BATMAN: Gotham lovagja

Küszöbön táncolva

  Batman már meg se lepődött a tengernyi véren, amit a helyszínen talált, a gyilkosság módszerén annál inkább. Ha valóban a Joker volt a tettes, márpedig minden jel rá mutatott, akkor látszólag ok nélkül változtatott a módszerein. Nem használta a gázt.
  A férfire, aki egy ötvenes éveiben járó, pocakos polgárnak tűnt, egy zongorát ejtettek, mint valami rajzfilmben. A hangszer lila volt és smiley-s matricákkal ragasztották tele, lábai pedig karóként hatoltak át áldozata testén. Batman alaposan megvizsgálta a billentyűket, ujjaival ügyesen kitapogatva a közöttük lévő réseket, váratlanul egy cetlit tapintva. Azonnal kihúzta a papírdarabkát.
  "Batsy, Batsy, már nagyon várom, hogy újra talizzunk! Mert be fog következni, ne félj! xx, Joker"
  Batman undorodva rakta övének egyik üres zsebébe az üzenetet és még a rendőrautók érkezése előtt eltűnt a tetthelyről. Semmi kedve nem volt beszélgetni.
  Csáklyája segítségével hamar eljutott a GCPD tetejéhez, ahol meggyújtotta saját jelzőfényét, először karrierje során. Megtelepedett az árnyékben és várt.
  Gordon jó fél óra múlva érkezett, de nem egyedül, vele tartott az új kerületi ügyész is, aki láthatóan elég feldúlt volt. Különös, Bruce azt hitte, randin van. Lehet neki is fontosabb a kötelesség. Helyes.
- Hol van? - kémlelt körbe Harvey - Mert ő kapcsolta be a lámpát, nem?
- Ne aggódj, kedveli ezt csinálni - morogta rosszallóan Jim - Fétise a rémisztgetés.
- Szakmai ártalom - lépett elő a sötétből Batman, kisebb szívbajt okozva a két férfinek.
- Egyszer a változatosság kedvéért várhatnál a fényben - csóválta a fejét Gordon.
- Mi a neve az áldozatnak? - kérdezte a megjegyzésre nem reagálva a Sötét Lovag.
- John Junior Johnnson - válaszolt Harvey - Le kéne tartóztatnunk a szüleit egy ilyen névért.
- Zenész - vette át a szót Jim - Zongorista.
- Hol?
- Valami stand-up komikus bárban - folytatta Dent - Recko J., vagy ilyesmi.
- Visszafelé Joker - vágta rá Batman - Oda megyek. Ott lesz a kapcsolat.
  Azzal szó nélkül belevetette magát az éjszakába.

***

  A mulatóhely elsőre csak szimplán bezártnak tűnt. Ablakait bedeszkázták, ajtajára akasztva piros betűkkel lógott az "Eladó" felirat. A poszterei, melyeken olyan mára ismeretlen komikusok virítottak mint Charlie Charlestone, Jimmy Falcone, vagy Jack Napier, már megkoptak és aljuk felgöngyölődött. Batman azonban azonnal észrevette a kilincsre ült néhány csepp vérfoltot. Mintát vett belőlük és leellenőrizte az állapotukat. Többnaposak.
  Óvatosan benyitott. Jól sejtette, semmi se volt zárva. Újabb egyértelmű nyoma egy erőszakos behatolásnak. Lassú, lopakodó léptekkel vágott át a küszöbön.
  A bár amilyen apró volt, olyan feldúlt. A sarokban lévő pultot félbetörték, körülötte véres faszilánkok hevertek szerteszét. Batman levonta a következtetést, hogy valakit ráhajíthattak. Ahogy közelebb lépet feltűnt neki egy két darabra esett sörösüveg. Valakinek széttörték a fején.
  Most a színpadhoz sétált, mely alig egy méterrel volt a felborított asztalok fölé emelve, de valaki ennek a közepébe is egy lyukat vájt, átütve a fadeszkákat, mintha valami, vagy valaki rendkívül súlyos csapódott volna bele.
- A, hallasz? - szólt adóvevőjébe a Sötét Lovag.
- Épp ágyneműt húzok, B - ásított a vonalba Alfred - Mit tehetek önért e késői órákban?
- Batcomputer. Most - parancsolta Batman.
  Néhány perc síri csönd után a komornyik ismét megszólalt:
- Jelen. Mire van szüksége?
- Recko Junior Snake - mondta ki hangosan a stand-up bár tulajdonos nevét a denevérember - Mit tudsz róla?
- 62 éves, kopasz fickó - kezdett bele Alfred - A bárat húsz éve nyitotta, saját nevére reflektálva, mert az visszafelé olvasva… ó, már értem.
- Hány kiló? - kérdezte nyugodt hangon Batman.
- Közel 90 - az inas hangjában már-már elismerés csillant - Szívesen ennék oly sokszor olyan finomakat, mint ő.
- Akkor csak főzz magadnak - Gotham réme azonnal témát váltott - Joker itt járt, méghozzá nem egyedül.
- Nem egyedül?
- Volt segítsége - magyarázta Batman - Valaki az övénél sokkal jelentősebb izmokkal. Megragadta Snake-et és nekihajította a bárpultnak. Recko megpróbált védekezni egy hirtelenjében felkapott egy sörösüveggel, amit széttört az ellenfele fején, aki azonban meg se érezte, vagy talán még jobban fel is dühödött, szóval áthajította a bártulajdonost a helység másik felére, a színpadra.
- Kiváló következtetés, B - ámulkodott Alfred - Két dolgot nem értek: honnan tudod, hogy a Joker mindenképp itt volt? És hol van akkor Recko Junior teste?
- A Jokernek itt kellett lennie - mondta meggyőződéssel telve a denevér - Biztos vagyok benne. Ő vezetett ide, akarva-akaratlanul. Ami Mr. Snake-et illeti, nem tudom.
  Batman a vörös függöny mögé lopakodott és megpillantott egy vércsíkot a földön. Gyanakodva végigkövette hát, egészen az öltözőkig. Itt benyitott és elfintorodott.
- A, megtaláltam Reckot.
  A bártulajdonos teste az öltöző plafonjáról lógott le, fejjel lefelé, egy deszkákból összetákolt keresztre szegezve. Bőrét brutálisan lenyúzták, felfedve az eleven, vörös izmokat. Szemeit kivájták és végbélnyílásába dugták úgy, hogy épp csak kilógjanak, száját pedig torz vigyorba vágták.
- Igen - bólintott magában Batman - Ez a bizonyíték a Jokerre.