BATMAN: Gotham lovagja

Villámlátogatások

  A hópelyhek lassan táncikáltak le az égből, körkörösen hullva, lágy, néhány centis réteget képezve a talaj fölött, mely azonban reggelre latyakos, sáros tereppé változott, ahogy a civilek átsétáltak rajta, úgy, mint akiket az ördög hajt.
  Közeledett a választások ideje és ilyenkor Gotham city a feje tetejére állt. Minden plakátról szélesen mosolygó, vagy épp sziklaszilárd, szigorú arcú jelöltek néztek le a város népére, akik folyamatosan az eredményekről pletykáltak. Bruce Wayne irodája ablakából figyelte őket. Egy hónapja, mióta a baleset történt, alig bírt járni és éjszakai akcióinak száma egyre jobban fogyatkozott. Igyekezett hasznossá tenni magát székéből és olyannyira utána járt Camelot lovagjainak, Cobblepot múltjának és a nanobotoknak, amennyire csak lehetett, de mindhiába, nem ért el lényeges áttörést.
  Valaki kopogtatott az ajtaján, majd választ se várva belépett. Lucios Fox arca valósággal ragyogott, vigyora szélesebb volt, mint az óceán.
- Bruce, megoldottam - kiáltott örömtelien - Vagy legalábbis félig-meddig.
- A nanobotokat? - a milliárdos minden figyelmét vendégére fordította - Mesélj!
- Sikerült feltörnöm a kódjukat, ez a jó hír - jelentette be Fox - Viszont mindegyik külön rendszerről van bejelentkezve. Külön hálózatra vannak felkötve.
- Vagyis legalább egy milliárd nanobotot kéne meghackelni - sóhajtott Bruce - A fenébe, annyi idő nincs a kezünkben. Kivéve…
- …ha megtaláljuk a forrást - fejezte be helyette Lucios - Ha megvan a computer, amiről vezérlik, azonnal hatástalaníthatom az összeset.
- A kérdés az, hogy vajon ki vezérli a nanobotokat. Cobblepot, Zsasz, vagy Crane?
- Gyorsnak kell lennünk - mondta Fox - Egy hét múlva lesz a választás. Addig meg kell akadályoznunk a Pingvin hatalomra jutását.
- Batman majd elintézi - Bruce felpattant a székéből, de nagyot nyögve visszaesett - Eh, a fenébe. Súlyosabbak a sebeim, mint azt a balesetkor gondoltam.
- Nem kérhetlek, hogy ilyen állapotban kockáztasd az egészséged - csóválta meg a fejét Lucios - Mi lenne ha én…
- Szó se lehet róla - vágott közbe Bruce - Helyette végezz el nekem egy-két apróbb módosítást a ruhámon! Helyezzük át a védelmét a sérült részeimre, és csökkentsük a mozgékonyságát.
- Azonnal, főnök.

