[TH] A szerelem ára 2012 {BEFEJEZETT} ✅

24. rész

Tom és Sarah kapcsolata észrevehetően megváltozott. Annak a viharos estének köszönhetően sokkal közelebb kerültek egymáshoz lelkileg. Sarah felszabadult volt, nem nyomasztotta többé a gondolat, hogy Tom elől titkolni kell egy ilyen jelentőségű dolgot. Tom pedig... végre teljesen megértette a lányt. Világossá vált számára, hogy amit Sarah az elmúlt két évben megélt, az még egy drámába is sok lenne. Persze, tudott róla, hogy Oliver mit is művelt a lánnyal mialatt együtt éltek, de azon a zivataros éjszakán, miközben Sarah szorosan hozzábújt, minden lelki megrázkódtatásáról beszámolt neki. Miként ismerkedett meg Oliverrel, az apja haláláról, a házasságról, amit a Watson cipőgyár megmentése érdekében kötöttek, még a terhessége alatt elszenvedett ütésekről is mesélt. Minden olyan dologról beszélt neki, ami az elmúlt években felgyülemlett benne, de képtelen volt beszélni róla. Tomnak ezt is sikerült elérnie. Megszabadította a lelkét sújtó nehéz tehertől. Annyira egyértelmű, annyira evidens volt. Sarah számára Tom olyan volt, mint a tiszta hegyi forrásvíz, ami a megfáradt embernek felüdülést nyújt. Sarah, a lelkileg kimerült, erejét vesztett lány és Tom, aki a maga konok, mégis gyengéd kedvességével felfrissítette a lány szellemét és érzelmeit. Passzoltak egymáshoz ez nem is volt kérdés. Sarah szombat reggel hét körül ébredt. Kipihent volt és teljesen nyugodt. Az egész hetes munka, amit Victorral együtt, tökéletes összhangban végeztek sikeres volt. Az első közös munkájuk eredménye, a Könnyek az esőben Michael kedvence lett. Gyönyörű ballada, egy szerelemről, ami az esőben bontakozott ki, Sarah dalszövege és Victor frenetikus dallama teljessé tette a számot. Biztos volt, hogy a jövőben rengeteget fognak még együtt dolgozni. A lány szemét törölgetve indult le a konyhába. Sok feladata volt, hisz Bianca születésnapjára Ő vállalta magára az ételek és sütemények elkészítését. Tegnap Tommal és Gustavval közösen megejtették a nagybevásárlást is, este pedig előkészített mindent, a gyorsabb munka érdekében. Hosszú tincseit kétoldalt lazán befonta, sötét, párducmintás kötényét – pontosabban Bill kötényét – szorosan dereka köré csavarta. Először a szülinapi tortának látott neki, ami egy dupla csokis, krémes finomság volt. Gustav elmondása szerint Bianca él-hal az édességekért, evidens volt, hogy a tortának igazán édesnek és cukrosnak kellett lennie. A krémes tortacsoda második emeletének piskótáját készült a sütőbe tenni, mikor Bill a lány nevét kiabálva berobogott a konyhába. - Telefon – nyújtotta a lány felé a készüléket. - Köszi – mosolygott a fiúra majd beleszólt - Sarah Watson - ... – Igen, én vagyok - ... – Angliában? Londoban? - ... – Esetleg nem tudnak valamit tenni? - ... – Értem - ... – Értem, köszönök mindent - ... – Köszönöm, magának is. - A rendőrség volt igaz? - Igen... - Mit akartak? Van valami Oliverről? – kérdezte sürgetően Bill. - Londonban találtak nyomokat. - Londonban? Menekül a rohadék. - Nagyon úgy tűnik – nyújtotta vissza a telefont Sarah – De tudod nem bánom. Persze, jobb lenne, ha a rendőrség elkapná, de a tudat, hogy nincs Németországban valahogy megnyugtat – vonta meg szinte alig láthatóan a vállait. - Elhiszem – mosolyodott el kedvesen az énekes és gyengéden végigsimított a lány karján – Amúgy akartam már kérdezni. Hogy-hogy nincs mobilod? - Van, de nem használom. Mikor legutóbb elszöktem Olivertől a telefonom alapján talált meg. Nem adom meg a lehetőséget, hogy ez még egyszer előforduljon. - Érthető – bólogatott Bill, miközben a cukormázas edény falán végighúzta hosszú ujját. - Te tudod, milyen ajándékkal készül Gustav? – tette be a sütőbe a következő adag piskótatésztát Sarah - Elég titokzatos volt, mikor tegnap megkérdeztem. - Nagyon finom ez a krém – nyalta le ujját Bill, mielőtt válaszolt volna – Az ajándéka