[TH] A szerelem ára 2012 {BEFEJEZETT} ✅

31. rész

- Hát te? – pislogott Victor az ajtóban ácsorgó lány felé. - Be kellett adnom néhány papírt Michaelnek, aztán gondoltam beköszönök neked is. - És milyen jól tetted, de... neked nem a konyhában kéne sürgölődnöd az érkezésük miatt? – hunyorított Sarah felé a fiú. - Amit lehetett azt már tegnap megfőztem és megsütöttem. Nem akarok hulla lenni mire hazaérnek – dőlt az ajtófélfának a lány. - Értem én, estére tartogatod az energiádat – nevetett félreérthetetlenül Victor, mire Sarah arca bíborvörösre váltott. A srácok távozása utáni nap Victor felháborodva rontott be közös irodájukba. Dühösen állt meg a lány asztala előtt és dobott rá egy napilapot. - Mi ez? Sarah értetlenül pislogott felé, majd kezébe vette az újságot és széthajtotta. „Tom Kaulitz (24) titkos reptéri románca!"- olvasta hitetlenkedve a címlapon szereplő hatalmas betűket. - Az ott a képen te vagy – mondta kissé csalódottan Victor, mikor meglátta a lány riadt tekintetét. Igen, ha próbálta volna, se tudta volna tagadni, hogy a vörös fürtös hölgyemény, aki a fotón Tom Kaulitz nyakába csimpaszkodva csókolózik kedvesével, az Ő. - Nagyot csalódtam benned Sarah. Őszintén. - Victor, tudom, hogy ez furán hangzik, de nem az van, amit hiszel. Sarah azon a reggelen mindent bevallott Victornak. Mesélt Oliverről, a bántalmazásokról és arról is, hogy Tom mellett találta meg a boldogságot és az őszinte szerelmet. Szegényt váratlanul érték a történtek, hetekig pipa volt a lányra, mert nem volt vele a kezdetektől őszinte. Végül – háromhétnyi mérgelődés után – belátta, hogy felesleges bosszankodnia, ezzel pedig tönkretéve egy régi barátságot. - Várod már, hogy visszajöjjön, igaz? – kérdezte Victor az ajtóban ácsorgó lánytól. - Nem is hiszed mennyire – válaszolt Sarah komoly arccal, mire barátja elmosolyodott. - Örülök, hogy boldog vagy. - Az vagyok. Feltétel nélkül – viszonozta Victor kedves vigyorát, mikor táskája mélyén csörögni kezdett a mobilja. - Még mindig fura vagy mobillal – nevetett a fiú és intett a lánynak, aki a telefonját kereste. Mióta Oliver - nagyjából egy éve – a mobilját bemérve talált rá, nem használta a készüléket. Táskája oldalsó zsebébe rejtette, nem is akart róla tudomást venni. Viszont, mikor Tomék elmentek újra használatba vette. Így bármikor, mindegy épp hol vannak, tudtak beszélni. Saraht lepte meg a legjobban, hogy Tom napjában többször is kereste. Riportok, interjúk, fellépések között, mikor volt egy szusszanásnyi szünetük hívta. - Bianca, szia! – szólt a lány a készülékbe, mikor feneketlen táskája alján nagy nehezen megkaparintotta telefonját. - Gustav most hívott – lihegett a vonal túl végén Sarah szöszi barátnője – Tíz perc múlva adják az utolsó interjújukat és indulnak. - Komolyan? Hol találkozzunk? Merre vagy? – csillant fel a lány ébenfekete tekintete. - A szokásos helyen. Öt perc és ott vagyok! – szakította meg a vonalat Bianca. Az elmúlt két hónapban Sarah és Bianca minden nap találkoztak. A négy srác közül valaki mindig előre jelezte, ha lesz velük valami riport a TV-ben vagy a rádióban. Ilyenkor a két lány – ha volt rá alkalmuk – összefutottak és együtt nézték, hallgatták végig a beszélgetést. Az interjú - mint a legtöbb esetben - most is ugyan arról szólt. Koncert, turné, album, magánélet. Természetesen a riporter hölgy most is kíváncsiskodva érdeklődött azután a bizonyos 'reptéri románc' után, de ezek alól a kérdések alól Tom néhány frappáns válasszal kivágta magát. A címlap megjelenése után Tom idegesen hívta fel Saraht: - Tagadd le, hogy te vagy a képen. Ha kiderül teljesen rád fognak szállni, egy nyugodt pillanatod nem lesz – kezdte minden köszönés nélkül a rasztás – Ezt a hajkoronát mondjuk nehéz lesz nem felismerni... - Fessem be a hajam? – kérdezte Sarah kissé kellemetlenül. Szerette természetes vörös, göndör tincseit, de ha a hajfestéssel elkerülhette a riporterek sértő, tolakodó és indiszkrét kérdéseit, akkor szívesen megcsinálta volna. - Nem, nem kell – válaszolt Tom mosolygós hangon – Szeretem a hajad úgy, ahogy van. - Akkor jó – válaszolt a lány ugyan olyan kedves és meleg hangon – Milyen Párizs? – kérdezte pár pillanatnyi szünet után. - Hűvös és esős. De a hotelszobámból pont rálátni az Eiffel-toronyra. Az azért