[TH] A szerelem ára 2012 {BEFEJEZETT} ✅

25. rész

- Hosszúkávé két cukorral igaz? - Köszönöm, ez most tényleg életet ment – mosolygott kedvesen Sarah és elvette Victortól az apró fehér csészét. - Hogy haladsz? Mióta is dolgozol ezen a szövegen? - Már négy napja – kortyolt bele kávéjába a lány, majd a papírhalom mellé tette – Nem tudom, mi van velem, egyszerűen nem jön az ihlet. - Butaság – legyintett a fiú olyan lendülettel, hogy majdnem leverte az íróasztalon álldogáló lámpát – Tehetséges vagy, ezt te is tudod. Nem kéne ennyire rágörcsölnöd. Nézd ezeket – vett elő a papírkupac aljáról néhány papírt Victor – Ezek a szövegeid lenyűgözőek! Tele vannak érzelemmel, bánattal és csalódással. Mondjuk kicsit nyomasztó, hogy mind ennyire tragikus, de ettől eltekintve tényleg szuperek. Sarah elmosolyodott. Azokat a szövegeket azután írta, hogy Tommal megismerkedett. Akkor még tele volt félelemmel, rettegett attól, hogy Oliver újra rátalál. Ijedtsége és rémülete egész eddigi életét befolyásolta, azonban ez Tomnak hála az utóbbi pár hétben, pontosabban azóta, mióta a Kaulitz villában lakik megváltozott. A Tomból áradó határozottság és az érzés, hogy mellette biztonságban van, hatalmas megnyugvást adott a lánynak. - Úgy látszik, ha lelkileg nem vagyok a topon, akkor jobban tudok írni – vonta meg vállát a lány. Ez bizony így volt. - Mostanában viszont nem megy az írás. Csak nem hazajött a férjed? – kérdezte Victor szemöldök húzogatva. Sarah nyelt egy nagyot. Mióta Victorral újra találkoztak folyton hazudott neki Oliverrel kapcsolatban. Nem volt jó érzés a barátjának hazudni, de az igazságot elmondani még rosszabb lett volna. - Igen, hazajött – válaszolt bizonytalanul a lány. - Akkor már értem, miért vagy ilyen boldog az utóbbi pár napban – válaszolt a fiú kedvesen, mire Sarah is elmosolyodott. Oh, ha Victor tudná, hogy Sarah nem a férje miatt boldog - aki mellesleg verte és erőszakoskodott vele - hanem a Tokio Hotel gitárosa, Tom Kaulitz miatt boldog, mit gondolna róla? A lány egy szempillantás elhessegette ezeket a gondolatokat. El fogja mondani régi, jó barátjának az igazságot, de nem most. Majd valamikor máskor... - Szóval akkor a vacsora végre létrejöhet? – zökkentette ki gondolataiból a lányt Victor izgatott hangja – Nagyon kíváncsi vagyok már Oliverre! - Vacsora? - Azt mondtad, ha a férjed hazaér, akkor meghívsz vacsorázni és bemutatod végre – Sarah zavarodottan köszörülte a torkát. Victor olyan volt, mint egy kamaszlány, aki legjobb barátnőjét zaklatja azért, hogy végre bemutassa neki barátját. Nem jó felé haladt a beszélgetés, az biztos... - Tényleg, ezt ígértem – nevetett zavartan a lány. - Szóval akkor holnap? - Holnap? – Sarah nem ismert Victorra. Mikor lett ennyire határozott? - Holnap – bólintott, hogy még nyomatékosabbá tegye mondandóját. - Mi lesz holnap? Mindketten az ajtó felé fordultak, ahol Tom lazán a falnak támaszkodva állt. Sarah arca felragyogott, ahogy találkozott tekintete Tom csokoládébarna szemeivel. - Hé, Tom, te találkoztál már Oliverrel? – fordult kíváncsian Victor a rasztás felé. Az első napokban Tom nem igazán szimpatizált a fiúval, de mostanra már hozzászokott a jelenlétéhez – és ahhoz is, hogy szinte az egész napot Sarahval