[TH] A szerelem ára 2012 {BEFEJEZETT} ✅

18. rész

Sarah gyorsan összegyűrte az aprócska papírlapot és zsebre vágta. Jobb, ha Tom erről nem tud. Már így is minden panaszát, baját a nyakába zúdítja... Vett pár mély lélegzetet, hátrasimította vörös fürtjeit és a fiú után ment a nappaliba.

- Tuti abnormális... – motyogta a rasztás miközben felemelt a földről egy törött képet – Ők a szüleid?

- Igen – állt meg Sarah Tom mellett és kivette kezéből a régi fényképet – Születésem előtt készült ez a kép. Itt még mindketten boldogok voltak – kezdett mesélni a lány és a törött üveg mögül kivette a régi fotót.

- Mi lett velük?

- Anya szülés közben halt meg. Komplikációk léptek fel, csoda, hogy én túléltem – sóhajtott Sarah és végigsimított a képen – Apa fél éve halt meg. Beteg volt.

- Nehéz életed van.

- Volt... – mondta csendesen Sarah és felnézett a mellette álló sötét szemeibe. Tom nagyon jól értette mire gondol a lány. Sarahnak megváltozott az élete, mióta találkoztak, ez nyilvánvaló volt. Az új életének pedig már Tom is részese volt... sőt, az egész szinte köré épült.

Szótlanul álltak egymás tekintetében úszva. Körülöttük káosz és zűrzavar, most mégis, abban a pillanatban minden tökéletes volt. Békesség és rend volt körülöttük, a szó minden értelmében. Tom közelebb lépett a képet szuggeráló lányhoz. Szinte hangtalanul karolta át vállát és húzta magához közelebb.

- Boldog leszel – mondta a rasztás és egy gyengéd puszit nyomott a lány homlokára.

- Tudom – válaszolta csendesen Tom hátába kapaszkodva. Szorosan ölelték egymást percekig, mindkettejüknek jólesett a másik közelsége, érintése. Sarah örült a fiú gyengédsége, de annak még jobban, hogy egy újabb arcát ismerhette meg. A gyengéd, megértő Tomot.

Nem engedték el egymást. A lány a szorító kezek közül felpillantott Tomra. Farkasszemet néztek egymással. Hatalmas, sötét szemeik teljesen egybeolvadtak, megbabonázva nézték a másikat. Arcuk lassan közelített a másikéhoz, Tom tekintete néha-néha áttévedt a lány rózsaszín ajkaira. Saraht izgatottság fogta el, de várta, akarta, hogy megcsókolja. Arcuk pár centire volt már csak egymástól, Tom lélegzetét a bőrén érezte. A lány ajkai kissé szétnyíltak, várva a csókot, de a semmiből felzengő éles hang megölte a pillanatot. Tom komoran elengedte a lányt és zsebébe nyúlva felvette hangosan csörgő mobilját:

- Mi van? – szólt bele erélyesen.

- Összeszedem a ruháimat... – motyogta Sarah és Tomot a nappaliban hagyva a régi hálójába sietett. Itt is mint a ház többi szobájában szét volt dúlva minden, de ez jelenleg egy cseppet sem zavarta. Hátát nekidöntötte a hideg falnak, tenyerét hevesen dobogó szívére tette. Nagy levegőt vett, becsukta szemét majd kifújta. Ez volt a második alkalom, hogy Tom meg akarta csókolni, de valami már megint megzavarta őket. Elmosolyodott. Be kellett vallania magának: legszívesebben földhöz vágta volna Tom telefonját.

A ruhái nagy részét Oliver és emberei használhatatlanná tették. Szerencsére így is maradt pár darab, ami valószínűleg elkerülte a figyelmüket. Előkotort a szekrény tetejéről egy kis bőröndöt és beledobálta ép dolgait.

- Rendben, nem sokára otthon vagyunk – tette le Tom a telefont mikor a lány visszaért a nappaliba.

- Baj van?

- Georg – rázta fejét a rasztás – Bulit akar rendezni. Neked.

- Nekem? – pislogott nagyokat Sarah.