BATMAN: Gotham lovagja

Gotham csendje

  A város néma csendbe burkolódzott. Neonfeliratok villogtak, zsarnok módjára az emberek képébe nyomva reklámukat. A távolban rendőrautó vijjogott, egy férfi hangosan szitkozódott, miután kezéből kiejtette méregdrága telefonját. Az őszi leveleket felkapta a szél, tovasodorva őket. Lengén öltözött prostituáltak igyekeztek becsalogatni kuncsaftjaikat, akik képtelenek voltak visszatartani bűnös vágyaikat. Egy autó beépített riasztója hangosan vijjogni kezdett, mikor néhány suhanc betörte az ablakát. Egy macska felnyávogott, hosszan, elnyújtva. Egy gyorsvonat eldübörgött a messzeségbe. Csend volt, városias csend, mely magába foglalta azokat a zajokat, amiket egy polgár füle már nem hallott meg.
  A banda - mely három tagot számlált - egy városi csendnél is csendesebb helyen pattant ki a kocsiból. Kettejük ruhája egyszerű volt, ballonkabátot viseltek, fejükön fedorát. Egyik kövér, a másik inkább izmos volt. Utóbbi egy cigit dobott a földre és szétmorzsolta ott. A harmadik volt furcsa szerzet: elegáns öltönyt viselt, ami ebben a városban még viszonylag megszokottnak volt mondható, de arcát különös, vörös maszk fedte. Mindhárom alaknál pisztoly volt.
- Miért én vagyok a Vörös Sisak? - panaszkodott tompa hangon a harmadik - Szerintem Robson lett volna a soros.
- Fogd be a pofád, hülye - morogta a kövér - Én voltam múlt héten, most marhára te jöttél!
  A három bűnöző - hisz azok voltak - megközelítették a drótkerítést. Az izmosabbik egy nehéz, éles eszközt kotort ki kabátja alól, amivel egy bejáratot vágott, majd színpadian mozdulattal beinvitálta társait. A Vörös Sisak lépett be először, fegyverét maga elé tartva. Őt követte a Robson névre hallgató kövér férfi.
  Egy gyárba törték be. A kétszárnyas ajtót Robson könnyedén feltörte, a bejáraton óvatos léptekkel beosontak. Néhány lépés után a Vörös Sisak megállt és feltartott kézzel jelezte társainak, hogy ők is tegyenek ugyanígy. Ujjával egy biztonsági kamerára mutatott, amit Robson egy lövéssel kiiktatott. A hangtompító se tudta megakadályozni a hangos visszhangot.
- Fenébe - sziszegte a kövér, miközben továbbindultak.
  Hatalmas tartályok magasodtak mellettük. Egy fémlépcsőn felmentek egy hosszú hídra, mely a kémiai vegyületeket tartalmazó tárolók felett haladt át. Lassan lépkedtek, de a nagy csendben még így is visszhangzottak a lépteik.
- Szóval - szakította meg a némaságot Robson vezetőjükre pillantva - Hány évig is dolgoztál itt?
- Ez nem a legalkalmasabb idő a csevegésre - pillantott hátra mérgesen Vörös Sisak.
- Jó' van, csak oldani akartam a feszültséget - kis csend után a kövér ismét megszólalt, ezúttal suttogva - Szerinted… fel fog bukkani?
- Ne légy nevetséges - mondta a vezető - Ő se lehet ott mindenhol. Nagyon pechesnek kell lennünk, hogy pont minket szemeljen ki.
  Apró zörejt hallottak a sötétből, tőlük jobbra. Robson felkiáltott és vaktában leadott két gyors lövést. A kirobbanó töltények hangja tompán lengett a levegőben. A Vörös Sisak ingerülten megragadta társa grabancát:
- Te idióta, veszélybe sodorod az akciót - a kövér szeme kidülledt - Igen, te, te balfácán, te szerencsétlenség…
  Erősen megrántották hátulról. Szava fennakadt, jókorát koppant a teste, ahogy a földnek csapódott. Szemét egy pillanatra behunyta a meglepetéstől, mikor pedig újra kinyitotta, rémisztő látvány tárult a szeme elé.
  Egy denevérember magasodott előtte. Sötét volt, akár az éjszaka. Mozdulatlanul állt, fekete köpönyegébe burkolódzva. A Vörös Sisak felkiáltott és hátrébbkúszott. Társai vad lövöldözésbe fogtak, mire a rettenetes teremtmény szeme elé kapta köpenyét. Az anyagról úgy pattogtak le a golyók, mintha gumiból lettek volna. A bűnözőket elragadta a félelem, mélyre rántva őket a rémálmuk erdejébe és menekülőre fogták. A szörnyeteg lassú léptekkel követte őket.
- Már régóta a nyomodban vagyok - mondta a torz, nem emberi hang - Ezúttal nem úszod meg, Vörös Sisak.
  A bandavezér ijedten felnyögött, és hirtelen lefékezett, ahogy társai megtorpantak előtte.
- Elment az eszetek? - üvöltötte - Itt van mögöttünk!
- Az-az ajtó - dadogta a kijáratra mutogatva Robson - Be van zárva!
- Akkor menjünk arra, amerről bejöttünk - kiáltott ingerülten a Vörös Sisak és elkezdett a lépcső felé rohanni. A szörny felé.
  A rém egy éles tárgyat kapott elő köpenye alól és elhajította. A fegyver süvítve szelte át a levegőt, egyenesen a Vörös Sisak lábába. A férfi felüvöltött és elbotlott, neki a korlátnak. Térdéből denevér alakú tárgy állt ki. Fél füllel hallotta, hogy társai megpróbálnak lerohanni a lépcsőn. Nem látta, de hallotta az ütéseket. A nyögéseket. A kiáltásokat. Majd két test eszméletlenül a hídra pottyant.
- Vége az ámokfutásodnak - a hang a háta mögül szólt. Megborzongott - Ezúttal elkaptalak.
- Nem én vagyok a Vörös Sisak, oké? - fordult meg hirtelen a férfi. A lábába fájdalom hasított. Egyenesen szembefordult a rémmel. A Batmannel - Ez… ez csak egy szimbólum, amolyan márkajelzés! Ez a bandánk neve, érted?
- Mesélj még - torkára ujjak fonódtak. Érezte, hogy nehezen kap levegőt, lábai a semmiben kalimpáltak - Ki vezeti a bandát?
- Engedj… el… - nyöszörögte a férfi. Végül összeszedte minden bátorságát és rúgott. A kezek elengedték, ő pedig hátrazuhant, átbillent a korláton. Hangosan, férfiatlanul felsikoltott. A lábán valami megkapaszkodott. Felpillantott. A denevérember valamiféle csákányt tekert a bokája köré, amit drótkötél kötött össze a rém kezében tartott, leginkább pisztolyra hasonlító eszközzel.
- Nem - kiáltott fel a Vörös Sisak. Előrántotta a fegyverér és rálőtt a Batmanre.
  A rém vállából vér spriccelt ki, a kezében tartott eszközt kiejtette a hídra. A Sisak pedig zuhant, belecsobbant a zavaros vegyülettel megtelített tartályba. A fájdalom elviselhetetlen volt.