[TH] A szerelem ára 2012 {BEFEJEZETT} ✅

17. rész

- Jó reggelt!

Sarah félálomban lassan nyújtózott, lecsúszott takaróját felhúzta az álláig. Nagy levegőt vett majd kifújta,

kócos sörényét próbálta eltűrni az arca elől több-kevesebb sikerrel.

- Jó reggelt! – hallotta újra a kedves hangot és felé fordulva lassan kinyitotta a szemét. Bill az ágya mellett guggolt, haja összekötve, tündéri mosollyal az arcán – Szia – köszönt újra.

Sarah egy pillanatig nem tudta hol van, de aztán tisztázódott a kép a fejében. Hirtelen felült, takaróját maga előtt szorongatva.

- Szia Bill – mondta bágyadtan és arcát újra megpróbálta kiszabadítani haja fogságából – Hány óra van? – nézett a fiúra.

- Kilenc múlt – pillantott Bill az éjjeliszekrényen halkan ketyegő órára – Csak megnéztem, hogy vagy, aztán láttam, hogy ébredezel, gondoltam közelebb jövök – vonta meg a vállát és felegyenesedett.

- Kilenc? - kapott újra a fejéhez a lány – Elkéstem!

- Sarah, szombat van – mosolygott kedvesen Bill és megpaskolta a lány feje búbját – Most hagylak, pihenj nyugodtan – mondta és egyedül hagyta.

Pihenés, no igen. Az jó lett volna. Éjjel, miután Bill megmutatta a legjobb vendégszobáját a háznak, és elmagyarázta a lány merre találja Tom és az ő szobáját magára hagyta. Igazából nem is bánta, hogy végre kicsit egyedül lehet, végig kellett gondolnia az egész napot. A vacsorát Oliverrel, aztán a hotelban történteket, arról nem is beszélve, hogy nyíltan megkérte Tomot, maradjon vele. Pironkodó arccal ült a hatalmas franciaágy szélére és a konyhában történtekre gondolt. Mielőtt Oliverrel összeházasodott egyetlen kapcsolata volt csak, ami 3 évig tartott. A fiú nem egyszer csalta meg, így mikor ez kiderült egyértelmű volt a szakítás. Ha akkor nem jelenik meg szinte a semmiből Oliver a mocskos ajánlatával, biztos más lett volna az élete.

Sarah hevesen dobogó szívére tette kezét. Tommal minden más volt. Mellette biztonságban érezhette magát, arról nem is beszélve, hogy olyat érzett a fiú iránt, amit ezelőtt soha. Teljesen új, tiszta érzés kötötte hozzá. Ez lenne a szerelem? Igen, teljesen biztos volt benne, hogy amit Tom iránt érez az színtiszta szerelem. Abban viszont már kevésbé volt biztos, hogy a gitáros hogyan is érez iránta...

Hátradőlt és elfeküdt a selyem ágyneműn. Hulla fáradt volt, igazából az sem érdekelte, hogy gyönyörű fekete koktél ruhája gyűrött lesz. Bemászott a takaró alá és a koromfekete plafont kezdte bámulni. Agyában fénysebességgel cikáztak a gondolatok. Percekig csak egy pontot bámult a sötétségben, nemigen tudta mit kezdjen magával. Végül csak lehúzta ruhája cipzárját és a padlóra dobta. Az éjszaka hátralévő részében határozottan kényelmesebben forgolódott...

Miután Bill magára hagyta pár percig csak ült az ágyban. Éjjel nem volt ideje (és igazából nem is érdekelte annyira) körbenézni átmeneti hálószobáján. A szobában az abszolút uralkodó szín a fekete és az arany volt. A bútorok sötétek voltak, amik első ránézésre a húszas éveket jutatta az ember eszébe. Az éjszínű tárgyakat tökéletesen ellensúlyozta a falak és kiegészítők aranyos beütése. Az összhatás nem volt rossz, mégis a lánynak kicsit gejl volt az egész.

Még egy utolsót nyújtózott, majd lassan kimászott az ágyból. Felkapta tegnap este hanyagul a földre dobott ruháját és kedvtelenül belebújt a szűk textilbe. Arcát gyengéden megütögette, haját jobbnak látta nem

piszkálni, amúgy is csak rontott volna a helyzeten.

Óvatosan nyomta le az ajtó kilincsét, majd maga után halkan behúzta és becsukta. Szobáját maga mögött üresen hagyva lesétált a hatalmas lépcsőkön egyenesen a hallba. A ház csendes és nyugodt volt. Kicsit furcsállta is a helyzetet, de amint közelebb ért a konyhához Bill káromkodása hasított keresztül dobhártyáján.