BATMAN: Gotham lovagja

Biliárd, avagy a bizonytalanság mércéje

    Az apró golyó lassan, már-már játékosan táncolt a lyuk szélén, finoman billegve a biliárdasztal végén, de a kritikus pillanatban megdermedt és meg se mozdult. Harvey felsóhajtott és állát dákójára helyezve megcsóválta a fejét.
- Csak egy centi és bent lenne - motyogta.
  Az egész Joker-ügy óriási zűrzavart hagyott a fejében. Nem volt benne biztos, mi lenne a helyes döntés. Fogott már fegyvert a kezében és tudta, hogy kell használni; csak még szüksége soha nem volt rá. Pedig néha kívánta, ó, de nagyon kívánta…
- Harv - szakította ketté gondolatai hálóját a szirénhang - Harv, minden oké?
- Persze, persze, Gilda - pislogott a kerületi ügyész - Csak elbambultam. Elég kemény éjszakám volt.
- Azért vagyunk itt, hogy pótoljuk az akkor elmaradtakat, nem? - támaszkodott a billiárdasztal túloldalára Miss Gold - Felejtsd el egy kicsit a munkát!
- Melletted szinte lehetetlen nem elfelejteni - flörtölt Dent.
- Melletted, uram, pedig lehetetlen nem féltékenynek lenni - tekintett a kaszinó bárpultjánál kacarászó és randipartnerére pislantgató nőkre Gilda - Mesélj csak, Apollo-fiú, hogy lettél ilyen fenemód jóképű?
- Minden a kisugárzás kérdése - Harvey a golyóhoz illesztette a dákót - Ha nem viselnék ilyen öltönyt, nem hordanám így a frizurámat és nem igyekeznék udvarias maradni, fele ennyire se tartanának jóképűnek.
- Vagy csak tökéletesnek születtél - kuncogott a nő, miközben figyelte a telit a lyukba zuhanni - Csak ez a két lehetőség van, nem?
- Fifti-fifti - bólintott Harv - Mint minden ezen a világon.
- Elég radikális világszemlélet.
- Radikális ember vagyok.
- Szerintem pedig elfoglalt - mutatott a férfi zsebére Gilda - Csörög a telód.
- A fenébe, Gordon - nézett bocsánatkérően Goldra Dent.
- Menj csak - mosolygott a nő és karórájára pislantott - Még alig múlt dél. Bőven lesz időnk pótolni, nem lesz elfoglalt napom, Mr. Wayne jellemzően fél nyolckor már hazamegy.

***

  Bruce megtapogatta friss sebét, amit Alfred szokás szerint ügyesen befoltozott. Néha úgy érezte, soha nem fogja tudni meghálálni az égnek, amiért egy ilyen komornyikkal áldotta meg az ő kelekótya életét.
  Ujjai fénysebességgel száguldottak végig a batcomputer billentyűzetén, ahogy adatokat táplált be, kódokat nyitott meg és parancsokat adott ki. "Érdekes" hümmögött a végeredmény láttán "Soha nem láttam még hasonlót."
- Csak nem valami figyelemreméltó, Bruce úrfi? - hallotta Alfred hangját a sötétből.
- Ez a venom igen különleges anyag - mesélte Wayne - Megduplázza felhasználója erejét, ugyanakkor iszonyatosan addiktív. És ha egy bizonyos időn belül a fogyasztója nem kap újabb adagot…
- Hadd találjam ki - rakta le a frissen főzött teát az asztalra a komornyik - Az illető egy jobb helyre távozik.
- Vagy inkább rosszabbra - fintorgott Bruce - Nem kis bűnöket kell elkövetni, hogy ilyesmit valaki megfizethessen. Iszonyatosan ritka.
- Miért, miből készül?
- Egy úgynevezett Ördöghajtás nevű növény terméséből - magyarázta Batman - Ami csak és kizárólag a dél-amerikai Santa Prisca szigetén terem.
- Egyszóval: ördögi egy anyag - mondta faarccal Alfred.
- Ez egy vicc volt.
- Úgy vélem, nem kedvelte - sóhajtott a komornyik és elindult vissza a nappaliba - Pedig egyesek ördögi egy poénnak tartják.
  Bruce megrázta a fejét és hátradőlt székében. "Vajon mikor lesz vége?" gondolkodott "Mikor ér véget a hadjáratom? Mikor nem lesz Gothamnek szüksége egy Batmanre?" Ujjai rátapadtak a kurzorra és megnyitotta egy fájlt. A Batcomputer képernyőjén azonnal felvillant Gotham összes TV csatornájának a képe, élő adásban. Ahogy Wayne végignézett rajtuk, elkerekedett a szeme. "Nem, az nem lehet!" üvöltötte volna legszívesebben.

