BATMAN: Gotham lovagja

Haha

  Egyes emberek azért vigyorognak, mert boldogok, az ő mosolyuk vidám, derűs, élettel teli, mely körbeöleli az ember szívét és eloszlatja búját, forró, lágyan csurgadozó folyadékként töltve ki a belsejét. Mások azért vigyorognak, mert szerelmesek. Mások azért, mert bújukat leplezni próbálják vele. De ilyen vigyort, ilyen groteszket se Batman, se Bruce Wayne nem látott még.
Szélesen húzódott, mintha vidám lenne, sárga félhold, melyen a megmutatkozás fénye csillan, de torz volt, mintha kampókkal kéne kihúzni, mert a sápadtfehér arcizmok képtelenek boldogságot kifejezni. Egyszerre volt egy őrült érzelemmentes, vérre szomjazó vigyora és egy épeszű kedves arcjátéka.
  Ez a vigyor egy szörnyetegé volt.
- Bocsáss meg, hogy nem mutatkoztam be méltón - rakta hüvelyébe fegyverét a lila ember és kezet nyújtott - Az igazi nevem Joker. Tessék, itt a névjegykártyám!
  A zsebéből egy lapot rántott elő és kissé meghajolva mutatta fel a sötét lovagnak. Egy pókerkártya volt, egy Joker. Batman nem vette el, ami láthatóan kissé lelombozta a bűnöző kedvét, de még szomorúan is arca vigyorba torzult.
- Tudod, Batsy, először meg akartalak ölni - mesélte izgatott hangra váltva - Olyan csodálatos lett volna, haha! A bolond, aki legyőzte Gotham lovagját! Mint egy tündérmese! De aztán megvilágosodtam!
  Joker lehajolt és kezébe emelte az egyik Vörös Sisak maszkját, Hamlethoz hasonló módon.
- Isten is kiátkozta Ádámot a paradicsomból nem, hahaha? - mondta a sisaknak beszélve - A földi pokol rút valójába száműzte. És Ádi leszúrta ezért az Urat? Megsütötte nyárson? Beleeresztett egy Colt.47-es lövedéket a fejébe? Nem, nem, hahahaha, mert Ádámbátyám felülemelkedett ezen. Dicsőítette Istent, mert Ő létrehozta.
  Joker elhajította a maszkot, bele az egyik tartályba, ami bugyogva elnyelte.
- Nem mintha amúgy vallásos lennék, vagy valami, hehe.
- Őrült vagy - jelentette ki Batman - Az Arkhamban majd kezelni fognak.
- Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. Kettőnk közül melyikünk rohangál denevérnek öltözve?
  Batman ökle olyan erővel sújtott le, hogy Joker orra azonnal összetört. A vére szétfröccsent a fehér arcán, durva lenyomatot hagyva. A lila ember azonban nem nyögött fel, nem sikkantott, csak nevetett, hosszan és kegyetlenül.
- Hahahahaha, jobb kondiban vagy, mint gondoltam - a bűnöző a korlátnak támaszkodva feltápászkodott - Gyerünk, denci-menci, mutasd meg a papának, mit tudsz!
  Batman lesújtott, ezúttal lábbal, ellenfele halántékára célozva, amit el is talált, Joker feje hangosan koppant a korláton, de nem ájult el. A semmiből egy kést, egy bicskát rántott elő és beleszúrta a sötét lovag alkarjába. A vörös vér sötéten buggyant ki.
- Na ne már - sóhajtott a lila ember - Azt reméltem legalább a testnedveid feketék lesznek, vagy valami. Lehet, nem is egy démon vagy?
  Batman, fájdalmát mellőzve, ismét ököllel sújtott, a bűnöző mellkasát célozva. Joker két-három métert repült, majd ájultan összeesett. Nevetve a magasba emelte két kezét:
- Oké, oké, megadom magam, Mr. Agresszív! Hívd a zsarukat én addig jófiú leszek és kivárok.
- Amint megjelentél riasztottam őket - Batman a nyakánál fogva felemelte ellenfelét - Bármelyik pillanatban megjelenhetnek. Úgyhogy most beszélj!
- Nem vetted észre, hogy azzal próbálkozok, haha? - tárta szét a kezeit kérdőn Joker - Csak valami marha denevéres sapiban állandóan félbeszakít.
- Miért vadászol Falcone volt embereire? - Gotham lovagja hozzá vágta a vallatottat a híd rácsához, talpával pedig a hasára taposott - Miért gyűjtöd össze a Vörös Sisakot? Ki. Vagy. Te?
- Hűha, kicsit sok lesz a kérdés, hehe - kuncogott a lila ember - És az a gond, hogy nem igazán tudom a válaszokat. A memóriám picit bzzzt, krak-krak-krak, tututu, ha érted, mire gondolok, hahaha!
- Ne játsszadozz velem - a denevér nagyobb erővel nyomta földhöz áldozatát.
- Az állatok ösztönből cselekszenek, dencici - magyarázkodott Joker - Ebben hasonlítok hozzájuk, hahaha! Nem igazán tudom, mit csinálok, csak teszek dolgokat, hehehe! Én vagyok a káosz, ami a te rendedből teremtődik, hahahahahaha!
  Az üzem ajtaja hirtelen kicsapódott. Egy csapat rendőr rohant be rajta, élükön a kapitánnyal, James Gordonnal. Batman odahajította egyikük elé a bűnözőt, aki továbbra is hisztérikusan nevetett, miközben bilincs csattant a tarkóján.
- Ez valami mazohista perverz, igaz? - kérdezte halkan Gordon.
- Jokernek hívatja magát - mondta válasz helyett a denevérember.
- Nos, mázli, hogy elkaptuk. Újabb pont a jófiúknak, nem?
- Valami itt bűzlik - morogta Gotham lovagja - Túl könnyű volt. Profin szervezte meg a rablásokat, a bandáját és a találkozóit is. Lehetetlen, hogy ilyen gyorsan elkapjuk.
- Nos, lehet alábecsülöd magad - tippelt Jim - Egy kiváló detektív és harcos vagy, Batman, ez meg csak valami őrült.
- Valami őrült - bólintott a denevér - Értesíts, ha kiderítettétek a személyazonosságát vagy az ambícióit!
- Majd felkapcsolom az óriás-elemlámpát - kacsintott Gordon - További kellemes estét!
  De addigra a Batman eltűnt.