olyan lesz, amiről minden lány álmodik. - Igazán? Egyre kíváncsibb vagyok. Bővebben? – kérdezte érdeklődve Sarah, de a csengő éles hangja félbeszakította beszélgetésüket. Bill még egyszer lenyalta mutatóujját, majd sokatmondó mosoly terült szét arcán és gyűrűsujjára mutatott. - Ezt fogja kapni – hadarta és az ajtóhoz sietett. - Egy gyűrűt? – kérdezte Sarah hatalmas mosollyal az arcán, mikor Bill visszaért a konyhába. - Ssss! – csitította a lányt, mikor nem sokkal mögötte Tom is belépett a konyhába. - Isteni illat van – nézett a rasztás egyenesen Sarah sötét szemeibe. - Remélem az íze is finom lesz. - Abban biztos vagyok – jelent meg egy halvány mosoly Tom borostás arcán, amitől a lány szíve duplájára gyorsult. Jó néhány percig néztek farkasszemet egymással, s mikor Billnek feltűnt, hogy személye teljesen fölösleges, egy 'fontos' dologra hivatkozva magukra hagyta Tomékat. - Édes ez a két copf – lépett közelebb a lányhoz és játékosan meghúzta őket. Sarah gyengéden érintette meg Tom arcát. Keze lisztes volt, ujjai helyén fehér foltot hagyva a borostás arcon. Szájuk, mint két mágnes tapadt egymáshoz. Tom korábbi gyengédsége teljesen eltűnt, csókja akaratos volt és határozott. Keze, mint egy öv fonódott a lány dereka köré, így még közelebb húzva magához. Sarah ereiben a vér teljesen felizzott, mint egy viaszbaba olvadozott Tom szorító karjai között. Rég nem érzett olyan vágyat, mint ott, akkor, abban a pillanatban. Ha a sütő jelző pityegése nem zavarta volna meg őket, biztosan nem tudott volna magának megállj parancsolni... - Tom, megég – lihegte levegő után kapkodva, mikor egy pillanatra ajkuk elszakadt egymástól. - Szerinted érdekel? A sütő felesleges jelzett újra és újra, Tom és Sarah heves csókcsatájának egy megsült - később odaégett - mogyorós piskótalap nem szabott gátat. Sarah délután kettő óra után végzett az emeletes tortacsodával, és a többi kísérő falatka elkészítésével. Bruschetta, kakukkfüves sült cékla foghagymás majonézzel, fűszeres sajtfalatkák és az elmaradhatatlan gyümölcssaláta, az alakjukat féltő barátnőknek. Bill, mint jó kukta volt olyan önfeláldozó és mindent végigkóstolt. Miután az énekes percekig hümmögött és az egekbe dicsérte a lány arany két kezét, Sarah megnyugodott. Az étel rendben van, a nagyobb gond viszont a ruhával lesz. Mikor beköltözött az ikrek csodás villájába, nem gondolta, hogy szüksége lesz koktélruhára. Sokáig gondolkodott, hogy mit húzzon föl, végül kénytelen volt belátni, hogy farmerban mégsem mehet el. Pár nappal korábban, munkából hazafelé jövet betévedt az utca elején újonnan nyílt csinos kis butikba. Szerencséje volt. Sikerült beszereznie egy kék, pánt nélküli ruhát. Egy kicsit rövid volt, szíve szerint hosszabb fazont választott volna, de az eladónő szerint ez volt számára a tökéletes ruha. Akkor beletörődött a hosszúságába, de most, hogy újra felvette és alig volt pár perce indulás előtt kicsit kellemetlenül érezte magát. - Mindjárt nyolc! – kiabált fel türelmetlenül Tom az emeletre – Bill, tudod, hogy Gustav milyen ideges lesz, ha elkésünk! - Jövök már, jövök! – ballagott le az énekes a hatalmas lépcsőkön. - Hívd fel Georgot, azt mondta ide jön, és együtt megyünk át Gustavékhoz. Bill miután feleslegesen tapogatta át az összes zsebét, kellemetlenül vánszorgott vissza szobájában felejtett telefonja miatt. Sarah kikukucskált szobájából látta, ahogy az énekes unottan belöki ajtaját és telefonálni kezd. Lassan, teljesen zajtalanul indult meg a lépcső felé. Szíve a torkában dobogott, részben mert zavarta, hogy a ruha mennyit enged láttatni magából, másrészt a gondolat, hogy Tom így láthatja, zavarba hozta. A rasztás a hall óriás ablakán nézte, ahogy a dombok mögül eltűnik a nap utolsó sugara, szinte észre se vette a mögé lépő lányt. - Mit nézel? – kérdezte halkan Sarah, mire Tom végre felé fordult. Tetőtől-talpig végignézte