BATMAN: Gotham lovagja

A lila ember

  Ace Chemicals. A régi, rozsdásodó vegyüzem a város szélén állt, barna tömbként emelkedve ki a sötét háztetőkből. Magas, henger alakú kéményei bár már nem ontottak magukból füstöt, továbbra is baljóslatú árnyakat festettek fel az utcákra.
  Batmannek nem volt sok jó emléke a vegyüzemről. Itt történt először, hogy az akciója halált követelt - az egyik Vörös Sisakét, aki félelmében inkább a poklot választotta a denevér segítő keze helyett.
  Óvatosan leszerelte a szellőző rácsát és bemászott, világításnak egy narancsszínű fénygömböt használva. Hosszan kúszott, egészen egy elágazásig, ahol balra fordult. Még az akció előtt memorizálta a hely teljes térképét.
  Nem kellett az emlékezetében csalódnia. Egy újabb nyíláson keresztül tökéletesen rálátott a vegyüzem tartályaira és a köztük lévő folyosóra.
  Biztos volt benne, hogy még órák vannak hátra a találkozóig. A fejlesztett maszkba épített BB-vel állandó megfigyelés alatt tartotta a cilinderes informátorát, aki egyelőre még nem hagyta el a lakását. Ahogy Selina se.
  Sokat gondolkodott a Macskanőn az utóbbi időkben. Bár a BB nem jelezte, biztos volt benne, hogy nem hagyta el Gotham cityt. Az ösztönei súgták neki.
  Elhessegette Selina gondolatát. Most nincs más dolga, mint várni. Semmi más, csak várni.

***

  A kabát hangos puffanással landolt a csomag tetején, mely többek között már tartalmazott néhány napi ruhát, egy ostort és egy pénztárcát. Selina dühösen fújtatott, miközben egyik nadrágját csomagolta. Hogy tudott egyáltalán bálványozni egy olyan alakot, mint Batman? Egy ekkora szemétládát?
  Selina egész életét Gotham cityben töltötte, ki se tette a lábát innen. Nem ismert más városokat, nem tudta, hova fog menni, de Wayne mégis rákényszerítette a költözésre az ostoba "bűnüldözési mániája" miatt. Hah, mégis, mit képzel magáról? Nem üldözheti el.
  Selina megmerevedett. Nem, nem fogja kitessékelni Gothamből. A macska szűrét is hiába teszik ki, másnap visszatér, amíg valaki eteti. És ez a város bizony eteti őt, szinte vérét adja, hogy felkínálhassa lédús, édes gyümölcsét egy olyan profinak, mint a Macskanő.
  Eredetileg a jelmez csak egy játék volt. Vicces ötlet, ami azután futott át az agyán, hogy Batman képe felvillant a TV-ben. Most már megértette: Macskanő Selina kapcsolata a várossal, a fekete, apró házakkal, melyek körbeveszik. Az utcákat járva ő nem több, mint egy hangya, de ha az ostor a kezében volt, a maszk pedig az arcán, akkor ő uralta. Ő, a denevérrel együtt.
  Rápillantott a naptárra. Soha nem vezette, de a fejében mindig követte a napok múlását. Február 17. "Itt az ideje, hogy a cica kergesse meg a kutyát."
  
***

  
  A cilinderes kilépett az ajtaján, Batman látta a BB-n keresztül. A program továbbra is tökéletesen működött, az események minden pillanatát rögzítette. Nem csak ebben az ügyben nyújtott segítséget, de azóta Gotham minden bűnözői tevékenységét azonnal lefülelte. Az apró nanobotokat ráadásul, amik segítségével mindez végbement, alig lehetett észrevenni. Csak olyasvalaki szúrhatta volna ki, aki tudja, mit keressen.
  Bruce elmosolyodott. Most az egyszer végre Gotham az övé, és nem ő Gothamé.

***
  
- Halló, főnök, hallasz?
- Á, az én cuki kis jobbkezem! Mi a helyzet?
- Főnök, nem mertem szólni, de… de Batman a nyomunkban van.
- Ó, a denevér kiröppent a barlangjából? Hehe, nagyszerű, nagyszerű. Ne aggódj, Jobb, nem hozok én Balszerencsét, hahaha!

