[TH] A szerelem ára 2012 {BEFEJEZETT} ✅

16. rész

- Tom, biztos, hogy ez így rendben van? – kérdezte Sarah, miután Tom betessékelte flancos kocsija anyósülésére. - Biztos – válaszolta, majd gázt adott. - Na, és Bill? - Mi van vele? – pillantott oldalra Tom – Tudtommal bírjátok egymást. - Igen, kedvelem Billt, de – piszkálta ruhája ujját zavarában Sarah – mit fog szólni hozzá, hogy odaköltözöm hozzátok? Tom halványan elmosolyodott. Piercingje megcsillant a város fényeiben. - Figyelj – fordult a lány felé, miután kocsijával a leállósávba húzódott – Az a ház akkora, hogy csoda lesz, ha egyáltalán találkoztok. Hidd el, Bill lenne az utolsó, akinek ez az egész gondot jelentene. Sarah fülében gyanúsan vízhangzottak Tom szavai. Bill lenne az utolsó? Tehát van valaki, akinek nem fog tetszeni, ha pár napot a Kaulitz 'palotában' tölt? Amilyen gyorsan csak tudta elterelte gondolatait erről a felvetéséről. - Ugye tudod, hogy ingyen nem vagyok hajlandó egy percnél többet nálatok tölteni? – nézett határozottan a fiú felé. - Sarah, kérlek – nevetett fel Tom. - Nem, Tom, én kérlek – vágott a szavába a lány – így is elég kellemetlen az, hogy nálatok kell lennem. Ebből nem engedek! – mondta határozottan, mire Tom még jobban elmosolyodott. Tetszett neki a lány szokatlan magabiztossága. - Rendben, legyen – adta meg magát a rasztás – Mit szólnál, ha minden este főznél nekünk vacsorát? Tudtommal imádsz a konyhában tevékenykedni – mondta és behajtott egy hatalmas kovácsoltvas kapun. - Ezt meg...? – kérdezte Sarah kissé zavarban, de aztán eszébe jutott egy korábbi beszélgetés – Bill... – adta meg mosolyogva a választ saját kérdésére. Tom nem szólt semmit, csak mosolyogva a lányra nézett és párszor felhúzta sötét szemöldökét. A kocsi lassan hajtott végig a hosszú térköves bejárón, mikor a fák közül egy sötét ház bukkant elő. Sarah köpni-nyelni nem tudott úgy ledöbbent. Már értette miért mondta azt Tom, hogy Billel nem is fog találkozni, akkora a ház. Oliver sem volt éppen szegény, ők is egy jó nagy házban laktak, de a korábbi otthona (már, ha lehet így nevezni...) eltörpült emellett. - Itt vagyunk – mondta Tom, mire Sarah összekaparta állát az öléből és ő is kiszállt. - Gyönyörű házatok van, igazán – ámuldozott a lány. Ha kívülről gyönyörű volt, akkor a belseje pompás! Sarah lassan lépdelt a hallban, olyan érzése volt, hogy akár egy rossz lépéssel kárt tehet a márványkövezett padlóban. - Gyere, megmutatom az üres szobákat – mondta Tom, és elindult felfelé a lépcsőn, mikor Sarah megfogta a karját. - Nem lehetne először inkább a konyhát? – kérdezte bizonytalanul mire Tom arcán egy hatalmas mosoly terült szét. - Dehogynem – szólt, majd megragadta a lány kezét, és elkezdte a konyha irányába húzni. - Oh, te jó ég! – torpant meg az ajtóban Sarah. A legpuccosabb újságokban sem volt ilyen modern és jól felszerelt konyha. A legújabb kütyükkel volt felszerelve, sőt mindenből egyből kettő volt! A lány óvatosan végighúzta kezét a drága bútoron. Az a bizonyos új szag lengte körül az egész konyhát. Biztos volt benne, hogy itt egy rántottánál többet eddig soha senki nem sütött. Szinte minden érintetlen volt. - Nem is találok szavakat – csukta be a sütő ajtaját Sarah és felegyenesedett – Tényleg lenyűgöző – nézett körbe elismerően már sokadszorra. - Magatokra is hagyhatlak titeket, ha gondolod... – mondta Tom a falnak támaszkodva, mire a lány csak elnevette magát és megrántotta a vállát. - Nem tehetek róla, a dalszövegek írás mellett mindenem a főzés. Tényleg kikapcsol. Tom nem válaszolt, pár percig csendben álltak és néztek farkasszemet egymással. Izzott körülöttük a levegő, még így is, hogy pár méterre álltak egymástól. Sarah eddigi rövid élete során nem sok olyan helyzetben volt, amikor határozottan azt gondolta: „Igen, bárcsak megállna az idő." Nos, ez a pillanat olyan volt. Tény és való, hogy nem régóta ismerik egymást Tommal, mégis, a fiú többet tud róla, az életéről, a gondjairól, mint bárki más. Sarah soha senkinek nem mondta el, hogy hogyan bánik vele Oliver. A barátai a házassága után elfordultak tőle. Szinte biztos volt benne, hogy e mögött is Oliver áll, hát ki más? Az élete romokban hevert, egyedül volt, senkire sem támaszkodhatott... aztán találkozott Vele. Szürke és keserű életébe csendben beköltözött valaki, aki beragyogta a napjait. Lehet, hogy nem is tudta, de megmentette a lány. Megmentette a magánytól, az egyedülléttől. Tom határozottan megindult felé, de a szemkontaktust egy pillanatra sem szakította meg. Sarah érezte, hogy arca lassan felveszi a paprikavörös árnyalatot. Zavarban volt, gyomrában millió szám repdestek az apró pillangók. Reflexszerűen hátralépett egyet, de a fekete bútor megakadályozta, hogy tovább hátráljon. - A-akkor megmutatod, hol alhatok? – hadarta és elsietett Tom mellett reménykedve, hogy elkerülheti a még zavarba ejtőbb jelenetet. Tom egy pillanat múlva a lány karja után nyúlt és kissé visszahúzta. Sarah megtorpant és óvatosan felnézett rá. Nem tudott leolvasni semmit az arcáról, viszont a szemében ismerős fényt látott csillogni... legutóbb, mikor ezt látta épp az Oliver okozta hegesedéseit mutatta neki. Akkor nem tudta mire vélni Tom tekintetét, de most, biztos volt benne, hogy szemeiben a vágy égett. - Sarah – súgta alig hallhatóan Tom, és egy vörösen csillogó göndör tincset tűrt a lány füle mögé. Sarah túlontúl zavarban volt, mégis csalódottság fogta el, mikor egy ismerős hang megzavarta őket: - Tom, te vagy az? – kukucskált be a konyhába Bill egy szál boxerban – Sarah? – pislogott nagyokat. - Szia, Bill – intett neki kedvesen Sarah és ellépett Tom mellől. - Mit csináltok? – ingázott a tekintete a lány és testvére között. - Sarah egy ideig itt fog lakni – válaszolta Tom és zsebre dugta kezeit. - Váó, igazán? – villantotta meg hófehér fogsorát Bill. - Ha nem gond... - Már miért lenne? – legyintett egyet hatalmas lapát kezével – Van már szobád? - Először a konyhára volt kíváncsi. - Na, akkor ide, ide hozzám, körbevezetlek a házban – hívta magához Saraht, aki mosolyogva odasétált hozzá – Bocs a szerelésemért, nem vártam éjjeli vendéget. - Nem zavar – kuncogott a lány, majd Bill átkarolta a vállát és elkezdett magyarázni a falon lévő modern képekről. Sarah még egy utolsó gyors pillantást vetett Tomra a válla fölött, aki mosolyogva nézte őt és testvérét. Ez volt, azaz őszinte mosoly, ami feltette az i-re a pontot. Felesleges volt tovább áltatnia magát: reménytelenül beleszeretett Tomba.