[TH] A szerelem ára 2012 {BEFEJEZETT} ✅

27. rész

Sarah kivirult. Az élete végre a megfelelő útón halad afelé, hogy boldog legyen. Azzal foglalkozhatott, amit szeret, új barátai lettek, na és persze nem utolsó sorban ott volt neki Tom, aki sokkal több volt, mint egy átlagos 'pasi'. Megértették egymást, barátok voltak, Sarah a legféltettebb titkait is megosztotta vele. Összhangban voltak, kiegészítették egymást. Úgy passzoltak össze, mint borsó meg a héja. Kapcsolatuk új szintre, a legfelsőbb szintig emelkedett. Tökéletesek voltak együtt.


- Skacok – kukucskált be Sarah és Victor közös irodájába Victoria asszisztense - Michael beszélni akar veletek. Az irodában vár.
- Most végre minden kiderül – dörzsölte össze tenyerét Victor.
- Legyen igazad! – helyeselt Sarah, és közösen indultak meg főnökük irodája felé.
Michael napok óta furán viselkedett. Izgatott volt, titokzatos és egész nap a telefonon lógott. A minap, mikor Sarah rákérdezett, hogy mi történt vele, csak annyit mondott:'Mindent a maga idejében!' ezzel le is zárva ezt a témát. Úgy tűnik most végre elérkezett az idő!
Victor halkan kopogott a félig nyitott ajtón, majd mikor Michael határozott betessékelő hangját meghallották beléptek a világos helyiségbe. Michael irodája nagyjából kétszer akkora volt, mint amin Sarah és Victor osztozott. A falak kávészínűek, amik tökéletesen passzoltak a barna bőrbútorokhoz és a pasztell festményekhez. Az íróasztalán papír hegyek növekedtek, melyek szinte teljesen eltakarták a számítógép monitorját.
- Gyertek, gyertek, üljetek le, nagy újságom van! – Lelkendezett és végigsimított vörösesszőke körszakállán.
Sarah és Victor helyet foglalt egy-egy kényelmes fotelban és kíváncsian várták Michael bejelentését. A férfi izgatottsága ragadós volt, így a kezdeti kíváncsiságuk mellé valamiféle tudatalatti lelkesedés is társult.
- Nos, mint tudjátok, Victoria Swan távollétében én vagyok itt felelős mindenért – ült fel félig íróasztalára, egyik lábát gyerekesen lóbálva – Így, hát engem ért a megtiszteltetés, hogy elmondjam: Ti vagytok Quinn új lemezének szerzői! Gratulálok!
Sarah és Victor pár percig döbbenten bámult Michael arcába. Quinn Németország legújabb énekesnője, alig egy évvel ezelőtt fedezték fel az internetnek hála. Azóta már számtalan díjat, elismerést bezsebelt, arról nem is beszélve, hogy az ország pop ikonjaival, a zeneipar krémjével dolgozott már.
- Na, örültök? Ugye tudjátok mekkora lehetőség ez nektek?
- Nem is tudok mit mondani... Ez, hihetetlen! – Bámult Sarah ölében összekulcsolt ujjaira. Michaelnek igaza volt. Ha ez a munka úgy sikerül, ahogy szeretné, hogy sikerüljön, akkor teljesülni fog az álma. Elismert és ismert dalszövegíró lehet, rengeteg sok lehetőséggel!
- Ezt nem is akarom elhinni! Hogy-hogy mi? – Nevetett zavarában Victor. Őt is teljesen lesokkolta a lehetőség.
- Megkeresett Quinn menedzsmentje. Olyan dalszövegírókat és zeneszerzőket kerestek, akik tehetségesek, de nincsenek elszállva maguktól és a tudásuktól. Bőven dolgoznak itt kiváló adottságokkal rendelkező szerzők, de azaz igazság, hogy egyből rátok gondoltam. Jól összedolgoztok, tehetségesek vagytok és az összhang is meg van köztetek – magyarázkodott Michael és az irodában kezdett fel-alá mászkálni – Bízom bennetek és a tudásotokban.
- Még mindig alig térek magamhoz. Ez tényleg egy hatalmas lehetőség!
- Köszönjük Michael – Sarah felnézett öléből s egyenesen kopaszodó főnöke szemeibe nézett – A bizalmadat és a támogatásodat is. Nem tudom, hogy tudnánk ezt meghálálni neked.
- Még ne köszönjetek semmit! – Emelte fel tagadóan kezeit egy halvány, bátorító mosollyal az arcán – Ha meglesznek a számok, és a menedzsment is rájuk bólintott, akkor szívesen várom a különböző bonbonokat, édességeket köszönetnyilvánítás gyanánt.
- Megkapod! A legnagyobb bonbont fogom megvenni neked! – hadonászott Victor nevetve, miközben megmutatta mekkora dobozzal fogja meglepni Michaelt.
- Jól van, jól van, irány vissza dolgozni – mondta nevetve a férfi, majd az órájára pillantott – Pontosítok, az ebédidő után. Majd szólok, mikor jönnek meg megbeszélni a részleteket – Szólt Sarahék után, akik az ajtóból visszafordulva még intettek neki.
- Ez hihetetlen! – ölelte szorosan magához Victor a lányt, mikor visszaértek az irodájukba – Fel tudod ezt fogni? Áh, iszonyú boldog vagyok!
- Tudom, én is – simogatta kedvesen Sarah a fiú hátát.
- Mi az öröm tárgya? – kopogtak halkan az ajtón, mire mindketten odanéztek.
- Bianca, szia! – üdvözölte Sarah a szőke lányt, és közelebb lépve hozzá átölelték egymást – Mi járatban erre?
- Gustavnal voltam tegnap, és mivel ma nem dolgozom, gondoltam bejövök kicsit, megnézem, hol tartanak.
- Épp ebédelni indultam, nincs kedved velem jönni? Csak idemegyek az utca elejére, eszem egy szendvicset.
- Persze, szívesen elkísérlek – válaszolta jókedvűen a szőke lány.
Biancaval nagyon jó barátnők lettek. Ha éppenséggel Tom és Gustav is a stúdióban dolgozott, rendszerint elmentek és megittak valahol egy kávét, miközben kibeszélték ügyes-bajos dolgaikat. Tény, hogy Sarah Oliverről nem mesélt neki, de életének azt a borzalmas másfél-két évét próbálta minél mélyebbre ásni gondolataiban.
- Tegnap megnéztünk pár házat – mesélt Bianca a zebránál várakozva – Nem akarunk nagyot, inkább valami kisebbet és családiasabbat.
- Csak nem...?
- Nem, nem vagyok terhes – nevetgélt zavarában a szőke lány – De majd egyszer annak is eljön az ideje.
- Biztosan – viszonozta Bianca mosolyát Sarah. Egy kicsit irigykedett. Irigyelte Bianca tökéletes, boldog életét. Azzal fog összeházasodni, akit szeret, annak fog gyereket szülni, akit szeret. Sarah életében ezek a dolgok máshogy alakultak...
- Hé – veregette meg gyengéden Bianca Sarah vállát, kizökkentve gondolataiból – Ne nézz oda feltűnően, de egy irtó jó pasi figyel már egy ideje – kuncogott halkan.
- Mi? Hol? – kérdezte Sarah kíváncsian.
- Ott áll a virágárusnál – bökött állával a hátuk mögé – Vagyis, az előbb még ott állt – nézett körbe Bianca – Felszívódott.
- Nagy kár – vont vállat Sarah nevetve, majd a villogó, zöld kis emberkét meglátva, átsiettek a zebrán.