***

  Éjjel kettő múlt négy perccel. Három férfi állt a vegyüzem fémhídján, zöld ruhában-fekete csíkos ruhában, vörös sisakban. Egyik se felelt meg a "lila ember" leírásának. De csak idő kérdése, hogy megjelenjen.
  Batman hamarosan hangos ajtócsapódást hallott. Tudta, ez a gyár másik végéből jött és sejtette, ki érkezett meg. Gyanúját hamarosan egy rekedt hang erősítette meg:
- Na mi van, lusta csürhe?
  A három ismeretlen közé a cilinderes tulakodott be. Szélesen vigyorgott, de Batman átlátott a szitán: a szeme ide-oda ugrált, a homloka izzadt, ujjait ökölbe szorította. Ez a férfi félt valamitől, a kérdés csak az, vajon a denevértől, vagy a főnökétől?
- A lila ember késik - jegyezte meg az egyik fickó - Megint.
- Egy király soha nem késik! Mindenki más érkezik korán, haha!
  A semmiből jött elő, karját szélesen széttárva. Virítóan lila öltönyt viselt, zöld csokornyakkendővel és hosszú orrú cipővel. Mellén sárga virág virított, arcát szénfekete maszk takarta, közepén egy piros ponttal. Hosszú, szatírikusan elegáns léptekkel haladt, közben fehér kesztyű mögé bújtatott ujjaival finom táncot lejtett. Minél közelebb ért cinkostársaihoz, azok annál távolabb mentek.
- Nézze főnök, é-én nem úgy értettem - dadogta az egyik Vörös Sisak.
- Ó, persze, haha - nevetett hisztérikusan maszkja mögül a lila ember. Váratlanul, egy kobra gyorsaságával előrántott zsebéből egy pisztolyt és lőtt. A gazfickó teste átbucskázott a korláton, bele az egyik savas tartályba - Én se úgy értettem, hahaha, Milos.
- Bocsánat f-főnök - szólt közbe egy másik bandatag - Én vagyok Milos.
- Ó - szontyolodott el a bandavezér - A fenébe, hehe, ezek a maszkok mindig megtévesztenek, tudod, hogy van ez! Én ezért hordok feketét, haha!
- Főnök, a fiúk kipakolták a szállítmány - jelentett a cilinderes - Rejtőzködve, a magasból, ahogy utasítottad.
- Mindig olyan kiválóan végzed a munkád, cuki Jobb - cirógatta meg segítője arcát a lila ember - Hahaha, kezdek attól félni, nálam is jobban!
  Egy másodpercbe se telt, hogy a fegyver eldördüljön. Batman haragjában összeszorította az ujjait, ahogy figyelte a cilinderes élettelen testét összeomlani. Túl gyors a lila ember, ha ilyen sebességgel lő, Gotham lovagja sem tudja kihallgatni és megmenteni az embereit egyszerre.
- És bocs, barátom, de nem tűröm a konkurenciát - hajtotta le a maszkos fejét a főnök. Az utolsó két szolgájához fordult - Haha, ti okosak vagytok?
- Nem, uram!
- Dehogyis, uram!
- Helyes - nevetett fel hangosan a lila ember - Nem szeretem az okos embereket! Pláne nem a hívatlan okos embereket!
  A lövés kis híján eltalálta Batman maszkjának védtelen részét. A denevérember gyorsan reagált, lábával kirúgta a szellőzőt és hangos csörömpöléssel ért földet a hídon. Az egyik Vörös Sisak azonnal felé ütött, de Batman elkapta a karját és ketté törte, majd lábával összezúzta a bordáit. A következő bandatag már okosabb volt, pisztolyt rántott, de a fegyvert a Sötét Lovag kiverte a kezéből, majd lefejelte a fegyverest magát is. 
  Szembenézett hát a lila emberrel, aki egy vállrendítést követően leeresztette a pisztolycsövet.
- Batsy - sipította - Lám-lám, a denevérbratyó is tiszteletét teszi e szerény összejövetelen, haha. Csak nem csatlakozni kívánsz a Vörös Sisakhoz?
- Tedd le a fegyvert - parancsolta Batman - És talán nem okozok belső vérzést.
- Ó, már ezzel a dumával megtetted - sóhajtott színpadiasan egy óriásit a lila ember - Összetörted vele a szívem, hahahaha!
  Fehér kesztyűjével a maszkjához nyúlt, megragadta a tetejét és egy hirtelen mozdulattal lerántotta. Feltűnt egy hófehér arc, sárga tekintet, zöld hajtincsek…
  És egy vörös, fültől-fülig érő vigyor.