a lányt újra és újra. A ruha kellemes kék színe kiemelte a lány vörös fürtjeit, ami most lazán feltűzve engedett még többet mutatni vállaiból. Sminkje visszafogott volt és szolid, egy sötét tusvonal emelte ki ébenfekete szemeit, amit hatalmas szempillák kereteztek. - Tom, mindjárt elcsöppen a nyálad – jelent meg nevetve Bill Sarah háta mögött – Nagyon szép vagy, nagyon jól áll ez a ruha – mosolygott az énekes a lány felé – Ja, és Georg az utcában van, két perc és itt van. - Köszönöm Bill – viszonozta a kedves mosolyt Sarah, mikor Georg lépett be mögöttük a hatalmas tölgyfaajtókon. - Szép estét! – kiabálta el magát a basszeros, mitől az egész ház vízhangzott. - Pakoljuk be a kajákat az autóba – tért észhez pár pillanattal később Tom. Sokk ként érte a lány megjelenése... - Teljesen lenyűgözted – húzogatta sötét szemöldökét Bill és elment testvére után a konyhába. - Tyű Sarah, ez igen! Nahát, miből lesz a szarvasbogár, de tényleg... – nézett végig elismerően Georg is a lányon. - Cserebogár. Miből lesz a cserebogár, így helyes – nevetett fel Sarah – Amúgy köszönöm. - Georg, ha elkésünk az miattad lesz! – jelent meg a konyhaajtóban Bill egy szépen megrakott tálcával – Igazán segíthetnél. - Vettem! A fiúk mindent bepakoltak Tom autójának hatalmas csomagtartójába, kivétel a torta volt, azt Georg autójába tették. Pár perccel nyolc után értek Gustav hatalmas villájához. A lány már meg sem lepődött a ház monumentális méretein, egyszerűen csak rácsodálkozott a kivilágított medencére, teniszpályára és a gyönyörű kertre. - Végre, hogy itt vagytok – nyitott ajtót a szemüveges, szöszi fiú és elvette Tom kezéből a sajtfalatkákkal megrakott tálcát. - Srácok, sziasztok! Bianca csak úgy ragyogott a boldogságtól; a folyton mosolygó, kedves lány most sem hazudtolta meg önmagát. - Boldog szülinapot Bi! – ölelte át a szőke lányt Tom, majd sorra utána a többi bandatag is. - Sarah, gyönyörű vagy – ölelte meg egymást a két lány is. - Nagyon boldog szülinapot Bianca! - Köszönöm! Hé mond csak, a tortára vethetnék egy aprócska pillantást? – kérdezte kíváncsian a szöszi lány, mire Gustav kedvesen magához húzta. - Abból nem csak egy aprócska pillantás lenne, te is tudod. - Hé, én vagyok a szülinapos, jogom van előkóstolni! A buli nagyon jó hangulatban telt. Sarah rengeteg új emberrel ismerkedett meg, Bianca barátnői is mind nagyon kedvesek voltak. Épp velük beszélgetett, mikor Beth mögött megpillantotta Tomot, aki őt nézte. Pár pillanatig nézték egymást, majd Tom megfordult és kiment a teraszra. - Mindjárt jövök – kért bocsánatot a többi lánytól Sarah, és a tömegen átvágva megindult a sötét terasz felé. Csodás panoráma tárult a szeme elé. A város távoli fényei bevilágították az eget és a környező dombokat is. - Sarah... – Tom szinte a semmiből bukkant elő a lány háta mögött és karolta át vékony derekát. - Annyira gyönyörű ez a kilátás. - Nálad nem gyönyörűbb – mondta halkan és maga felé fordította a lányt – Annyira csodálatosan nézel ki – simított végig a lány meztelen vállán, majd az arcára tette kezét – Meseszép vagy. - Köszönöm. Tom nekidöntötte homlokát a lány homlokán úgy simogatta arca bársonyos bőrét. Percekig álltak így egy helyben, a hűvös szellő néha meglebbentve a lány ruháját. - Fázol? - Nem – vett egy nagy levegőt Sarah – Nagyon jó így. - Jaj te... – Tom szorosan ölelte magához a lányt. Fedetlen hátán néhányszor végigsimított csak, hogy biztos legyen benne, hogy nem fázik. Pár pillanattal később hangos füttyszó és tapsvihar zavarta meg békéjüket. Mindketten kíváncsian kukucskáltak be az üvegajtón keresztül a nappaliba, ahol a szoba közepén Gustav állt, szorosan nyakába csimpaszkodó barátnőjét átkarolva. - Azt hiszem igent mondott. - Annyira passzolnak egymáshoz – mosolyodott el Sarah. - Azért annyira nem, mint mi – nevetett és egy gyengéd csókot nyomott a lány halvány rózsaszín ajkaira.