BATMAN: Gotham lovagja

A műsor újra adásban!

   A kép először fekete képernyőt mutatott. A kamera hirtelen megrándult, furcsa, mocorgó zajok szűrödtek át a mikrofonokon, majd egy vörös vigyor úszott a képernyőre. Hangos, kínnal teli nevetéstől remegett meg a tér, ahogy a zoom lassan csökkentette a távolságot és totál planban láthatóvá vált a videó főszereplője, egy bohókás, lila öltönybe bújt hófehér alak, zöld hajjal és vérvörös szájjal. A szó szerinti rivaldafényt láthatóan rendkívül élvezte, miközben jobb kezében egy revolvert, balban egy csokor virágot fogott. Szemei idegölő módon egyenesen a kamera fókuszába tekintettek.
- Jó estét kívánok, Gotham city békés lakói - köszönt vidáman - Noha mi ismerjük egymást, még nem volt alkalmam illedelmesen bemutatkozni. A becses nevem Joker, hahaha! Biztos emlékeztek rám, hisz a múltkor felrobbantottam a fél várost, hihihi. Nem mintha az ilyesmi olyan szokatlan volna errefelé.
- Ú, milyen udvariatlan vagyok, hehe - csapott homlokára Joker, közelebb lépet a kamerához és odébbrakta - Hát be se mutattam különleges vendégeimet, a kerületi ügyészt és a rendőrfőnököt! Harvey, Jim, integessetek a kamerának!
  A képen két felpeckelt szájú, székhez kötözött alak jelent meg, mindketten egy széles fémmedence felett lógtak egy kötélen, alattuk ismeretlen eredetű, zöldessárga folyadék bugyogott. Mindketten morogni próbáltak valamit, de a szájukba nyomott gyolcson keresztül ez lehetetlennek bizonyult.
- Úúú, valakik ma nagyon szégyenlősek, hehehe - kacagott a Joker és visszapattogott a kamera fókuszába - Úgy tűnik nincsenek beszédes kedvükben! Sebaj, úgyis régóta szeretném ellopni a show-t, hahahaha! No, gyerekek, itt az ideje, hogy megpörgessük a szerencsekereket! Monty, légy oly szíves!
  Ezúttal valaki képen kívülről forgatta a kamerát, úgy, hogy az egy színes, erősen túldíszített szerencsekereket mutasson, melynek tetejére egy hatalmas vörös nyíl mutatott. A Joker odasétált és megpörgette a kereket.
- Ééés a mai kivégzési metódus… - tágra nyílt szemekkel figyelte, mire fog mutatni a nyíl és mikor a kerék forgása leállt, hangosan felolvasta - Savba pottyantás! Igen, hahaha, micsoda móka lesz az! Persze, fiúk, lányok, a büntetést el lehet kerülni!
  A Joker kényelmetlenül közel mászott a képbe.
- Csak egy embernek kell tennie egy nagyon szimpla dolgot - magyarázta - Batman, tali éjfélkor a régi árvaházban! Én addig elmesélem, hogy szöktem meg az Arkham elmegyógyintézetből! Minden negyvennyolc órával ezelőtt kezdődött…

***

  Gordon már várta őt a jelzőfény alatt. Az ajkai között cigaretta füstölgött, vörös haja kócos volt, valószínűleg egy édes álmából kelthették fel. Batman szándékosan hangosan landolt a nyomozó mögött, hogy felkeltse figyelmét.
- Nah, csak megjöttél - fordult felé Jim - A Jokerről van szó. Megszökött.
- Az Arkhamból? - csodálkozott a Sötét lovag.
- A részletek homályosak - törölte ki a csipát a szeméből a rendőrkapitány - Megfenyegetett egy őrt, aki lepasszolta neki a fegyverét, onnan pedig egyszerű dolga volt.
- Mikor történt ez?
- Kevesebb, mint harminc perce - pillantott karórájára Gordon - De nincs semmiféle nyomunk, amin elindulhatnánk…
  A tetőre ekkor váratlanul újabb alak érkezett. A lépcsőt használva jutott fel. Rendkívül jóképű, a kései óra ellenére is kedélyesen mosolygó figura volt, jól fésült, barna hajjal, fehér öltönyben. Amikor meglátta a denevért egy pillanatra megtorpant és felhúzta a szemdökét.
- Ó, ömmm - motyogott Jim - Batman, hadd mutassam be az új kerületi ügyészt, Harvey Dentet. Mert az előző… nos, az előző meghalt a robbantások során. Harvey, ő itt Batman.
  A két ismeretlen kezet fogott, közben a kerületi ügyész arcáról nem fagyott le a mosoly.
- Nagyon örvendek, Sötét lovag - mondta - Sokat hallottam ám önről.
- Sajnos az érzés nem kölcsönös - válaszolt erre Batman - Remélem nem okoz csalódást.
- Ó, ez az érzésünk már kölcsönös - nevetett fel Dent, majd a következő szavait már Gordonhoz intézte - Jim, újabb hírek vannak. De… jobb volna ha ezt közösen néznénk meg.