[TH] A szerelem ára 2012 {BEFEJEZETT} ✅

14. rész

Sarah épp azt tervezte, hogy tud legegyszerűbben eltűnni, mikor valaki hirtelen a lépcsőn, karon ragadta és a folyosón pár szobával arrébb be nem lökte maga előtt egy szobába.
A lány zavarodottan nézett körbe a sötét szobában, mikor az ajtónak támaszkodva, karba tett kézzel állva meglátott egy sötét sziluettet.
- Neked nincs egy kis déjà vu érzésed? – kérdezte az ismerős hang. - Talán egy kicsit – simított végig Sarah felgyűrődött szoknyáján – Bár, úgy emlékszem, legutóbb én löktelek be téged a saját hotelszobádba... - Milyen igaz – vont vállat Tom, majd az éjjeli szekrényhez érve felkapcsolta a kis lámpát és a hatalmas franciaágy szélére ült. Nem szólt semmit, így pár pillanattal később Sarah törte meg a csendet: - Igazad volt... Oliver állt az egész mögött – kezdte halkan és az ágy végénél a földre kuporodott. – Hinnem kellett volna neked... – tette hozzá szinte alig hallhatóan. - Máskor higgy nekem – mondta Tom, mire Sarah egy halk 'Jó' keretében előre biccentette a fejét. - Amúgy... honnan tudtad, hol vagyunk? – kérdezte a lány. - Az a degenerált fazon rám küldött pár izomagyat. - Mi? – kérdezte reflexszerűen Sarah, de aztán egyből eszébe jutottak Oliver rideg szavai: „Ha azt reméled, hogy az a suhanc, raszta hajú punk és társai segíteni fognak rajtad, akkor nagyon tévedsz. Hidd el, most ők sem unatkoznak..." - Hogy hogy...? – szakította félbe hírtelen Tom Saraht a mondat közepén. - Hogy hogy ilyen jó állapotban megúsztam? – kérdezte, mire a lány némán bólintott – Azzal nem számolt, hogy minket Németország legjobb testőrei védenek szinte a nap 24 órájában – mosolyodott el halványan a rasztás. A szoba teljesen elcsendesedett, csak a város zajai szűrődtek be a hatalmas helységbe. Sarah szívverése is kezdett lassulni, teljesen megnyugodott. Korábban is feltűnt neki, ha Tom a közelében van, mindig elárasztja egy megmagyarázhatatlan érzés. A nyugalom, a biztonságérzet és egy kis zavarodottság egyvelege ez. Nem tudta mit is jelenthet ez a kombináció, de egy valamiben teljesen biztos volt. Jó a közelében lenni. - Tom? – kérdezte a lány pár perc mélázás után. - Hm? - Köszönök mindent... – sóhajtotta hangosan – Furcsa helyzetekbe keverlek, de te mégis segítesz nekem. A barátaim ilyenkor már rég elpártoltak tőlem. - Akkor Ők nem voltak a barátaid – jelentette ki Tom majd az ágyról felpattanva a lány mellé telepedett hanyagul a földre - ...és amúgy sem gondolom magam egy puszta 'barátnak' – mondta, és felhúzott térdére könyökölve bámult a lány arcába. - Én... izé... – makogta zavartan Sarah, de teljesen elcsendesült mikor Tom hatalmas, barna szemeibe nézett. - Kedvelsz engem? – kérdezte Tom olyan hangnemben, mintha csak a sarki boltban érdeklődne friss kenyér után. A lány köpni-nyelni nem tudott hírtelen. Meglepődött Tom fura viselkedésén, arról nem is beszélve, hogy egy ilyen kérdést csak úgy, teljesen váratlanul feltenni... Sarah arca bíborvörössé változott. - Mi? – kérdezte értetlenkedve majd a hotelszoba másik végébe kezdett bámulni – Miből go... – kezdett bele, de a folyosóról beszűrődő kiabálás megzavarta. - Ez ugye nem az, amire gondolok...? – tápászkodott fel a földről Tom és az ajtóhoz lépett. Óvatosan közelebb hajolt, úgy várta a fejleményeket. Nem sokkal később újra üvöltözni kezdtek a folyosón, mire Tom értetlenkedve pillantott hátra a lányra. - A férjed az... hogy lehet, még mindig itt? – kérdezte, mire a lány arcán egyből végigfutott a rémület. - Miről beszélsz? - Teljesen biztos voltam benne, hogy miután lefeküdtetek, ő egyből le fog lépni... - Tessék? – pislogott értetlenül Sarah és a padlóról felpattanva közelebb lépett Tomhoz – Honnan veszed, hogy lefeküdtem vele? Mi a fenéről beszélsz? - Akit rám küldött... az mondta, hogy mit tervez. Amúgy meg – nézett végig Sarah szedet vetett kinézetén – nem egyértelmű? - Épp menekülés közben zavartál meg – válaszolt a lány ingerülten – Minden rendben ment addig, amíg be nem rángattál ide! - Ó, szóval te ezt hívod 'minden rendben'-nek? – bökött az ajtó felé Tom – Még a végén én leszek a rossz komolyan... - Egy szóval sem mondtam azt, hogy te vagy a rossz. Ne forgasd ki a szavaimat! Amúgy is, sose kértem, hogy bárki is segítsen vagy védjen meg – mondta Sarah feldúltan. - Na látod, ez a rohadt nagy baj! – folytatta Tom a civakodást – Kezdem azt hinni, hogy élvezed ezt az egészet. A lány pár pillanatig döbbenten bámult Tom arcába. Azok után, hogy nem egyszer látta, hogy bánik vele Oliver, azt meri feltételezi, hogy ezt az egészet élvezi? - Nem tudod, miről beszélsz... – nyögte undorral az arcán Sarah. A folyosón az ordibálás csak nem akart szűnni, és a lány most már teljesen tisztán hallotta, ahogy Oliver a nevét üvöltözi. - Sarah! Sarah! Tudom, hogy itt vagy valahol te szajha! – ordibálta megállás nélkül. Néha elcsendesedett, mikor a lépcsőn fel-le mászkálva, minden szintre eljutotta mondandóját.