kettesben tölti. - Igen – mondta szárazon, mikor eszébe jutott első találkozása Oliverrel. Sikátor, fájdalom, könnyek és egy fém rúd, amivel erősen tarkón vágta Olivert. Nem épp kellemes emlékek. - Most végre nekem is alkalmam lesz megismerni! Komolyan kíváncsi vagyok ki az a szerencsés flótás, akinek ilyen csodás felesége van – simogatta meg kedvesen Sarah kézfejét Victor. - Megismerni? – Tom értetlenül nézett a szemben ülő fiúra majd Sarahra és vissza – Megismerni? - Tudod, Victor, holnap nálunk vacsorázik – kezdte a lány bizonytalanul, majd sokatmondóan Tomra nézett – A házunkban. Tom nagyokat pislogott, majd megnyalta az ajkát és bólintott. Nagy nehezen kezdett összeállni fejében ez a képtelen jelenet... - Aha, szóval nálatok vacsorázik. Ott ahol te és a férjed laktok. - Igen... – válaszolt szinte teljesen hangtalanul Sarah. Pár percig farkasszemet néztek egymással, majd Tom arcán egy szexi félmosoly jelent meg. - Csináld ugyan azt a csirkés kaját, mint múltkor nekünk. Az nagyon jó volt – mondta jókedvűen, amivel teljesen jogosan kiérdemelte a lány döbbent tekinteté. - A csirkét szeretem, Sarah, ez jól hangzik – lelkendezett Victor kisgyerek módjára. - Victor, megbocsájtasz egy pillanatra? – nyökögte a lány, majd íróasztala mögül felpattanva kiráncigálta Tomot a folyosóra. - Mi volt ez a csirkével? – kérdezte suttogva Sarah. - Mi ez az egész vacsorás téma? Mi az, hogy bemutatod a férjednek? - Én nem akartam, de teljesen belezavarodtam a hazugságaimba. Bűntudatom van miatta – húzta el szomorkásan száját a lány, mire Tom egy nagy levegőt vett, majd kifújta. - Szóval a tenyérbe mászó barátod nálunk fog vacsorázni? – tette karba a kezét. - Nem, dehogy! Majd azt mondom neki, hogy közbe jött valami... valami halaszthatatlan. - Nem kell még ebben is hazudnod neki. - Tom, nem várhatom el, hogy kölcsön adjátok a házatok azok után, hogy ingyen lakom nálatok – rázta meg fejét Sarah, vörös sörénye táncra perdült arca körül. - Nem ingyen laksz. Főzöl azért, hogy ott lakhass, emlékszel? – mosolyodott el kedvesen Tom. - Ez így akkor sincs rendben. - Sarah, ne kombináld túl a dolgokat – simított végig gyengéden a lány arcán - Hívd meg, aztán a többit majd együtt kitaláljuk. - Biztosan? – kérdezte bizonytalanul a lány mire Tom bólintott. - Majd azt mondjuk, hogy sürgősen el kellett utaznia a munka miatt. - Rendben. Mikor végeztek? - Szerintem éjszakázni fogunk – vakarta unottan borostás állát Tom – Plusz Michael is összehívott egy kisebb megbeszélést. - Értem. Hát akkor majd otthon találkozunk – motyogta kissé zavarban Sarah, és közelebb lépve Tomhoz egy apró csókot adott neki. - Igen... – válaszolt Tom fülig érő szájjal, majd gyengéden megpaskolta Sarah fenekét. - Hé! – nevetett hátra válla fölött a lány és visszament Victorhoz az irodába. * - Mikor megadtad a címet, alig bírtam elhinni, hogy ilyen gazdag környéken laksz. De amint látom, nem történt tévedés – nézett körbe tátott szájjal Victor Sarah és Oliver 'otthonában'. - Hát, bejött az élet – vonta meg vállát a lány és elvette Victortól a bort, amit magával hozott. - Na, és hol van Oliver? – kérdezte kíváncsian. - Tudod, hirtelen kapott egy hívást a cégtől, hogy Münchenbe kell utaznia. A délutáni géppel