- Itt csinálják a legfinomabb angol teát – szürcsölt fehér csészéjébe Bianca.
- A sonkás szendvicsük sem rossz – válaszolt Sarah, miután lenyelt egy falatot.
- Jól is néz ki – bólogatott elismerően a szöszi lány és visszatette csészéjét az asztalra – Mesélj valamit. Eddig én beszéltem megállás nélkül.
- Nem is tudom, mit mondhatnék – vont vállat zavarában Sarah. Sose szeretett magáról beszélni – Boldog vagyok.
- Igen, azt látom. És Tom is az – mosolygott kedvesen Bianca - Örülök, hogy végre van egy igazi, felnőttes kapcsolata.
- Ezelőtt nem volt? – kérdezte kíváncsian Sarah és beleharapott szendvicsébe. Tom nem mesél magáról túl sokat, csak éppen annyit, amennyit Ő jónak gondol. Itt az idő, egy kicsit többet megtudni!
- Nézd, én négy éve ismerem, de ugyan azzal a lánnyal még nem láttam. Leszámítva Teodorat, aki olyan volt, mint valami vésztartalék. Legalábbis szerintem.
- Lehet, hogy érzett valamit iránta...
- Nem tudom, de az is előfordulhat. Abban viszont biztos vagyok, hogy irántad többet érez, sokkal többet.
- Oh... – nézte Sarah pironkodva sonkás szendvicse maradékát.
- Tom nem olyan típus, aki nyíltan felvállalná az érzéseit. Viszont ahogy rád néz, az mindent elárul. Szeret téged.
Sarah arca bíborban fürdött. Nagyon jólestek neki Bianca szavai. A gondolat, hogy esetleg Tom is úgy szereti őt, mint ahogy Ő a rasztás boldoggá tette.
- Köszönöm, hogy ezt mondod.
- Én csak azt mondtam, amit egy külső szemlélő lát – mosolygott magabiztosan Bianca – Passzoltok egymáshoz.
- Gustav nagyon szerencsés, hogy ilyen menyasszonya van – viszonozta a mosolyt Sarah.
- Tudom, és ezt ő is tudja – kuncogott kislányosan és ivott egy kortyot a teájából – Utálom, hogy két hónapig nem láthatom... – tette hozzá szomorkásan egy nagy levegővétel keretében.
- Hogy-hogy? – kérdezte Sarah és bekapta szendvicse utolsó falakáját.
- Tudod, a lemezbemutató turné – vont vállat a szőke lány.
- Turné? Milyen turné? Én nem tudok semmiről... – nézett döbbenten Sarah.
- Tom nem mondta? – ráncolta szemöldökét Bianca - Jövő héten indulnak. Európa nagyvárosaiban fognak fellépni.
- Nem, Tom nekem nem mondott erről semmit. Mikor derült ki?
- Nagyjából egy hete – gondolkodott Bianca – Igen, múlt hét szerdán, ha jól emlékszem. Tényleg nem mondta? Bill sem?
- Egyikőjük sem mondott semmit – rázta értetlenül a fejét Sarah – Két hónap? Ezalatt nem is jönnek haza, még pár napra sem?
- Nem sajnos. Nem fér bele az idejükbe...
- Ezt nem hiszem el. Miért nem mondták? – Sarah felkapta vékony kiskabátját, kendőjét nyaka köré csavarta – Bianca sajnálom, de most el kell mennem.
- Mi lesz az ebédidőddel? – kiabált Bianca a lány után.
- Majd kimagyarázom – intett Sarah és már el is tűnt.


