[TH] A szerelem ára 2012 {BEFEJEZETT} ✅

12. rész

- Tom? – nézett értetlenül Sarah és szorosabbra fogta maga körül a törölközőt. - Bemehetnék? – kérdezte flegmán és válasz nélkül belépett a lakásba. - Mit csinálsz itt? Egyáltalán honnan tudod hol lakom? - Ezt a lábtörlőn találtam – emelte fel a kezében lévő csokrot – Valaki nagyon odáig van érted – mondta Tom és hanyagul az asztalra hajította a virágot a többi mellé. Sarah pironkodva döbbent rá, hogy a névtelen virágok bizony nem Tomtól származnak... Nem mintha azt akarta volna, csak hát mégis. A beálló kínos csendet a csengő éles hangja szakította félbe. A lány a kilincs után kapva, reflexszerűen nyitott ajtót. - Szia! – villantotta elő Bill hófehér fogsorát – Ugye nem zavarunk? – nézett végig Sarah törölközőbe bugyolált testén. - Nem, már épp végeztem – mondta, és szélesebbre nyitotta az ajtót. Bill a lakásba érve a konyhaasztalhoz lépett és rátette a pizzát. - Elmegyek, felkapok valamit, addig helyezd kényelembe magad... mondjuk Tom mellett - bökött Sarah a fejével a nappali felé, ahol Tom épp a kanapén nyújtózott. A hálószobában gyorsan megtörölközött és magára kapott egy kockás pizsama nadrágot egy hozzá illő spagetti pántos felsővel. - Mi ez a sok virág? – kiabált be a szobába Bill. - Ajándék? Igazából nem tudom... – mondta Sarah és a konyhába érve kivett három tányért a szekrényből – Se név, se üzenet, nem tudom, ki küldözgeti őket – a lány alig észrevehetően a nappaliban ücsörgő Tomra pillantott. - De hát itt egy kártya... – emelte fel Bill a kis papírt, amit a legújabb csokorból húzott elő. - Tessék? – lépett Sarah meglepetten a fiú mellé. - Mondom – vont vállat Bill és odaadta a csinos kis papirkát a lánynak. - 'Találkozzunk pénteken, 21:00-kor a Diamond Restaurant külön termében. Várlak: F.' – olvasta hangosan a díszes betűket. - F? - Nem ismerek ilyen nevű férfit... - Elmész? – kérdezte pár pillanat múlva Bill kíváncsian. - Már miért menne? Mi van, ha az a degenerált férje áll az egész mögött? – jelent meg Tom a konyhában és a lány kezéből kikapva a papírt Ő is átolvasta a rövidke szöveget. - Oliver nem tudja hol lakom... – töprengett Sarah. - Ne legyél paranoiás Tom. Odamegy és megnézi ki a fazon. Ha Oliver, akkor lelép, ha nem, akkor pedig ki tudja... Még a végén jól sül el az egész. – Bill bátorítóan átkarolta Sarah vállát és kicsit megszorította. - Lehet, hogy igazad van – jelent meg egy halvány mosoly a lány arcán – Oliver nem is tudja, hogy van egy lakásom. Sose mondtam neki... arról nem is beszélve, hogy nem az a 'rózsacsokros fajta'. - Inkább tébolyodott fajta... – mondta Tom és az asztalra dobta a kiskártyát. - Ne is foglalkozz vele – suttogta Bill – Pár napja összeveszett Teodoraval, azóta ilyen. - Teodora? – Sarah érdeklődve pillantott fel Billre. - Se veled, se nélküled kapcsolatba vannak már egy ideje. Képtelenség kiigazodni rajtuk... – sóhajtott fel drámaian Bill. - Igazán? – Sarah le nem vette a szemét Tomról, még pislogni is elfelejtett, úgy szuggerálta Tomot. - Tudod mit Bill? – szólalt meg egy kis idő után újra a lány – Kíváncsi vagyok. Ez csak egy vacsora, nem fogok belehalni. - Ez a beszéd! –kacsintott Bill sokat mondóan. * A lépcsőházból kilépve fagyos levegő csapta meg a lány arcát. Vörös haja táncolt a szélben, hiába próbálta összefogni, teljesen hiába való volt. Sötét szövetkabátját szorosan fogta maga körül és az épület előtt várakozó taxihoz lépett. - A Diamond Restaurant-ba kérem – mondta a sofőrnek, aki egyből gázt adott. A forgalom még így estefelé is elég nagy volt, Sarah magában hálát adott, hogy negyed órával korábbra kérte a taxit. Pár perccel kilenc után lassított az autó a hatalmas étterem előtt. A lány a fuvar árát a taxis kezébe nyomta, majd nagyot sóhajtva kiszállt. Pár pillanatig csak állt és a magas épületet bámulta. - Miss. Watson? – szinte a semmiből lépett a lány mellé az idős férfi. Teljesen úgy nézett ki, mintha egy húszas években játszódó fekete-fehér filmből lépett volna elő. - Igen? - Az uram már nagyon várja. Kérem, jöjjön utánam. Sarah szó nélkül követte az öregurat, aki a teljesen üres éttermen keresztülsétálva a lifthez kísérte. - Uram a negyedik emeleten várja – mondta, és a lift előtt állva, megvárta, míg a lány belép, és megnyomja a négyes gombocskát. A felvonó halkan elindult és Sarah nagyokat lélegezve próbálta nyugtatni magát. Kíváncsiság, öröm és egy kis aggodalom is kavargott benne. A negyedik emelet felé közelítve akaratlanul is Tom szavai vízhangoztak a fejében: „Mi van, ha az a degenerált férje áll az egész mögött?" A lift megállt és az ajtaja óvatosan elhúzódott. A lány elé táruló látvány gyönyörű volt. Berlin esti fényei könnyedén beszűrődtek a hatalmas, földig érő ablakokon keresztül; megvilágítva a gyertyákkal díszített kis asztalt. Sarah hatalmas szemekkel nézett körül és a liftből kilépve az asztalhoz sétált. Elegáns, vajszínű terítővel volt letakarva, halvány aranyozott mintával. Drága porcelán tányérok néztek farkasszemet egymással, keresztbe rajtuk gyönyörű aranyozott mintájú vászonszalvétával. A tányérok fölött kristálypoharak álldogáltak kecsesen, amik a gyengén pislákoló gyertya fényében néha-néha felcsillant. Távolról Sarah lépéseket hallott, de nem volt ideje megfordulni. Az idegen hátulról átkarolta és a derekánál fogva magához húzta. - Enye, enye, buta, naiv kis Sarah – súgta a mély férfihang a lány fülébe – Csak nem a szőke hercegre vártál?