repült... - Oh... – nyögte kissé csalódottan Victor – Sokat utazik igaz? - Igen, eléggé sokat – mondta Sarah, miközben bevezette a nappaliba vendégét. - Akkor gyakran vagy egyedül gondolom. - Öm, igen... - Figyelj – szólt Victor és kezét Sarah vállára tette – Ha nagyon magányos vagy és társaságra vágysz, gyere át hozzám. - Köszi, észben fogom tartani – válaszolt kissé gyanakvóan a lány és sokatmondóan Victor kezére nézett, ami még mindig vállát szorongatta. - Hello Victor - Tom hangja villámcsapásként hasított a levegőbe, a fiú úgy rántotta el kezét a lányról, mintha égetné bőrét. - Tom? – nézett meglepetten a rasztás felé, aki az ajtófélfának támaszkodva állt és őket nézte – Bill? - Hello – köszönt az énekes, aki pár pillanattal Tom után jelent meg. - Meghívtam őket is, hogy ne legyünk annyira egyedül – erőltetett mosolyt magára a lány. A helyzet kezdett kissé feszült lenni – Gyere, pár perc és kész a csirke. A vacsora a vártnál jobb hangulatban telt. Victor sokat kérdezett Oliverről, ilyenkor rendszerint az ikrek segítették ki a lányt. Sarahnak be kellett látni, hogy a hazudozás tényleg nem az ő világa. A desszert előtt Victor kíváncsian nézett körben a Kaulitz villa alagsorában, a felső emeletre, ahol a szobák és személyes dolgaik vannak, nem mutatták meg neki. Mikor azt kérdezte, miért nem, Bill egyből rávágta: 'Sarahék épp festik a felső emeletet. Rendetlenség van.' Victor lemondóan bólintott, de nem sokáig törődött az emelettel, mikor meglátta a hatalmas kertet. A kivilágított medence, a nagy tujasor, és a hatalmas füves terület teljesen ledöbbentette. - Ez akkora, mint egy focipálya! – Nézett körbe a teraszon ácsorogva – A gyerekeitek itt majd jókat fognak játszani. - Gondolod? – kérdezte Sarah, maga elé képzelve a hatalmas füves udvaron szaladgáló gyerekeket. Vajon igaza lesz Victornak? Pár év múlva, lehet, hogy gyerekzsivajtól lesz hangos a Kaulitz villa udvara? Rögtön elhessegette ezeket a gondolatokat. Kénytelen volt bevallani magának, hogy Tom szerelme, a gyerekek és a boldog élet egy olyan álom marad, amíg Oliver nincs rács mögött, ami sose fog megvalósulni. Amúgy is, pár hónap ismertség után gondolhat már gyerekekre? Ennyire szeretné Tomot? Egyáltalán Tom mit érez iránta? Tény, hogy segít neki és olyan dolgokat is megtesz neki, amiket más ezelőtt sose – na, nem mintha sok összehasonlítási alapja lenne – de ez vajon szerelem lenne? Sarah annyi mindenben kételkedett, különösen a Tommal való kapcsolata bizonytalanította el jó párszor... - Sarah! – Tom kissé ingerült hangja rázta fel gondolataiból – Valaki csöngetett. - Tessék? - Csöngettek. Nyiss ajtót. – Hangja határozott volt és türelmetlen. - Oh, igen! – Értette meg nagy nehezen Tom célzását Sarah - Ez az én házam. Ajtót kell nyitnom. A lány kissé bizonytalanul indult meg az ajtó felé, ám mikor kinyitotta azt egy pillanatra kővé dermedt. Hatalmas sötét sminkkel keretezett szemek, vérvörös ajkak, testhez simuló, mélyen dekoltált ruha. Sarah nyelt egyet. - Tommal akarok beszélni. Teodora most is ugyan olyan gyönyörű volt, mint legelső találkozásukkor, tekintetéből viszont sütött az aggodalom és a félelem. Sarah arrébb állt az ajtóból és beengedte a barna, megtört tekintetű szépséget.