szép. - Igen, biztosan gyönyörű lehet, különösen este – képzelte maga elé Sarah a kivilágított tornyot. - Holnap küldök róla képet, most viszont le kell tennem. Hamarosan kezdődik egy interjú. Nézz meg minket, tuti jók leszünk. - Rendben – válaszolt a lány kissé csalódott hangon. Nem volt egy hosszú beszélgetés... - Holnap is hívlak, jó? – kérdezte kissé tétován a rasztás. - Várni fogom. - Akkor most leteszem. - Hiányzol – szólt bele szinte teljesen hangtalanul és hirtelen a lány. Örült, hogy telefonon keresztül Tom nem látja mennyire zavarba jött ettől az egy szótól. - Te is nekem – válaszolt Tom jó néhány perc múlva – Két hónap múlva találkozunk – tette hozzá egy nagy levegővétel keretében és letette a telefont. Bianca elégedetten csukta le laptopját az interjú után. Mindketten tudták: hamarosan indul a gép, alig pár óra múlva pedig olyan hosszú idő után végre magukhoz ölelhetik kedvesüket. - Azt hiszem, ötkor száll le a gép. Kimész eléjük? - kérdezte a szöszi lány, utolsó korty kávéját szürcsölve. - Nem, nem szeretnék egy újabb címlapot... - Megértelek – mosolygott kedvesen Bianca – Akarok venni valami szexi fehérneműt Gustav érkezésére, nincs kedved elkísérni? – kérdezte egy huncut mosollyal az arcán. - Igazán csábító ajánlat, de ezt most kihagyom, ha nem haragszol. Van még néhány dolgom – nevetett Sarah. - Dehogy haragszom – legyintett a szőkeség – Akkor hétvégén valamikor ráérsz? - Biztosan! Miután elbúcsúztak Sarah leintett egy taxit és egyből visszasietett a Kaulitz villába. Izgatottan gondolta végig, mi mindent kell még elkészítenie az ikrek érkezésére. Miután belépett a házba, kabátját és csizmáját precízen a hallban hagyta, táskáját pedig a nappaliban üresen ácsorgó kanapéra dobta. A konyhába érve magára vette Bill pasztellkék kötényét és nekilátott a köretek és a sütemények elkészítésének. Épp az alapanyagokat keverte össze a citromjoghurtos habszelethez, mikor a nappaliban meghallotta telefonja monoton csörgését. Megtörölte kezét, és a táskájához sietett. - Szia, Bill! – köszönt bele jókedvűen a lány, mikor meglátta Bill nevét a kijelzőn – Merre vagytok, nem szállt még le a gép? - De-de, itt vagyunk, öm... azt hiszem fél órája érkeztünk – lehetett hallani az énekes gondolkodó hangját. - Hogy-hogy nem vagytok még itthon? Minden rendben? - Többé-kevésbé – mondta unottan és kissé dühösen Bill – Elkeverték az egyik bőröndömet. Pont a kedvencemet! Sarah megkönnyebbülten fújta ki a levegőt. Már azt hitte történt valami komolyabb. - Biztosan meg lesz, nyugodj meg. - Igen, de addig itt várakozhatok a repülőtéren tök egyedül. Ja, amúgy Tom már elindult, szerintem bármelyik percben hazaérhet – tette hozzá csak úgy mellékesen Bill. - Tényleg? Sarah szíve hevesebben kezdett dobogni. A tudat, hogy hosszú idő után újra láthatja Tomot boldoggá tette. Leírhatatlanul hiányzott neki és Bianca elmélete, miszerint: 'Nézz interjúkat, akkor nem lesz olyan rossz.' nem igazán vált be. Egy ilyen riport után csak rosszabb lett, fojtogatóbb lett a hiánya. - Nem volt szívem megkérni, hogy várjon velem – sóhajtott egy nagyot, majd halkan, nevetgélve hozzátette – Aztán a házat ne verjétek szét, miközben egymásnak estek. A lány pironkodva motyogott valamit az énekesnek, mikor a hatalmas ház falai között visszhangzott a csengő éles hangja. - Csöngettek! – bámult a bejárat felé Sarah. Szíve őrült gyorsaságban kezdett dobogni, tudta jól, ki áll az ajtó mögött. - Leteszem, leteszem – szólt bele utoljára a telefonba Bill és megszakította a vonalat. Sarah arcán egy hatalmas mosoly terült szét. Két hónap után végre újra átölelheti Tomot, érezheti teste melegét, a leheletét, az illatát. Mobilját farmerja zsebébe csúsztatta, kötényét a kanapéra hajította, majd egy higgadt mosollyal arcán az ajtóhoz ugrabugrált. Úgy érezte magát, mint egy kislány, rég nem látott amerikai nagybátyját várva, aki szebbnél-szebb ajándékokkal lepi meg. Az ajtó előtt egy pillanatra megtorpant, majd egy nagy levegővétel után kitárta maga előtt. Az arcát bearanyozó mosoly egy szempillantás alatt eltűnt. Ébenfekete szemei hitetlenkedve és rettegve fonódtak össze az előtte álló férfi sötét, vészjósló tekintetével. - Sarah, kedvesem. Rég találkoztunk – suttogta baljós hangon, miközben gonosz, gunyoros mosolyra húzódott szája.