójára. Elege volt, nem bírta tovább elviselni férje agresszív természetét és a mindennapi rettegést. Nem ez volt az első alakalom, hogy elszökött otthonról. Sose szerette a fényűzést, ezért mindig egy olcsó kis motelban szállt meg, de legutóbb Oliver rálelt búvóhelyére. Most, ebben a drága és színvonalas hotelban remélt menedéket. Miután kitöltötte a papírokat, a portán ácsorgó lány átadta a 407-es szoba kulcsát. Sarah a lifthez lépett és benyomta a 6-os gombot. A kabin halkan elindult, majd néhány emelettel később megállt és kinyílt az ajtaja. A lánnyal szemben két, nagydarab, öltönyös férfi állt. Meglepetten pislogott rájuk, mikor a liftből kisietve a 407-es szobát kezdte keresni. Sarah ámuldozva lépte át drága szobája küszöbét. Valamennyire hozzá volt szokva az elit dolgokhoz, de ez a lakosztály minden képzeletét felülmúlta. Táskáját, kabátját a hatalmas franciaágyra dobta, majd a fürdőbe vette az irányt. A kellemes langyos vizet percekig folyatta magára, bőrét különbféle drága olajokkal kényeztette. Mikor kilépet a frissítő zuhany alól, haját felkötötte és a hotel fürdőköppenjébe bújva elterült a kényelmes ágyon. Nem telt el három perc és az álom már el is nyomta... Éjjel telefoncsörgésre ébredt. Fülét bántotta a szokatlan éles hang, kábán felülve, hunyorogva nézett körbe a hotelszobájában. Az éjjeli szekrényen vadul villózott a hotel vezetékes telefonja. Sarah szemöldök ráncolva nyúlt érte, majd emelte a füléhez: - Igen? - Hölgyem, nagyon sajnálom, hogy ilyenkor zavarom, de itt van a férje és arra kéri, hogy jöjjön le. Elég idegesnek tűnik... – tette hozzá halkabban. – 407. szoba az övé? Felmegyek érte – hallotta Sarah Oliver hangját a telefonon keresztül. A lány ijedtében kiejtette a kagylót a kezéből. Egy szempillantás alatt kiugrott az ágyból, táskáját és ruháját felkapva indult a lift felé. Idegesen nyomkodta a hívógombot, de a fülke csak nem akart jönni. Pánik félelem futott végig rajta, az ereiben szinte megfagyott a vér. Tehetetlenségében körbenézett a folyosón, mikor szeme megakadt a tűzlépcsőn. Nem gondolkodott sokat, feltépte az ajtaját, majd egy szál köntösben rohanni kezdett a lépcsőn. A lány az ötödik emelet környékén járt, mikor meghallotta Oliver ingerül, dühös hangját. Tisztában volt vele, hogy ilyen állapotban mire képes... Sarah eszeveszett tempóban rohant, mikor a negyedik szinten, a folyosó végén megpillantott egy sötét hajú, fiatal férfit, aki pont akkor lépett be szobájába. A lány nem töprengett sokáig. Megindult az ajtó felé, majd hangosan dörömbölni kezdett rajta: - Engedj be! Engedj be, kérlek – ütötte tenyerével a vastag faajtót Sarah. - Mi a...? - Jelent meg az ajtóban a fekete, rasztatincses, borostás férfi. Szemöldök ráncolva nézett le a lányra, aki egy hirtelen mozdulattal belökte a szobába, majd bevágta mögöttük az ajtót. - Ki a picsa va... – takarta el tenyerével Sarah a férfi száját, miközben az próbált a padlóról feltápászkodni. - Egy kicsit maradj csendben!