[TH] A szerelem ára 2012 {BEFEJEZETT} ✅

19. rész

- Buliztok és engem meg sem hívtok? – jelent meg a teraszajtóban egy barna hajú szépség - Nem szeretem az ilyet...

Sarah értetlenül nézett körbe a többieken. Bianca szép kék szemeit forgatta, mellette ülő párja unottan nézett végig az új vendégen, mialatt Bill és Georg alig láthatóan a fejüket csóválták. Egyedül Tom nézett csak a lány szemeibe, de tekintetében egy cseppnyi kedvesség sem volt.

- Üdv újra Németországban – köszönt Bill grimaszolva és villáját tányérjára ejtette.

- Ne színészkedj Bill, nem hozzád jöttem – mondta a lány és megállt Tom mellett.

- Mit akarsz? – kérdezte flegmán a gitáros – Nem emlékszel mit mondtam legutóbb?

- Legutóbb? – gondolkodott színpadiasan a lány, majd lehajolt s hátulról átkarolta Tom nyakát - Arra gondolsz, mikor azt mondtad fejezzük be és utána az ágyamban kötöttünk ki?

Sarah köpni-nyelni nem tudott, csak bámulta az előtte lejátszódó jelenetet. Fekete szeme pingponglabda módjára ugrált a párocska tagjai között. Őszintén reménykedett benne, hogy a döbbenettől álla nem koppant túl hangosan a kerti asztalon.

- Teodora, hagyjuk ezt – morogta és lefejtette nyakáról a szorító karokat. Tom láthatóan kínosan érezte magát, még véletlenül sem nézett a szemben ülő lány döbbent arcára. Sarah végignézett a barna hajú lányon. Tehát ő lenne Teodora. Tisztán emlékezett rá, mikor korábban Bill beszélt róla:

„Se veled, se nélküled kapcsolatba vannak már egy ideje. Képtelenség kiigazodni rajtuk..."

Sarah valahogy nem épp így képzelt egy se veled, se nélküled kapcsolatot. Tom és Teodora inkább csak kihasználták egymást. Felhasználták egymást, hogy különböző vágyaikat kielégítsék. Ilyen lenne egy se veled, se nélküled kapcsolat? Nem valószínű...

- Nem gondolod, hogy direkt nem szóltunk neked? – kérdezte Bianca ironikusan.

- De amint látod, mégis itt vagyok – mosolyodott el gúnyosan Teodora és leült Tom mellé.

Saraht a rosszullét kerülgette. Szüksége volt egy percnyi nyugalomra, hogy át tudja gondolni a dolgokat, a látottakat, a hallottakat.

- Hozom a desszertet – állt fel az asztaltól és nagy léptekkel elindult a ház felé.

A konyhába érve egy pillanatra megtorpant s a fehér márványlapra támaszkodva beletúrt vörös fürtjeibe. Gondolatai teljesen összezavarodtak. Szerelmes volt Tomba, de a játéka nem akart lenni, ebben teljesen biztos volt. Egy futó kalandra volt most leginkább szüksége.

Benyúlt a hűtőbe és elővett egy hatalmas tálca süteményt, majd óvatosan szeletelni kezdte. Gondolataiba merülve vágta az apró szeleteket, azt sem vette észre, hogy valaki csatlakozik mellé a konyhába. Addig tudomást sem szerzett az alakról, ameddig az meg nem szólalt. Tom jól ismert hangjától libabőrös lett:

- Sarah – suttogta a lány nevét, de az nem engedte folytatni.

- Hé Tom, nincs gond – rázta kissé a fejét és egy erőltetett mosoly keretében a fiúra pillantott – Nincs köztünk semmi, nincs miért magyarázkodnod.

- Szóval szerinted nincs köztünk semmi?

- Nem tudom Tom. Tényleg nem tudom.

- Hányszor segítettem neked az elmúlt hetekben? Az neked semmi?

- Kértem én valaha is tőled, hogy segíts nekem? – kérdezte döbbenten a lány. Soha egy szóval sem említette Tomnak, hogy segítsen megszabadulni Olivertől, most mégis ezt vágja a fejéhez? – Azt hiszem nagyon félreértettük egymást.

- Nekem is úgy tűnik... – rázta meg rasztás fejét Tom, majd lemondóan kihátrált a konyhából.

- Menj csak a macádhoz... – suttogta szinte hangtalanul a gitáros után Sarah, de mikor Tom a konyhaajtóban megtorpant és ránézett, tudta: nagyon jól hallotta utolsó mondatát.

- Mi? – fordult a lány felé és közelebb lépett hozzá – Te... te féltékeny vagy? – kérdezte miközben egy alig észrevehető mosoly jelent meg az arcán.

- Tessék? – rázta fejét pironkodva Sarah. Elég egy jól irányzott mondat Tomtól és rögtön elfeledtet vele

mindent. Arról nem is beszélve, hogy folyton zavarba hozza.

- Féltékeny vagy – jelentette ki nevetve és még közelebb lépett a lányhoz.

- Hé, épp az előbb vesztünk össze – mosolyodott el Sarah is Tom mosolyát látva.

- Egy olyan dolog miatt, ami igazából szóra sem érdemes.

- Azért lenne miről beszélni vele kapcsolatban – mondta Sarah, majd porcukorral szórta a felszeletelt sütemények tetejét.

- Akkor beszélgessünk – tűrte a lány füle mögé vörös haját Tom, míg másik kezével a pultra támaszkodott.

- De... a többiek várják a desszertet.

- Még pár percig meglesznek nélküle - mondta Tom és végigsimított Sarah kipirosodott arcán – Azt akarom, hogy mindent tudj rólam. Legyűnk teljesen őszinték egymáshoz.

- Rendben... – búgta Sarah elfúló hangon és közelebb hajolt Tomhoz. Lehet, hogy Tom nem tökéletes, és voltak nőügyei a múltban, de hitt benne, hogy ennek mostantól vége. Arcuk vészesen közeledett egymáshoz,

a fiú lélegzete csiklandozta a lány arcát. Sarah lecsukta szemeit, várta, hogy végre beteljesüljön az első

csókjuk. Nem kellett sokáig várnia. Tom hideg piercingjének érintésétől kirázta a hideg. Gyengéden préselte ajkait a lányéhoz, derekát átkarolva közelebb húzta magához. Sarah szíve őrült tempóban dobogott, kénytelen volt Tom nyaka köré fonni karjait különben kibillent volna egyensúlyából. Tom csókja édes volt és szédítő, amit parfümje fűszeres illata még mámorítóbbá tett.

Szájuk lassan távolodni kezdett egymástól. Gyengéd és kedves csók volt, Sarah szinte szomjazott a folytatásra. Lassan kinyitotta szemeit. Tom mosolyogva őt nézte, homlokát a lányénak döntve. Olyan régóta várták már ezt a pillanatot, biztosak voltak benne, hogy ezt a percet nem veszi el tőlük senki.

- Tudtam, hogy ez a csaj nem egy egyszerű „barát" –jött a hang a konyhaajtóból, ahol Teodora állt a falnak támaszkodva.