BATMAN: Gotham lovagja

A tetők alatt

  A tavasz volt Gordon kedvenc évszaka. Ilyenkor nyíltak a virágok, zöldültek vissza a fák és tisztultak meg az utcák a hótól. Gotham, valami különös oknál fogva, ilyenkor volt a legmelegebb. Jim élvezettel szippantotta be a tavasz illatát.
  Felesége épp kávét főzött, a lánya még aludt. Mindkettőt Barbarának hívták. Mindkettejüket szerette. És miattuk gyűlölte Gotham cityt. Ezt a várost, ahol a családja épp olyannyira van biztonságban, mint a hős, aki éjjelente megvív a bűnözőkkel és aki egy példaképpé nőtte ki magát Gordon szemében: Batman.
  A kávé ízletes volt, de Jim kedvét azonnal lelombozta a megcsörrenő telefon. Csalódottan sóhajtott és felvette:
- Halló, itt Gordon.
- Jim, megint munka van - hallotta Bullock nyomozó hangját - Ma este is történt egy gyilkosság.

***

  Gordon nyugodt léptekkel sétált be az őrsre, melyben a mesterséges fényben hangyaként dolgoztak a rendőrök, bár a nap még fel se kelt odakint. Mindez már az ő terepe., az ő felelőssége, most, hogy ő lett az új főfelügyelő.
  Sok a dolga. Gothamet felemészti a korrupció és a kapzsiság, ez alól pedig a GCPD se kivétel. Korábbi partnere, a túlsúlyos Bullock például egy időben a Rómainak adta el a bűnözőktől elkobzott kábítószereket. Mikor Falcone meghalt, leállt ezen üzelmeivel, de ez csak még jobban megrémítette Gordont, ugyanis így fogalma se volt, mivel tartja el magát a munkabéren kívül.
  Jim a kávégépnél elkészítette új feketéjét. Fele annyira se volt jó, mint Barbaráé, de legalább felkeltette. Alvó fejjel lehetetlen a bűnt üldözni.

***

  Essen nyomozó lépett be az irodájába. A magas, szőke nő néhány héttel Jim kinevezése előtt érkezett, és épp oly kevéssé tudott beilleszkedni új munkahelyén, mint anno Gordon, de a férfi mégis megbízott benne. 
- Kapitány - köszönt a nő egy fehér mosollyal - Elnézést a korai zavarás miatt, én kértem meg Bullockot, hogy hívja fel önt.
- Ugyan, a munka az első - legyintett Jim - Miről lenne szó?
- Gyilkosság a 17. utca sarkán - Essen néhány papírt dobott az asztalra - Átadhatja az ügyet, ha kívánja.
- Majd elintézem, ne aggódjon - Gordon megtörölte a szemüvegét - Na, szóval… Robert Schmaikland, miféle név ez?
- Német, kapitány - válaszolt a nő - Két éve költözött be Gothambe. Épp, mint maga.
- Remélem nem ugyanazzal a vonattal utaztunk - sóhajtott ismét Jim - Istenem, akkor még nem az új, Wayne-féle gyorsvonat volt, és igazi rémálomnak bizonyult azokkal a régi csotrogányokkal utazni!
- Wayne-féle gyorsvonat? - csodálkozott Essen - Ezek szerint csinált valami hasznosat is az a fickó azon kívül, hogy elhagyott egy rendkívül veszélyes fegyvert?
- Bruce Wayne nem egy rossz ember - vont vállat Gordon - Igen, egy kicsapongó playboy, de nem rossz ember.
- Tudta, hogy állítólag lefeküdt a svéd hercegnővel? - kuncogott a nyomozónő - Még amíg a világ körül utazgatott. Óriási médiabotrány volt belőle…
- Alaposan utánanézett Gotham lakóinak - jegyezte meg Jim.
- Nyomozó vagyok. Mondhatni, szakmai ártalom.
- Mindenesetre koncentráljunk erre az ügyre, oké? - morogta álmosan Gordon - Az egész testet harmadfokú égési sérülések tarkítják… Erre muszály lesz egy pillantást vetnem.

***

  A boncasztalon egyenlőre még egyben volt a test, mely olyan volt, mintha lávában mártogatták volna meg. Gordonnak elsőre Darth Vader jutott eszébe róla, "A Sithek bosszúja" végén. Ruhája cafatokban lógott róla, kormos szegéllyel, szeme fehérje tojáshoz hasonlóan folyt ki.
- Ezt lángszóróval csinálták - vizsgálta meg Jim - Méghozzá egy profi. Az egész testet támadta.
- Ja - tette hozzá a magáét Bullock - Több napba telt volna az azonosítás, ha nem találjuk meg mellette az irattárcáját.
- Az irattárcáját...? - Gordon megpödörte bajszát - Hozza ide nekem azt a tárcát, Bullock! Szeretnék vetni rá egy pillantást.
  A nyomozó egy halk morgás kíséretében felkapott az egyik asztalról egy bőrtárcát és Gordonnak dobta, aki ügyes mozdulattal elkapta. Felnyitott egy-két zsebet, alaposan átnézve őket, majd végül kiemelt az egyikből egy apró, fehér melltűt. Egy virágot formázott.
-  A fehér rózsa - mondta Jim - Mr. Schmaikland Falcone egyik embere volt. 
- A németek mindig a vesztes oldalon állnak - jegyezte meg Bullock.
- Ez nem lehet véletlen - csóválta meg a fejét Gordon - Azonnal kérdezzék ki Robert Amerikában elő rokonait, barátait! Feltétlenül szükségem van minden informaciójukra!