***

  Aznap éjjel Batman árnya elrettentő ómenként suhant el az utcák fölött. A Sötét lovag puhán landolt egy épület tetején, ahonnan tökéletesen rálátott az Iceberg Lounge feltűnő szórakozóhelyére. A jéghegy formájú építmény előtt jelenleg is rengeteg autó parkolt, pedig már az éjfélt is elütötte az óra. A bejárat előtt egy rezzenéstelen arcú komornyik állt.
  Batman a csáklyáját a jéghegy csúcsa felé irányította és elrugaszkodott. Pár másodpercig suhant a levegőben, majd talpra érkezett. Az Iceberg Lounge tetején állt.
  Megkereste a szellőzőnyílást, melyen keresztül zsír, olaj és hal szaga áradt. Először megpróbálta erővel felfeszíteni a nyílás rácsait, de a bordái azonnal sajogni kezdtek, mintha csontvázát egy dobverővel ütögették volna, ezért inkább keresett övében egy speciális batarangot, melynek éles fémoldalával felhasította a szellőző bejáratát és leugrott.
  A szellőzőrendszer szűk és kényelmetlen volt, de épp megfelelő méretű ahhoz, hogy mászhasson benne. Batman lassan kúszott előre, a sötétben alig látott, ezért többször is megállt, hogy megtalálja a továbbvezető utat. Végül egy apró fénnyaláb vágódott a szemébe, és néhány méter vergődés után egy raktárba vezető szellőzőben találta magát. A szobában két szakács időzött, egyikük kezében cigaretta égett. Épp beszélgettek:
- …szóval tuti, hogy a főnök nyeri a választást - mondta épp a füstölő - A csávónak van egy rejtett karizmája.
- Rejtett karizma egy lószart - legyintett a másik - Esélytelen, hogy valaki ilyen arccal győzzön. Kár, pedig kiváló polgármester lehetne belőle.
- Ja - hagyta rá az első.
  Batman ekkor kiütötte a szellőző rácsát és felülről ráugrott a cigarettázóra. Társa még fel se ocsúdott a döbbenetből, mikor egy állra mért ütéssel kifektette. Batmannek bűntudata támadt a civilek megveréséért, de nem volt választása, ha riasztják az őrséget az akciónak annyi. Átlesett a raktár bejáratának kulcslyukán, a túloldalon pedig egy hatalmas konyhát látott, szakácsokkal és segítőikkel. Esélytelen, hogy észrevétlenül átjusson közöttük. "Kivéve, ha…"
  Levette a maszkját és berakta egy, a raktárban talált kondérba, majd ruhája fölé felráncigálta az egyik leütött szakács ruháját. Szerencséjére kis híján mintha csak rá öntötték volna, bár a dereka körül enyhén bő volt, de remélte, ez az apró részlet senkinek se tűnik majd fel. A fejébe mélyen behúzta a kuktasapkát és kilépett a konyhába.
  A szorgos, állandó mozgásban lévő személyzet észre se vette, és teljesen feltűnés nélkül jutott el a szemben lévő széles, kétszárnyú ajtóig. Azon átlépve egy rövid folyosóra jutott, három ajtóval. A hangokból megállapította, hogy a középső vezet a vendéglőbe. A jobb oldalin semmi különös volt, míg a balon széles felirat hirdette: "Belépés csak a személyzet tagjainak!" Természetesen benyitott.
  Magas lépcsőházba jutott. Kettesével szedte a lépcsőfokokat, mígnem az út egyszer csak véget nem ért egy fehér ajtóban, mely előtt két pingvinmaszkos őr állt, kezükben fegyverrel.
- Mi a fene…? - kérdezte az egyikük, megpillantva a felfelé siető álruhást - Hé, ide nem szabad feljönnöd!
- Elnézést - szabadkozott színészkedve Bruce - Új vagyok még itt…
- Nagyon ismerős vagy nekem - morogta a másik őr - Találkoztunk már valahol?
- A rémálmaidban - válaszolt a "szakács", azzal behúzott a zsoldosnak, aki nagyot nyekkenve terült el.
  A társa még könnyebb volt, az ijedtében elejtette a fegyverét, és ahogy érte nyúlt, Bruce állon rúgta. A kiterült őrszemek láttán lekapta kuktasapkáját és nevetséges jelmezét, majd visszahúzta a maszkját. Ismét a denevér volt.
  Hangos csattanás kíséretében berúgta az ajtót. Egy leginkább kapitányi kabinhoz hasonló szobába jutott, ahol mindenféle egzotikus, hangosan rikoltozó madár helyezkedett el. Középen, egy széles íróasztal mögött, Oswald Cobblepot ült, aki azonnal felpattant váratlan látogatója láttán.
- Batman - kiáltott döbbenten - Hát te meg hogy jutottál be?
- Könnyen - a denevérember felrúgta az asztalt, rádöntve a Pingvinre, aki nyöszörögve szorult alá - Beszélj, Cobblepot! Ki irányítja a nanobotokat?
- Hehe, okosnak hiszed magad, mi? - nyögte ki a szavakat Oswald hörögve - Elárulom, kettőnk közül én vagyok az okosabb!
- Majd azt meglátjuk - Batman felkapta a férfi esernyőjét, ami a földön hevert.
- Mire készülsz?
  A Sötét lovag végighúzta a madarak rácsain az esernyő végét, ami hangosan kopogott. Váratlanul visszafordult Oswald felé és arcba csapta az eszköz végével. Vér fröccsent, a Pingvin pedig felsikoltott.
- Már most üvöltesz? - Batman hangja kegyetlenül halkan csendült - Hisz még épp csak nekikezdtünk.
  Azzal újra lecsapott. Cobblepot görbe orra hangosan reccsenve eltört, földöntúli sikítást váltva ki a férfiból.
- Beszélj, Pingvin - Gotham lovagja a polgármester-jelölt mellkasára taposott vassal bélelt csizmájával - Ki. Irányítja. A nanobotokat?
- Zsasz, a fenébe is - nyögte Oswald - Engedj el, te szörnyeteg!
- Hol van? - Batman még jobban belenyomta talpát a férfiba - HOL VAN?
- Fogalmam sincs - Cobblepot kiköpött némi vért - Szövetségesek vagyunk, nem puszipajtások!
  A Sötét lovag leszállt ellenfeléről és szótlanul elindult a kijárat felé. Cobblepot nagy nehezen kikászálódott íróasztala alól és még az igazságosztó után vetette:
- Nem állíthatsz meg, Batman - nyelvével lenyalta saját vérét esernyője végéről - A figurák már elhelyezkedtek a sakktáblán. És jövő héten elkezdődik az igazi játszma.