A Kaulitz villa falai megremegtek, ahogy Sarah becsapta maga mögött a hatalmas faajtót. Nem pazarolta idejét azzal, hogy levegye a cipőjét vagy a kabátját, átvágott a hallon és egyenesen a nappali felé vette az irányt.
Bill a kanapén ülve egy magazint olvasgatott, Tom pedig egy brazil szappanoperát nézett. Mindketten meglepetten pillantottak fel a lányra, aki villámgyorsan csörtetett keresztül a nappalin és állt meg előttük.
- Mégis mikor akartál szólni? – tette csípőre a kezét Sarah, teljesen kitakarva a TV-t Tom elől.
A rasztás szemöldök ráncolva nézett a föléje magasodó lány arcába, amiről egy jó nagy adag dühöt és csalódást sikerült leolvasnia.
- Miért nem mondtad, hogy jövő héttől turnéztok? Hogy két hónapra elmész?
Tom lehunyta szemeit, nagy levegőt vett majd kifújta.
- Nem volt megfelelő idő, hogy szóljak – nézett újra a lányra.
- Egy hét alatt nem találtál megfelelő időt!?
Bill a kanapé másik felébe kucorgott. Jobbnak látta, ha inkább nem szól közbe...
- Tom, két hónap sok idő... – folytatta néhány perccel később Sarah már sokkal halkabban.
- Tudom – mondta a rasztás, és a díványról feltápászkodva megállt a lány előtt – Gyere velünk – simított végig arcán.
- Nem lehet – rázta meg lemondóan vörös fürtjeit Sarah.
- Dehogynem.
- Dolgozom, és végre egy olyan lehetőséget kaptam, amivel előrébb léphetek. Nem mehetek el két hónapra, ezt te is tudod.
- Annyira jó lenne – döntötte homlokát a lány homlokának Tom – Hiányozni fogsz.
- Te is nekem – fogta két tenyere közé Sarah Tom borostás arcát és egy apró csókot lehelt telt ajkaira.