[TH] A szerelem ára 2012 {BEFEJEZETT} ✅

7. rész

Sarah másnap már reggel 8 előtt benn volt a stúdióban és Victoriával beszéltek meg pár apróságot. Később pár hatalmas irat tömbbel a kezében sietett az új irodája felé, mikor az egyik stúdióból hatalmas sikítás hallatszott ki. Minden dolgozó kidugta a fejét és a folyosóra bámult. Sarah is hátrafordult a hang irányába, mikor az egyik stúdió ajtaja kivágódott és egy magas, szőke hajú lány trappolt ki. Sarah nem volt valami jártas a tini énekesekkel, de ezt a lány, még ő is látta párszor. Nina, alig 16 éves volt, mikor 2 éve feltűnt. Már akkor rengetegen kritizálták azért, mert fiatal kora ellenére az összes klipje és a mindennapi megjelenése is nagyon kihívó volt. Ez persze az elmúlt években sem változott. Most is egy hatalmas kivágású, szűk fölső és farmerszoknya volt rajta. Nina haragosan elsietett Sarah mellett és a női mosdóba kötött ki végül. Nem sokkal utána, ugyan abból a stúdiószobából lépett ki Tom is. Régen sokat pletykáltak róluk, aminek úgy látszik volt is valami alapja. - Nehezek a cuccaid? – bukkant fel Gustav a lány jobbján mosolyogva – Sarah vagy igaz? Itt lesz valahol az irodád? - Jaj, szia! Észre sem vettelek – mosolygott zavarában a lány – Igen, elméletileg a folyosó végén van az irodám. - Add csak, had segítsek – vette ki a lány kezei közül az iratokat – Hírtelen meg sem ismertelek. Nagyon csinos vagy – bókolt kedvesen Gustav. - Nos igen, tegnap egy csöppet szedet-vetett voltam, de köszönöm a bókot – mosolygott vissza Sarah. Egy egybe részes ruha volt rajta, amit egy kardigánnal és a kedvenc csizmájával dobott fel. Nem volt kimondottan csinos, vagyis ő úgy gondolta magáról, de a tegnapi lelenc öltözetéhez képest tényleg ezerszer jobban nézett ki. - Ma ráérsz? Nincs kedved velünk ebédelni? – kérdezte Gustav, mikor letette az asztalra az iratokat. - De szívesen, persze csak, ha nem zavarok. - Ne beszélj hülyeségeket – legyintett a fiú – Dél körül végzünk, majd beugrunk, ha indulunk – mosolygott, és már el is tűnt Sarah irodájából. A délelőtt nagy részét pakolászással töltötte, berendezte az új helyét és már hozzá is látott az írásnak. Dél előtt pár perccel kopogtak az ajtaján. - Szióka... – kukucskált be Georg a kis irodába. - Szia Georg – mosolygott a lány, és már húzta is magára a kardigánját. - De jó, hogy ilyen gyors vagy, már mind éhen halunk. - Sokat dolgoztatok? – érdeklődött a lány a furgonhoz menet. - Áh, ne is mond, annyi meló van, tényleg kidolgozzuk a belünket... tessék, szállj csak be – mondta Georg a kisbusz előtt, mikor előreengedte a lányt. - Sziasztok – köszönt mindenkinek a lány, és leült Bill mellé. - Este sikerült kipihenned magad? – érdeklődött kedvesen Bill. - Nahát, nahát, miféle bensőséges légkör ez? – nevetett Georg és leült Billel szembe majd a furgon elindult. - Tegnap Petertől hazafelé összefutottunk aztán Sarahnál beszélgettünk kicsit – magyarázta Bill. - Óóó, csak nem kezd kibontakozni valami? – nézett aranyosan Gustav. - Jaj, ne kombináljatok, nem az oviban vagyunk – lett paprikavörös Sarah. - De aranyos! Hogy elpirult! – nevetett Bill és a többiek is nevetni kezdtek, kivéve Tomot. Zenét hallgatott, de olyan hangerővel, mintha rádió szólna a kocsiban. - Valami baja van? – bökött Sarah a fejével Tom irányába. - Áh semmi különös, vannak neki is rossz napjai, de amint teleeszi magát minden gondja elszáll – mosolygott Georg. - Értem... Fura érzés fogta el a lányt. Fura volt Tom is, mintha tényleg valami miatt szenvedne, mintha tényleg bántaná valami. - Hahó, mi van veled? – legyezett a lány szeme előtt Bill, mire az észbekapott és elfordította a tekintetét Tomról. - Hova is megyünk? – terelte a témát hírtelen a lány. - A kedvenc éttermünkbe, a Fishers Fritz-be – mondta büszkén Gustav. - Az gyönyörű hely – ámult a lány. - Voltál már ott? – kérdezősködött Georg. - Igen egyszer, még régebben, de annyira mély benyomást hagyott bennem. Csodálatos hely – lelkendezett Sarah szakadatlanul. - Igen, tényleg nagyon szép hely – helyeseltek a többiek is. Pár perccel később meg is érkeztek, és mindannyian jókedvűen pattantak ki a furgonból. Felvették a napszemüvegeiket, Bill még egy kapucnit is a fejére tett és lassan bevonultak az étterembe. Mióta Sarah itt járt, azóta csak szebb lett az egész. Lélegzetelállítóan nézett ki. Leültek az egyik hatalmas asztalhoz és az étlapot kezdték nézegetni, mikor Sarah ereiben megfagyott a vér. Nem messze tőlük, Oliver falatozott kényelmesen.