***

  Gordon a kávéjába feledkezve motyogta az átgondolandó ügyeket, lánya és felesége vidáman mosolyogtak rá íróasztala tetejéről. A rendőrfőnök megtörölte szemüvegét durva kabátjában és megrezzent, mikor a telefonja megcsördült.
- Halló, itt Gordon - köszönt bele és sóhajtott mikor végighallgatta társalgópartnere mondanivalóját - Nézd, Barbara, édes… Igen, tudom, hogy egész éjjel bent voltam az őrsön… Igen, igen, kiveszek majd pár nap szabit… Csak a Joker ügynek legyen vége. Persze. Igen. Én is szeretlek, szia.
  Azzal lecsapta a telefont idegesen morogva és belekortyolt feketéjébe. Nem aludt egy szemerkényit se az éjszaka, egész nap az eltűnt TV-furgon után kutatott a beosztottjaival, bejárták Gotham city összes utcáját, benéztek minden zeg-zugba, de az autó mintha elpárolgott volna. Most nem tehetett mást, minthogy várt valami csodára, ami talán Batman képében jelenik meg.
  Amint gondolatmenete egy kövér ponttal a végére ért, az irodájába a csinos Essen nyomozó toppant be. Az ifjú, kezdő rendőrnő tökéletesen reprezentálta mindazt, amit Gordon el akart érni a gothami rendőrséggel: erkölcsös volt, tiszta és szorgalmas. Cserébe viszont ő volt a Batmannel való kooperáció legangyobb ellenzője, ráadásul minden évben Hillre szavazott.
- Kapitány - hadarta - A Joker az! A tévében!
- Azonnal hívja Dentet - ugrott fel együltő helyéből Jim - És kapcsolja fel azt a nyamvadt szignált!
- De…
- Csak semmi "de", Essen! Fusson, életek múlhatnak rajta!
  A két rendőr rohanó léptekkel dolgára indult, mely Gordon esetében a fogda előtti TV-t jelentette. A képernyőn egy vörös vigyor alatt elnyújtott felirat felirat díszelgett "Kérjük várjon, a műsor másodperceken belül kezdődik" felirattal.
- Milyen adást szakított meg? - kérdezte a hozzá hasonlóan nézőként összesereglett munkatársait Gordon.
- Leah Jones Morning Show - válaszolt a King névre hallgató zsaru.
- A fenébe, annak van az egyik legnagyobb a nézettsége vasárnap reggel!
  A kép hirtelen megváltozott, pixelek kezdtek versengeni egymással, melyek örvényként összeolvadva lassan alakot öltöttek. A Joker elegáns, lila öltönyben ült egy vörös kanapén, mögötte romos, omladozó fal húzódott.
- Jó reggelt, Gotham city - köszönt a bohóc vigyorogva - Illetve nem is önöknek köszönök elsősorban: a megtiszteltető figyelmem Jim Gordont és Harvey Dentet célozza.
- Ez nem ő - jelentette ki mély meggyőződéssel a rendőrkapitány - Nem az ő hangja. Nem az ő arca. Csak egy imposztor.
- Vagy az egyik segédje - találgatott King.
- Bármily' meglepő is legyen, tartogatok egy ajándékot számotokra, jóurak - az ál-Joker előkapott egy sárga-lila dobozt - Fontos lenne, hogy egy órán belül átvegyétek! Pápá!
  Azzal a kép megszakadt.
- Ez egy csapda - Essen sietve futott le a lépcsőn.
- De ez az egyetlen nyomunk - sóhajtott Gordon - Felismerte valaki az épületet?
- Igen, uram - emlkedett fel egy rendőr. Jim meglepetten fedezte fel személyében Joseph Mullert, akinek szabadságon kellett volna lennie - Arkham elmegyógyintézet. B3-as szárny. A robbantások során megrongálódott.
- Értem - bólintott a rendőrkapitány és utasításokat köpött - Odamegyek. Valaki hívja Brandent és a SWAT csapatát, ők velem jönnek! Essen, maga is. Muller, maradjon itt!
- Igenis - hangzott innen-onnan a felelet.
- Még egy dolog - igazította meg a szemüvegét Gordon - King, maga rohanjon a tetőre! Ha Batman netán megérkezik értesítse a történtekről! Ha a Joker ott van, szükségünk lesz rá!